Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

10. 1947. november 7. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 477

218 1947 november 7-iki rendkívüli díszközgyűlés. 476—477. szám. A Szovjetunió honvédő háborúja minden idők legtündöklőbb szabadságharca volt és ennek a szabadságharcnak mindenekfölé emelkedő hőse Sztálin generalisszimusz, aki ragyogó hadvezéri képességével nemcsak*a szovjet népek hazáját védelmezte meg és tette szabaddá a betolakodó barbár ellenség kegyetlenül erőszakos zsarnoki uralmától, hanem más népek hazáját is felszabadította ; olyan népekét is, amelyeket a fasiszta imperializmus csatlósaivá tett kormányuk gyávasága, uralkodó osztályaik becstelen árulása. Magyarország is a diadalmas Vörös Hadseregnek köszönheti, hogy megszabadult a német hordáktól, a hiíleri banditizmustól és Sztálin generalisszimusznak köszönheti nemzeti függetlenségét; e bölcs embernek és igaz nagy államférfiúnak, aki megveti a népekkel szemben alkalmazott durva erőszakot, aki magasra helyezi a nemzetek és népek szabadságának ügyét, aki tudja, hogy csak szabad népek képesek arra, hogy sikeresen védelmezzék nemzetük függetlenségét és az emberiség közös kincsét, a békét és a társadalmi igazságosságot. A Vörös Hadsereg éppen ezért nem hódítóként jött ide és nem érvényesítette a győző jogait a legyőzöttel szemben. A szovjet nép kinyújtotta felénk barátian segítő kezét és hogy ilyen gyorsan álltunk talpra, ennek segítségnek is köszönhetjük. De nemcsak a háború után éreztük a Szovjetunió népeinek barátságát és a Vörös Hadsereg nagylelkűségét. A háború alatt is érezte a magyar nép, hogy a Vörös Hadsereg vigyáz az ország javaira. Ha a németek ostromolták volna Budapestet, ha az ő parlamentairjeiket gyilkolták volna le becstelen módra, kő kövön nem marad és ez a gyönyörű főváros porrá és hamuvá lett volna. A Vörös Hadsereg jobban óvta a magyarok fővárosát, mint saját katonáinak életét. A főváros népe, de az egész magyar nép is sohasem felejtkezik el erről. Szívébe zárja a Szovjetunió népeit, e nagy nép hős fiait, nagylelkű tábornokait és a szabadságszerető népek, a szabad emberiség és a nemzetközi szocialista proletariátus büszkeségét, Sztálin generalisszimuszt. Budapest dolgozó népe csak szíve hálás szeretetét adhatja Sztálinnak és azt a díszpolgári oklevelet, amelyet a szeretet és a szabadság szálaiból szőttünk és amellyel nemcsak az orosz nép nagy fiát, hanem önmagunkat tiszteljük meg. Egy szabad nép szabad fővárosának szabad polgárai hívják közösségükbe legelsőnek az elsők között Sztálin generalisszimuszt, a XX. század nagy népi szabadságharcainak legendás hősét, a béke, az igazságosság és az ígazi emberszeretet nagy apostolát, egy új világrend lángeszű építőjét, a harcost és az alkotót. Arra kérjük, lépjen be fővárosunk tágranyitott kapuján. Egy dolgos, szabad város népének szeretete és megbecsülése várja. !477. Bognár József polgármester a következő előterjesztést teszi: Elnök Úr! Tábornok Úr! Miniszterelnök Úr! Miniszter Urak! Tisztelt Közgyűlés! Mai díszközgyűlésünkön javaslatot kívánok tenni Joszif Viszarionovics Sztálinnak, a szovjet nép vezérének, a Szovjetunió generalisszimuszának és miniszterelnökének Budapest díszpolgárává történő megválasztására. Nem véletlen, hogy javaslatom éppen annak a világtörténelmi jelentőségű napnak az évfordulóján történik, amikor a cári elnyomatás és zsarnokság, valamint a februári forradalom ingatag csoportjai elleni harcokban kiformálódott bolsevik párt az imperialista háború folytatásáért síkraszálló kormányzatot eltávolította és gyors, a nép életében döntő intézkedésekkel, nehéz külpolitikai és belpolitikai helyzetben megalakotta a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség összefogásán alapuló, az ország minden nemzetiségének legteljesebb fejlődését biztosító Szovjet Köztársaságot. Sztálin élete és politikai működése összeforrott ennek a forradalomnak a történetével és a forradalomnak alakulása és fejlődése teljességgel elválaszthatatlan Sztálin generalisszimusz ideológiai és gyakorlati politikai, államférfiúi és •katonai tevékenységétől. Sztálin élete, mint általában a történelem nagyjaié, tele van nagy eseményekkel: szenvedésekkel és üldöztetésekkel, amelyeknek elviselését megkönnyíti az a mélységes szeretet és ragaszkodás, amelyet a kisemberek : munkások, parasztok éreznek az ő ügyükért harcoló hivatott ember majd 1917-től fogva egy öntudatra ébredt nép érez vezetője iránt. Sztálin már a múlt század utolsó esztendeiben résztvesz illegális munkásgyűléseken, röpiratokat ír és sztrájkokat szervez. A bolsevikok és mensevikek harcában mint Lenin híve a bolsevikek mellé áll. 1902-től 1913-ig nyolcszor tartóztatják le, hétszer van száműzetésben és hatszor szökik meg. Kezdeményezésére indul meg 1912-ben a Pravda című tömeglap. 1913-ban újból letartóztatják és a távolkeletre száműzik. Az 1914/16-os éveket itt tölti, de 1917-ben megint Péterváron van és átveszi a Pravda vezetését. Lenin emigrációban van és így Sztálin a bolsevikok vezére. 1917 áprilisától fogva a hosszú száműzetés után visszatért Leninnel együtt vezeti a tömegek harcait, az ország életében döntő VI. pártkongresszust, majd a győzelmes 1917. évi forradalmat. Ettől az időtől fogva Lenin legbelsőbb segítőtársa a szovjet állam felépítésében. Egymás mellett él, harcol és küszködik, történelmet formál az újkori történelemnek ez a két nagy egyénisége : Lenin és Sztálin. Mindkettő csupa belső tűz, forradalmi elszántság, ideológiai tisztánlátás, megalkuvást és elvtelen kompromisszumot nem ismerő forradalmár, akiket mélységes elvhűség, a célok elérésében kifejtett rendkívüli álhatatosság, a tömegek felé épített elszakíthatatlan kapcsolat jellemez, de ugyanakkor az egyik elsősorban: elvben keresi a marxizmus analízisét az újkori társadalmi és gazdasági jelenségekre, előre megindokolja a világkapitalizmus egészéből — orthodox-marxisták által meg nem értett módon —, hogy miért kell a szocialista forradalomnak éppen a kevéssé indusztrializálódott Oroszországban bekövetkeznie, taktikát ad a teóriákhoz, amelyben kővetői számára megmondja, hogy mi legyen a kővetkező lépés ; a másik — mindkét lábával a valóság és a naponta változó élet talaján'állva — mint vezető államférfi, empirista és realista módon alkalmazza a leninizmus alapelveit, kifejlesztve és megvédve a doktrinerekkel és az ultraradikálisokkal szemben a »szocializmus egy országban« teóriáját, beépítve a forradalom minden vívmányát a Szovjetunió népeinek organikus adottságaiba, nemzeti sajátosságaiba és mint a Szovjetunió és az egész világ szabadságának ügyét együttesen szolgálni tudó elme, az ötéves terveken keresztül a világ egyik vezető ipari államává fejleszti a Szovjetuniót, nemcsak összetörve a régi rendszer bilincseit, hanem megteremtve a nép számára a jómódú élet feltételeit is. Milyen téren mutatkozik meg leginkább Sztálin emberi nagysága, zsenialitása, népével való összeforrottsága és népeinek célkitűzéseit az egyetemes szabadság elvével összhangba hozó készsége?