MDP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.95.a.) 1950. június 24–25.

1950. június 24–25.

m ORSZÁGOS LEVÉLTÁR vei kijavitják hibáikat és a Párt erősítésére végzik munkajukj Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy bérezésül a magam és mii nista anya, minden becsületes munkás anya nevében néhány szót ^ Szabad Népben ma a vallásoktatásról megjelent rendelethez. Baa^Mfof Tpt, amely arról szól, hogy június l-ig lehet hitoktatásra beiratni a gyerekeket bizonyítja, hogy a lelkismereti szabadság elve értelmében szabad a vallásoktatás és mindenki aki akarja, küldheti mittanra a gyermekét. Tavaly láttuk, hogy a klérus ezt a szabadságot ugy használta ki, hogy erős nyomást gyakorolt a szülőkre és a gyermekekre és okakat kényszeritett hittanra azok közül is, akik nem akartak menni. A gyermekeket csalogatták és kényszeritették a cukortól, az ijesztgetéseken át a verésig, kiközösítésig, minden eszközzel. Az anyákat a legtöbb esetben azzal kényszeritették, hogy kibeszélték, megszólták őket. Sajnos sok volt az elmúlt évben az olyan kommunista anya, aki inkább adott a szomszédasszony nyelvére, mint a Párt véleményére, Es sajnos az apák között is akadt elég sok opportunista, aki ezt elnézte. De ami tavaly volt, az az idén nem lesz. Mi anyák is sokat tanultunk tavaly óta. Pártunk sokat nevelt, sokunknak kinyitotta a szemét. Az idén nem adjuk az ellenség - a fekete reakció - kezére gyeasmekeink nevelését, nem fogjuk őket hittanra járatni. Ellenkezőleg arra fogunk törekedni, hogy a tudománnyal és a kommunista erkölccsel felenevélt gyermekeink becsületes áldozatkész emberek, szocialista hazánk építői és békénk védelmezői legyenek

c Tudjuk, hogy ebben is mellettünk áll Pártunk és mi kommunista anyák ehhez méltóan fogunk eljárni. 16. Bíró Ferenc elvtára: /Bákosi Mátyás müvek vezérigazgatója./ Tisztelt Elvtársak! Egy kérdéshez szeretnék hozzászólni a munkaverseny kérdéséhez, annál is inkább

? mert ezen az értekezleten is elhangzottak olvan felszólalások, hogy nxncaen egészen tiszta álláspont akörül, hogy tulajdonképpen ki vezeti a munkaversenyt, kinek milyen helye van a munkaverseny vezetésében, az egyes üzemeken, gyárakon belül, de a minisztériumokon és szakszervezeteken belül is. Azt hisze

? a kérdésnek a gyökere abban van, hogy mi még nem tudtuk, elsajátítani a munkaverseny kérdésének dialektikus alkalmazását, ezért a munkaversenynek mindég valamelyik, egyik oldalára kapcsoltunk rá, elfelejtkezve a munkaverseny másfajta vonatkozásairól, s igy mechanikusan kezelve a kérdést, helytelen vonalakra csúsztunk át. Először az volt a nehézség, hogy a munkaversenyből, ebből a döntő fontosságú tömegmozgalomból mi csak a mozgalmi részt szorgalmaztuk. Es akkor a Párt és szakszervezetek jó részét próbálták távoltartani a gazdasági vezetőket, mérnököket és műszakiakat és csak Pártunk legfelsőbb vezetőinek utasításai alapján ébrendtünk rá arra, hogy a vállalatvezető, műszakiak, a műhelyek a csoportok vezetői szintén gazdái kell, hogy legyenek a munkaverseny kérdésének és élére kelli, hogy álljanak a munkaversenynek. Nem vettük észre, hogy a munkaverseny nemcsak döntő fontosságú tömegmozgalom, amely a tömegek szo- cialista öntudatának növekedését mutatja meg, megmutatja, hogyan alakul ki a munkához, a termeléshez való uj szocialista viszony, hanem a munkaverseny a szocializmus építésének döntő módszere. Jelenleg lassanként átcsúsztunk a lónak a másik oldalára és a dolgok odáig fajulnak, hogy arról vitázunk kinek kell vezetnie a munkaversenyt, az igazgatónak, a párttitkárnak, vagy a szakszervezetnek. Ilyen viták folynak az üzemekben a felsőbb gazdasági vezetésben és folynak a minisztériumokban isi Mi nem rég két egész órát vitatkoztunk a nehézipari minisztérium egyik fontos szervével arról, hogy ki is a gazdája a munkaversenynek, kinek kell azt a kezébe vennie. A hosszú vitáknak az lett az eredménye, hogy a minisztérium egyik osztályát történetesen a termelési osztályt deklarálták a munkaveraeny vezető szervévé, pl, a minisztériumon belül. Az, hogy ilyen intő példák lehetnek, azt mutatja, hogy nálunk még a Párton belül is, igen komoly megnem értés jelentkezik a munkaversenyt illetően. Ezen természetesen segiteni kell, mert az ilyen megnem értés felülről, lefelé természetesen csak még hatványozottabban hat. Az a körülmény, hogy a munkaversenynek ezt a két döntő oldalát - az egyik oldalon azt, hogy a szocializmus • /•