Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1948

6. 1948. szeptember 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 359

6 i • dolgozó nép fővárosaként megtalálja helyét a magyar élet egészében, munkában, példaadásban, demokratikus szellemben elöl járjon. Ebből az együttműködésből kell táplálkozniuk azoknak az erőfeszítéseknek is, amelyek a fővárosi hároméves terv végrehajtását és az új ötéves tervre vonatkozó előkészületeket irányítják. Meg vagyok győződve arról, hogy Budapest dolgozó népének segítségével Elnök úrnak és Alelnök uraknak, mint a népi demokrácia ismert és önzetlen harcosainak vezetése alatt meg, tudjuk oldani ezeket a kérdéseket, NagyBudapest és a dolgozó magyar nép egésze érdekében. Ehhez a munkához kívánok Elnök úrnak, az Alelnök uraknak, a Jegyző uraknak és úrnőnek sok erőt, energiát és sikert, és kérem önöket, hogy foglalják el helyüket az elnöki emelvényen. (Az elnöki széket Köböl József a közgyűlés újonnan megválasztott elnöke foglalja el. Az újonnan megválasztott alelnökök és jegyzők is elfoglalják helyüket az emelvényen.) 359. Köböl József elnök a következő székfoglaló beszédet tartja: Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Közgyűlés! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetemet nyilvánítsam a tisztelt közgyűlésnek, amiért bizalmával megtisztelt, ugyanakkor szereimén tolmácsolni az alefnök urak és jegyzők köszönetét is. Súlyos feladat lesz pótolni Szakasits Árpád elvtársat, akit a törvényhatóság közgyűlése négy ízben tisztelt meg azzal, hogy elnökévé választotta, aki csupán azért vált meg most is tőlünk, mert az ország bizalma a Iegmagasabbközjogi méltóságba, a köztársaság elnöki székébe emelte. Szakasits Árpád elvtársam politikai súlyával, higgadtságával, tapasztalataival nagyban hozzásegítette a demokratikus frontot, hogy a főváros ügyvitelében és községpolitikájában érvényesüljön a nép érdeke és akarata, hogy a demokratikus pártokba befurakodott népellenség támadásait visszaverjük. Szakasits Árpád harcolt azok ellen, akik az autonómia jelszavát ürügyként felhasználva a fővárost, az ország szívét, kiszakíthatatlan részét, szembe akarták fordítani a nep államával. Amikor utoljára 1947 december 19-én negyedízben a törvényhatóság elnökévé választották, székfoglaló beszédében a következőket mondotta: »Fel kell azonban hívnom az esetleges kételkedők figyelmét, hogy.a népi demokráciában az államhatalom és az önkormányzat soha nem állhat egymással szemben, mert a kormány éppen úgy a nép kormánya, mint ahogyan a törvényhatósági bizottság tagjait a nép küldi ide. Ha pedig mind a két intézmény ugyanabból a forrásból meríti erejét, az érdek végső azonossága nem lehet vita tárgya. Éppen ezért demokratikus országban az állam és az önkormányzat közé nem szabad éket verni, mert a közös célok felismerése helyett az ellentétek keresése nem előbbre viszi a közület ügyeit, hanem éppen a fejlődést akasztja meg.« Azok, akik ellen Szakasits Árpád harcolt, valóban éket akartak verni a főváros és a demokratikus állam közé. Ezek az emberek a dolgozó nép barátainak játszották ki magukat. Valójában a dolgozó nép ellenségei voltak. Ezek az emberek nem tudták, nem akarták megérteni, hogy a kapitalista társadalómban kialakult autonómia, a helyi önkormányzat, a népi demokráciának nem felel meg. A kapitalista társadalomban kialakult autómia, amennyiben élén olykor ritka esetben a nép gyermekei álltak, harci terület volt az elnyomó, népellenes állammal szemben, azonban harcot hirdetni a központi kormányzat ellen, akarva, nem akarva szolgálattevés a széthúzást, az erők megbontását kívánó reakciónak. A kapitalista magángazdálkodás idején a közigazgatásnak igen kevés szerepe volt a gazdasági élet irányításában. Weiss Manfréd bá<-ó, Ganz Ábrahám és a bánya-bárók nem nézték volna jó szemmel, ha az állam üzleteikbe beleszól. Ellenkezőleg. ŐX irányították az államot, hogy üzleti ügyeiket elősegítse. Ma azonban a kapitalista magántermelést felváltotta a népi demokrácia tervszerű termelése. Ma az állami közigazgatásnak döntő szerepe van abban, hogy a gazdasági élet fejlődjék, hogy a mi hároméves tervünk sikerüljön. Mindazok, akik egyes városokat ki akarnak szakítani a központilag irányított tervgazdaságból, akár az autonómia ürügyével is, ellenségei a népi demokráciának és a nép jólétét jelentő tervgazdaságnak. Nem fedi a valóságot az az állítás, mintha a népi demokrácia, a központilag irányított tervgazdaság sértené a városok és közületek autonómiáját. Ellenkezőleg, Budapest fennállása óta első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a dolgozó nép akarata és szava szervezetten érvényesüljön a város vezetésében. Ennek egyik jele, hogy a multta széniben, amikor 1939-ben a fővárosban mindössze 294.000 választójogosult volt, amikor dolgozó százezreket zártak ki a legkülönbözőbb indokokkal legelemibb jogukból, az 1947-es országos választáson már 637.000 ember szavazhatott le és így a dolgozók nagy tömegei választhatták meg képviselőiket. De a választásban való részvételen túl biztosítani lehet és biztosítani fogjuk két választás között is, hogy a dolgozók kritikájukat és javaslataikat á városvezetés tudemására hozzák és közvetlenül is segítsenek a város kisebb, nagyobb ügyeinek elintézésében. A magam és elnöktársaim nevében biztosíthatom a város dolgozó népét, hogy helyünkön, ahova a közgyűlés bizalma helyezett, küzdeni fogunk ezért a valódi és nem ál-önkormányzat megvalósításáért és kiterjesztéséért. Bizonyos vagyok benne, hogy pártom, a Magyar Dolgozók Pártja ebben a munkában támogatni fog és ugyanezt fogják tenni a Függetlenségi Frontba tömörülő többi demokratikus pártok is. Jól tudom, hogy Ferenc József- és Horthy-korszakban kialakult közigazgatási szervezet, mely szinte változatlanul maradt ránk, megnehezíti célkitűzéseink teljesítését. A régi rend urai az állami és városi közigazgatást igyekeztek úgy alakítani, hogy a kizsákmányolók uralmának biztosítására, a nép elnyomására legyen alkalmas, hogy a kétkezi dolgozók befolyásának érvényesülését megakadályozzák. Nem véletlen tehát, ha mind gyakrabban felbukkan az a vélemény, hogy a középkorból ránk maradt közigazgatási szerkezetet meg kell változtatni, meg kell reformálni. Megváltozott gazdasági berendezkedésünk, a kapitalista magángazdálkodást felváltotta a népi demokrácia tervszerű'gazdálkodása, a tőkések és földesurak politikai hatalmát felváltotta a munkásság, a dolgozó parasztság és haladó értelmiség uralma. Ma már gátolja előrehaladásunkat, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság és haladó értelmiség hatalmi formaként kénytelen felhasználni azt a szűk keretet, amelyet a feudális rend urai alakítottak ki és amelyet a tőkés rend csak itt-ott változtatott meg. A főváros közigazgatási szerkezete is sok tekintetben elavult, bürokratikus, gátolja a nép aktív segítségének és ellenőrzésének érvényesülését. Megérett tehát arra, hogy változtassunk rajta, megreformáljuk. Szükségesnek látom azonban kihangsúlyozni, hogy egyes változtatásokat csak komoly megfontolás után, minden körülményt gondosan mérlegelve szabad végrehajtani, nehogy az egyébként is bonyolult ügyvitelt még jobban összebogozzuk. A változtatásokat csak akkor szabad végrehejtani, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy az ügyintézés menetét gyorsítja, egyszerűsíti és megkönnyíti a dolgozó nép ellenőrző szerepének érvényesülését. Megnehezítené dolgunkat és a főváros igazgatásában nagy zökkenőt jelentene, ha nem így járnánk el. Hiba lenne részünkről, ha papíron megterveznénk az ideálisnak vélt közigazgatási szerkezetet és egycsapásra akarnánk megvalósítani. Helyesebb úgy eljárni, hogy szemünk előtt tartjuk az elérendő célokat és mikor az élet megengedi, egy-egy lépést teszünk irányukba.