Budapest történetének bibliográfiája 1981 (Budapest, 1983)
Előszó
5 ELŐSZÓ Budapest Történetének Bibliográfiája 1981. címmel új sorozatot készít a Budapest Gyűjtemény. A kötet az 1963—1974 között megjelent Budapest Történetének Bibliográfiája, valamint a gyűjteményben gondozott és még nagyrészt kéziratban lévő cédulakatalógusok éves gyarapodását foglalja magába. Ahhoz, hogy a gyűjteményben folyó föltáró munka és szándék érthetőbb legyen, szükséges az eddigi bibliográfiai tevékenységet áttekinteni. Kisebb ajánló bibliográfiák már korábban is készültek, de az első jelentős összeállítás csak 1929-ben, az 1848—1849-es szabadságharc nyolcvanadik évfordulójára jelent meg. Ez a kötet gazdag anyagával egyszerre bizonyította, hogy a Budapest Gyűjtemény állománya jó forrása a várostörténeti kutatásnak. A sorozatcím „Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapest Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai” jelzi azt is, hogy a gyűjtemény dolgozói készek az évtizedek alatt fölhalmozott dokumentumok sokoldalú föltárására. A sorozat második kötetére sem sokat kellett várni. Az 1930-as évek elején a főváros vezetősége elhatározta, hogy megrendezi az első fürdőügyi kiállítást. Ennek kapcsán nagyszabású fürdőtörté- nei adatgyűjtésbe kezdtek, hogy azután elkészíthessék a főváros vízgazdálkodási és fürdőfejlesztési programját. A Budapest Gyűjtemény dolgozói is bekapcsolódtak a munkába. Elkészült Buda és Pest fürdőinek és gyógyforrásainak irodalma című bibliográfiájuk. Az anyag gyűjtése közben a témára vonatkozó képek (metszetek, rajzok stb.) lelőhely katalógusa is összeállt, amely a későbbiek folyamán egy állandóan bővíthető várostörténeti képkatalógus alapja lett és amely napjainkban vált teljessé, kiadhatóvá. Alig néhány év múlva Buda visszafoglalásának 250. évfordulójára készült a főváros. Már természetes volt, hogy a Budapest Gyűjtemény is részt vállal az ünneplés előkészületeiből. Ekkor született meg a sorozat harmadik és negyedik kötete. Az egyik a visszafoglalás előzményeinek, az 1686-os harcok és a visszavívást követő évek török elleni küzdelmeinek korabeli irodalmát, a másik pedig ugyané kor Pest-Budájának grafikai ábrázolásait veszi számba. A kötetek adatai elsősorban a gyűjtemény állományából kerültek ki, de a teljesség kedvéért az ismert könyvészeti munkákból is merítettek. Különösen sok adattal szolgált Ballagi Aladár Budapest a világirodalomban című munkája, amelynek második — még kéziratban lévő — kötetét a szerző családja a szerkesztők rendelkezésére bocsájtotta. A kéziratos anyag a második világháború alatt megsemmisült. Pótolhatatlan veszteség, mert alig képzelhető el, hogy Ballagi útját bejárva évtizedeket töltsön valaki Európa könyvtáraiban a pesti és budai vonatkozású forrásanyag fölkutatásával. A sorozat ötödik kötete, Aquincum irodalma 1939-ben jelent meg. A jól szerkesztett bibliográfiában a monografikus művek mellett a szakfolyóiratok és néhány napilap adatai is megtalálhatók. Ugyancsak magába foglalja a magyar archeológusok életrajzi adatait.
