Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

4. 1948. április 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 218

*. »•••• 22 r Mindezeknek a városfejlesztési, rendezési vagy szabályozási szempontból szükséges területek megszerzésére^ kétféle lehetőség áll rendelkezésre : a kisajátítás, vagy a területek vétel, vagy csere útján való megszerzése. A városrendezésről és építésügyről szóló 1937. évi VI. te. az ingatlanoknak a városfejlesztési, városrendezési és szabályozási szempontból való megszerezhetősége érdekében igen táj kisajátítási jogot biztosít a közületek részére. Mégis a két eljárás közül, hacsak a megszerzés sürgőssége, a/megegyezés kilátástalansága, vagy más okok nem teszik a kisajátítást elkerülhetetlenné, az ingatlanok egyenként való alkalomszerű megvásárlása egyszerűbb és olcsóbb, mert a komplikált, hosszadalmas hivataliis bírói eljárást kívánó kisajátítás helyett az ingatlanok egyszerű adásvételi szerződéssel oly időben szerezhetők meg, amikor a szóbanforgó terület még távol áll a rendezéstől és ezért a telkek értéke még alacsony, továbbá, mert a kisajátítási eljárás költségei a kisajátító által viselendő szakértői díjak következtében növelik a vételárat, végül nagyobb szabályozásoknál egyszerre több kisajátítás válik esedékessé, ami jelentős összegek egyszerre való kifizetését teszi szükségessé. Az is megfontolandó hogy a telkek egyezség útján való megszerzésénél rendszerint az ingatlantulajdonos jelentkezik és nem áll fenn a telek gyors megszerzésének kényszere, továbbá különösen a szabályozás által erősen érintett telkek esetében a szabályozás végrehajtása után a fennmaradó telekrészek már a rendezett területeknek megfelelő értékkel hasznosíthatók. Mindezeket összevetve, a szükséges telkek egyezség útján való megszerzése a közre, de legtöbbször az eladó tulajdonosok részére is előnyösebb, mert akkor kapják meg ingatlanuk ellenértékét, amikor a pénzre éppen szükségük van és,viszonylag nem hosszadalmas eljárások után, rendszerint évek múlva, költséges bírói eljárások közbenjőttével. • \ Ezzel kapcsolatbán rá kell mutatni a kisajátítási eljárás reformjának szükségességére, mert a jelenleg érvényes jogszabályok ugyan a birtokbavételt rövid időn belül lehetővé teszik, a kisajátítási ár megállapítása azonban csak hosszú idő múlva és bonyolult eljárások után történik meg. A telekpolitikai tevékenységnek azonban nem szabad pusztán a telkek megszerzésére szorítkoznia, hanem a szabályozások kellő időben való keresztülvitele folytán^kialakult telkeket ott, ahol ezekre közintézmény elhelyezése, céljából nincs szükség és a terület beépítése időszerű, az építőtevékenység részére át kell adni, akár közérdekű > intézmények céljára való átengedés, akár a magánépítkezés céljaira való rendelkezésre bocsátása által történő értékesítés útján. ' Itt kétirányú tevékenységre kell felhívni a figyelmet: az egyik elérendő cél valamely terület beépítésének, megindítása, vagy az ottani építkezés fokozása lehet,, a másik pedig a fejlődésnek valamely területről egy új terület felé való irányítása. Ez utóbbi különösen a gyáraknak városfejlesztési szempontból megfelelő területre való áttelepítése érdekében történik, amikor a gyárak régi és városrendezési szempontból nem mejfelelő területéről a kijelölt ipari övezetbe való áthelyezése céljára ad a főváros területet a régi gyárterület ellenében. Ugyanazt a célt szolgálja a fővárosi telkeknek hosszú lejáratú iparjVrjérletekbe adása, áhöl a gyárak fejlődése és ipari építkezések után a telkeknek az illető gyárnak való eladása, következhetik. Vagyis a követendő telekpolitika: a városfejlesztési programnak megfelelő helyen és időben, telkek piacra dobásával megkönnyíteni a lakónegyedek kiépítését, az ipari üzemek terjeszkedését, vagy egyes területek más, a,városfejlesztés érdekeivel egyező célú'felhasználását. Mindebből következik, hogy a telekpolitikai ténykedés nem helyezkedhetik minejig rideg üzleti alapra és a közület telekpolitikai tevékenysége a legritkább esetekben egyezik az átlagos magángazdasági ténykedésekkel, mert csak.akkor lehet válóban