Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

3. 1948. március 15. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 175

5 3. A törvényhatósági bizottság évről-évre ismétlődően Petőfi Sándor emlékezetét kívánja felidézni azzal, hogy a kijvetkező költségvetési évtől kezdődően Petőfi Sándor nevéről nevezett hármas nagydíjat alapit, mindenkor a megelőző évben megvalósult és ezernyolcszáznegyvennyolc szellemét leginkább és legértékesebben tükröztető alkotások számára. Végrehajtásának módozatait a polgármester által kibocsátandó alapító oklevél részletesen szabályozza. A nagydíj évi 60.000 forint éspedig abban a formában, hogy egy-egy dijat kap 20.000—20.000 forint értékben: egy magyar ipar, vagy közlekedés teljesítőképességét megnövelő és ezáltal a vele együtt dolgozók jólétét fellendítő fizikai dolgozó, egy, a tudománynak bármelyik szakában annak eredményeit a közösség javának, illetve ismeretei hasznos bővítésének szentelt munkájával előbbrevivő tudósnak, egy, a művészet, illetve irodalom bármelyik ágát a társadalmi igazság jegyében fogant és a magas műértékü alkotással gazdagító művész, vagy író. 4. Hogy általánosan hozzáférhetővé tegye mindazt a történelmi adatot, amely az 1848/49-es esztendőkről rendelkezésünkre áll és ezzel mind az érdeklődők, mind a kutató tudomány számára közvetlenebbé tegye a kapcsolatot 1848 eszményei és eseményeivel, a törvényhatósági bizottság intézményesen biztosítani kívánja a főváros történeti kútfőinek szervezett és rendezett kutatását sajtó alá rendezteti az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lehetőleg teljes okmánytárát, ugyancsak gondoskodni fog a forradalom és szabadságharc kimerítő bibliográfiájának elkészítéséről és kiadásáról. 5. Az évforduló ünnepségeinek megörökítéséül és a száz év előtti hősök emlékének szüntelen ébrentartása végett a törvényhatósági bizottság Szabadságharc-emlékligetet létesít Budapest egyik fejlődésre alkalmas területén. Ennek létesítését megemlékezésül méltó keretek között az emlékév folyamán kezdi meg. Az emlékligetben majdan a magyar szabadsághősök emlék-pantheonja fogja hirdetni népünk küzdelmeinek útját a népi demokrácia felé. 6. A törvényhatóság a világtörténelmi jelentőségű magyar forradalom százéves évfordulóját a székesfőváros alkalmazotti karának azzal kívánja emlékezetessé tenni, hogy felkéri a polgármestert: az ünnepi esztendő jegyében 50 arra termett, a magyar népi demokráciát a nagy elődök szellemében igyekezettel és eredménnyel szolgáló alkalmazottat jutalmul és buzdításul egy fizetési osztállyal léptessen elő. 7. Hogy ennek az alkalmazotti karnak minél szélesebb látókör megszerzését, a haladás élő eszméinek tudatos szolgálatát a százéves hagyományú népi eszmény korszerű áttekintését lehetővé tegye, a törvényhatósági bizottság tanulmányi ösztöndíjalapot létesít, amelyből a közösséget vezetni hivatott alkalmazotti kar eredményes gyakorlati utánképzesre, a demokratikus intézmények tanulmányozására, a szabad népek életmódjának megismerésére ösztöndíjakat juttat a legérdemesebb és legalkalmasabb alkalmazottak számára, hogy azok tanulmányaik kibővítésével a közösség javára tapasztalatokban gazdagodjanak és megismerjék a helyes társadalmi fejlődés követendő útját Az ösztöndíjak odaítélésének módját a polgármester külön szervezési szabályzatban fogja lefektetni. 8. A törvényhatósági bizottság megbélyegzi a Habsburg-uralmat, a Horthy-rendszert és azoknak minden .kiszolgálóját, amidőn megállapítja, hogy míg március idusának hősei, a jövő építői és a népek útmutatói nem szerepeltek a főváros díszpolgárai között, addig a magyar nép és minden nép szabadságának ellenségeit a szabadságharc leverése után Buda és Pest város — az elnyomok erőszakára — a díszpolgárok sorába iktatta. Pest és Buda városoknak ezeket a határozatait, amelyeket három emberöltő elmulasztott eltörölni, most megsemmisítjük és minden hitünkkel hangsúlyozzuk: a magyar főváros díszpolgárai között nem lehet olyanoknak helye, sem a múltban, sem az elkövetkezőkben, akik a magyar szabadság ellen emelték karjukat, akik a magyar szellemet, a magyar népi akaratot bilincsekbe verték. Olyan neveket törlünk most a díszpolgárok sorából, amelyek egy gyászos és szenvedő korszakot jelentettek a magyar főváros történetében. Többek közül: Haynau Gyula báró, Jellachich József báró, Paszkievics Iván herceg, Radetzky József gróf, Windischgratz Alfréd herceg, Lichtenstein Ferenc herceg, Schwarzenberg Félix herceg, Bach Sándor báró és a többieket. Felhatalmazza a közgyűlés a polgármestert, hogy ezeknek a pontoknak megvalósítására irányuló összes intézkedéseit megtehesse, a megvalósításhoz szükséges fedezet első részletét még a következő költségvetési évben előirányozza és az esetleges elvi kérdések tisztázásával már most megindítsa az előkészítést. !175. Széli Jenő alelnök ünnepi záróbeszéde. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Tisztelt Vendégeink! Az ünnepi közgyűlés tárgysorozatának végéhez értünk. Az elfogadott határozati javaslatokkal méltóképpen ünnepeltük szabadságharcunk emlékét. 1848 a magyar nemzet legnagyobb, legdicsőbb történelmi hagyománya, de március 15-e külön ünnepe a főváros népének. Ne feledjük, hogy 100 esztendővel ezelőtt, a természetnek ezen örökké ígéretekkel teli koratavaszi napján a mi elődeink, Pest városának népe volt az, amely megvívta történelmünk első ma is legdicsőségesebb demokratikus népforradalmát. Igazi dicsőséges forradalom volt ez, a reménytelen magyar évszázadok legnagyobb ígérete, legfényesebb tette és ez Pest népének örök dicsősége. Március 15-én a pesti polgárok, kézművesek, diákok, kereskedők megvalósították a népszabadság, a demokrácia alapvető vívmányait úgy, hogy harcbaszálltak az elnyomók törvényeivel szemben. A tilalom ellenére lefoglalták a város egyik nyomdáját és azon kinyomtatták a nemzeti függetlenség és népszabadság 12 pontos követelését, megalkotva ezzel a szabadsajtó első magyar termékét. A reakció törvényeit széttörve kiszabadították az elnyomók börtönéből Táncsics Mihályt, az írót, a nép ügyének igaz harcosát. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Ez a pesti nép volt a népfelszabadulás és a nemzeti függetlenség ügyének legszilárdabb alapja. Ez a pesti nép adta az erőt, a támasztékot Petőfinek, Vasvárinak, Irányinak, Madarásznak, Perczel Mórnak, Táncsics Mihálynak és a márciusi fiatalok több lánglelkű vezetőinek, hogy előrevigyék a népszabadság és függetlenség ügyét, amikor azt a Rendek habozása és tétovázása veszélyeztette. Ez a nép adta a legfőbb erőt a magyar szabadságharc vezetőjének, Kossuth Lajosnak, hogy száz évvel ezelőtt a magyarság példaképe lehetett Európa minden szabadságért küzdő népének. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Szerencsésebb nemzetek győztes forradalmaik emlékét ünneplik úgy, olyan szeretettel, mint ahogy mi ünnepeljük 1848 március 15-ét, A magyarság ügye akkor, száz évvel ezelőtt elbukott. De bukásában is nekünk ma ez a legnagyobb ünnep, a legnagyobb példa és a legfőbb tanulság. Hosszú évszázadok után akkor harcbaszálltunk a német rabsággal a magyar függetlenség kivívásáért, a ^ gyarmati sors ellen. Két dicsőséges éven keresztül

1 álltuk a harcfpt Bfagunkrahagyatva, mert 48 nagy vezetői megértették, hogy a nemzeti függetlenségért folyó harc csákókkor leltet eredményes, ha az egyszersmind a népűgyéért. az elavult feudalizmus szétzúzásáért, a haladó, emberhez méltó társadalmi berendezkedés megvalósításáért folyik. Könnyű dolga lenne tisztelt törvényhatósági bizottság a magyar népi demokráciának, ha célkitűzéseit, eddigi teljesítményeit és elképzeléseit a közvetlenül megelőző elmúlt rendszerével hasonlítaná össze. Könnyű volna tetszelegni magunknak abban, ha 1867 hamis csillogásához mérnők magunkat, ahhoz a »boldog« békeidőhöz, amely