Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

3. 1948. március 15. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 176

másfélmillió magyar kezébe nyomott vándorbotot, hpgy idegen országban, a világ másik felén keressen boldogulást és vesszen el talán örökre a magyarság részére. Könnyen büszkélkedhetnénk, hogy mi vagyunk 48 eszméinek letéteményesei, ha a Horthy-rendszert vennénk összehasonlítási alapul, amikor Petőfit kegyetlenül megcenzuralták és 48 szabadságharcos hagyományait olyan gyilkos sovinizmusba torzították, mellyel a magyarságot az ősellenség, a német mohóság ügyéhez oly menthetetlenül hozzákötötték, hogy történelmünknek legsúlyosabb, legszégyenletesebb, kis hijján jóvátehetetlen katasztrófájába zuhantunk. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! A magyar demokrácia nem ezeket a könnyű összehasonlításokat keresi. Az igényei magasabbak. Akarja és tudja magát a 48-as példaképekhez mérni. Március 15-e 1848 és — ne feledjük, 49 mértéke magas, a magyar történelem legmagasabb mértéke, de mi igényeljük magunk számára ezt a mértéket. Ez a mai százesztendős ünnepnap kötelez minket nemcsak az ünneplésre, hanem a hétköznapok alkotó munkájára is. Eddigi munkánk alapján szégyenkezés nélkül, emelt fővel állhatunk 48 géniusza elé. A jobbágyfelszabadítás nagy művét 100 esztendő után mi fejeztük be. Nem tétováztunk, nem álltunk meg félúton, nemcsak földet juttattunk, az 1000 éves igénylőnek, annak, aki verejtékével műveli, de biztosítottuk a feltételeket is, hogy immár megingathatatlanul az övé is maradhasson.. A nagybankok államosításával örökidőre elvettük a lehetőségét, hogy a banktőke uzsorakamataival valaki is veszélyeztethesse a kisember földjét. Komolyan vettük a népfelszabadítás ügyét. Negyvennyolcban a nagybirtokosnemesség volt az egyetlen számottevő kizsákmányoló osztály a hazában. Mi leszámoltunk a modern rabszolgatartók kizsákmányolásával is azáltal, hogy az ország legfontosabb ipari vállalatait az állam kezébe adtuk és ezzel korszerűen folytattuk 48 jobbágyfelszabadításának ügyét. A magyar demokrácia mai vezetői méltó folytatói Kossuth Lajos tetterejének. Ahogy Kossuth nem tétovázott és a parancsoló szükségszerűség gyorsaságában a nemzet önerejére apellált, hogy életrehívja az önálló magyar hadsereget, hogy előteremtse az ehhez szükséges gazdasági fedezetet, úgy mi sem siránkoztunk a romokon, melyeket örökségül kaptunk az elmúlt gyalázatos rendszertől. A nemzet önerejeben bíztunk, az ipari munkásság, a parasztság, az értelmiség szorgalmában, áldozatkészségében, munkaerejében. Nem koldultunk segítségért és a magunk erejéből építünk új országot, mely a terhek és jövedelmek becsületes elosztásával nemcsak igazságosabb, de sok szempontból már ma is — bámulatos rövid idő alatt — emberségesebb körülményeket teremtett, mint az elmúlt időkben bármikor is volt. A magyar népi demokrácia a népbe vetette bizalmát, a nép erejéből alkotott, ezért bízik ma a magyar nép a demokráciában. Hogy folytassuk 48-as elődeink harcát az ország függetlenségéért, megalkottuk függetlenségünk igazi alapját: gazdasági újjáépítésünk hároméves tervét. Száz évvel ezelőtt Pest népe a Habsburg-háztól való elszakadás lázában égett. Ma, március 15-én Budapest népe és az egész ország népe a munkaverseny lázában ég, mert tudja, hogy munkájával az országot magának építi. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Ma a dolgozó nép magának épít, mert ellenségeivel leszámolt. Negyvennyolc megmutatta, milyen papírrongy, milyen semmiség a kizsákmányolásból élő uralkodóosztály számára a nemzeti függetlenség, a népszabadság gondolata, ha az az ő érdekeinek rovására megy. Az áruló Zichy grófoktól Hám érsekig hosszú a sora azoknak, akik nem a nép ügye mellé, hanem habozás nélkül az osztrák elnyomók mellé állottak. Az ő példájukból megtanultuk, hogy azokkal, akiket a nemzet költője bitangoknak nevezett, egyezkedésnek helye nincs. Megértettük, hogy a függetlenség és az imperialista elnyomás között, a szabadságért küzdő nép és a kizsákmányoló között közvetítésnek, arany középútnak, harmadik útnak helye nincs. A mi szemünk ma nyitva van, tekintetünk világos. Három katasztrófa után mégegyszer néni leszünk senki balekjei, mégegyszer nem dőlünk be azoknak, akik ősellenségünk, a német imperilaizmus feltámasztásán szorgoskodnak. Ebben a felfogásunkban szerencsére ma száz esztendő után nem vagyunk egyedül. De nem is esünk még

1 egyszer 48 vezetőinek tévedésébe, akik nemesi osztályhelyzetükben korlátozva nem értették meg, hogy a magyar nép függetlensége megvalósíthatatlan a szomszédnépek szabadsága és a szomszédnépekkel való testvéri jóviszony nélkül. 1848 szabadságharcos magyarjait Európa népeinek rokonszenve és cselekvő segítsége kisérte. A mi sorainkban harcolt Bem és Dembinszky, mellettünk tört lándzsát Marx és Engels és Heinén volt szűk a német plundra, ha magyarra gondolt. Ma ennél jóval tovább vagyunk, szabad népek körében élünk, a mind szorosabb barátságot építjük velük. Tőszomszédságában élünk a világ legnagyobb hatalmának, annak az országnak, amely önmaga élő példája a különböző népek testvéri szabad együttélésének, mely a népszabadság eszményét a világ minden tájára messzi sugározza, mely a kis népek függetlenségének, a béke ügyének legerősebb oszlopa. A népek barátsága a világnak ezen a részén ma nem csupán a haladó gondolkozók és az elnyomott tömegek messzi vágya, mint Kossuthé volt a forradalom bukása után, hanem igazi, mindinkább testetöltő realitás. Tisztelt Tőrvényhatósági Bizottság! 1848 nemcsak a mi nemzeti ünnepünk, hanem az újkor legnagyobb gondolatának, a szocializmus eszméjének 100 esztendős születésnapja. A 100 éves Kommunista Kiáltvány szavai most, a mi korunkan öltenek testet s a dolgozók milliói most vallják igazán magukévá a kiáltvány szavait. Nekünk magyaroknak külön örömünk és büszkeségünk, hogy legnagyobb történelmi hagyományunk 100 esztendős fordulóján a szocializmus felé haladó népek nagy családjába tartozunk: 1848-ban a magyar nép csodára volt képes, mert tudta és érezte, hogy a maga legszentebb ügyéért harcol. Mi, akik 48 utódainak tekintjük magunkat, azzal válunk legméltóbb követőikké, ha minden tettünkkel és minden gondolatunkkal ma a dolgozó nép ügyét visszük előre. A magyar nép önmagát vezeti, a nép leghűbb fiai ott vannak az államvezetés minden fontos őrhelyén. Legyen szemünk előtt, hogy ebben a centenárius évben fűzzük még szorosabbra a magyar nemzet egységét, a demokratikus pártok együttműködését. A külföldön, még azok is, akik minket nem szeretnek, ma megint magyar csodáról beszélnek, mint 100 évvel ezelőtt. Budapest világszerte az újjáépítés, a helytállás, a romokból fakadó új élet szimbóluma. Mi tudjuk, hogy a magyar csoda nem az elmúlt három év, a magyar csoda csak most kezdődik. A nép erői most vannak kibontakozóban és az eljövendő évek fogják megmutatni, mire képes a magyar nép, ha szabadon, önmagának dolgozik. Kérem, vezesse a törvényhatósági bizottság minden tagját ez a hit. Sokszorozza meg erejüket 48 hagyománya és a magyar népbe vetett bizalom. Szolgálják önzetlenül a magyar főváros népét, mely méltó a 100 évvel ezelőtti március 15-e népének emlékére. Haladjunk tovább szilárdan a megkezdett úton, váltsuk valóra azokat az eszményeket, melyekért 1846 népe lelkesedett, vérzett, harcolt és melyekre minket hozzájuk hű nemzedéket elkötelezett. !176. Széli Jenő alelnök a rendkívüli díszközgyűlést 17 óra 30 perckor berekeszti. (A Gázmüvek énekkara elénekli a Kossuth-nótát.) a közgyűlés jegyzője. alelnök. /,