telekpolitika, ha kizárólag a közület céljait tekinti. A közületek telekpoliflkai tevékenysége ezért még korlátok köze szorítva is erősen bizalmi kérdés. Ahhoz, hogy a főváros valóban telekpolitikát folytathasson, a már valamely közcélra felhasználandó vagy lekötött ingatlanokon kívül megfelelő mennyiségű és terjedelmű telektartalékkál kell bírnia, hogy azt, amikor ennek szüksége felmerül, a telepítés irányítása vagy a telekárak szabályozása érdekében parcellázva vagy parcellázatlanul felhasználhassa, vagy pedig telekcserék útján új.telkek megszerzésére fordíthassa. De a telekpolitikai tevékenység sohasem válhat öncélúvá, kizárólag haszonszerzéssé, mert ez veszélyeztetné a telekpolitika városfejlesztési feladatát és a közérdekű célok szem előtt tartását. Á telekszerzési lehetőségek kellő kihasználása azonpan még a világháborúk előtti békeévekben* sem volt az évenkénti költségvetések keretei közé szorítható. Fokozottan áll ez az ostrom utáni állapotokra és még hosszú idő telik el, amíg a főváros mai bevételi forrásai mellett telekpolitikai célokra jelentősebb fedezetet lesz képes nyújtani. A főváros gazdasági élete talpraáiiításának, az újjáépítés megindításának, a, lakásínség megszüntetésének egyik feltétele, hathatós segítő eszköze az építkezések részére megfelelő feltételek mellett telkek szolgáltatása, ami azonban csak úgy történhet, ha a fővárosnak más közcélra fel nem használható telkei állnak kellő mennyiségben rendelkezésre. A másik felmerülő szükséglet a városfejlesztési és városrendezési célokból szükséges telkek megszerzése, — különösen a romhelyzet folytán lehetővé vált egyes szabályozási kérdések megoldása érdekében. Ezeknek a szabályozás céljára szolgáló ingatlanoknak megszerzése, az újjáépítés elősegítésének feladata, valamint a jelenlegi nyomott telekárak telekpolitikai kihasználása elengedhetetlertné teszik megfelelő költségfedezet előteremtését. Ez vetette fel a télekértékadó újbóli bevezetésének időszerűségét. A telekértékadó, mint céladó, elsősorban a városépítési és szabályozási költségek fedezésére szolgálna és lehetővé tenné tervszerű telekpolitika megindítását. A későbbi időben pedig, a telekárak várható emelkedése folytán növekedő telekértékadó bevétel a telekpolitikai tevékenység nagyarányúskifejlesztését eredményezheti. :Az ingatlanok pénzért való megszerzésén kívül a cseretelek átadása útján történő ingatlanszerzés is számításba kerülhet. A mai alacsony telekárak mellett kétségtelenül előnyösebb a fővárosra nézve a városfejlesztési vagy szabályozási célból megszerzendő ingatlanok pénzért való megváltása, amikor azonban egyrészt fedezet hiányában nincs más mód valamely fontos terület megszerzésére és ha ezáltal az építési tevékenység előmozdítására van lehetőség, mégis alkalmazható szükségmegoldásként. Viszont, ha a telekpolitikai cél valahiely teleknek egy meghatározott célra való átengedése, akkor a mai nyomott telekárak mellett a helyes értékviszony megállapítása alapján keresztülvitt telekcsere a legelőnyösebb, inert így az átadott telekért teljes értékű kártalanítást kap a főváros. De oly módon keresztülvitt telekszerzés esetében sem károsodik a város még a mai viszonyok mellett sem akkor, ha vételár helyett telekkel fizet, de ugyanakkor a megtakarított vételárból más új ingatlant szerez, sőt esetleg értékben jobban emelkedő ingatlanhoz juthat. Végeredményben alacsony telekárak melletti szerzésnél a készpénzfizetés, eladásnál pedig a cseretelek útján történő kiegyenlítés szokott előnyös lenni a fővárosra nézve ; magas telekáraknál azonban fordítva, szerzésnél a telekcsere, eladásnál pedig a pénzértékben való elszámolás; míg kialakult, nyugodt ingatlanpiac esetében mindkét eljárás rendszeresen alkalmazható. A nagytávlatú organikus városfejlesztés és a modern városrendi (helyesen tájolt sa beépítés, szabadon álló magas házak) azonban csak a mai telekalakulatok savai valósíthatók megAz elavult városrészek korszerű megújítása, új városrészek tervszerű ténő felépítése azon' célszerűen csak akkor oldhat az ezekre a célokra szolgáló telkek fölött t udelkezés biztosíth: