Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1947

6.1 1947. május 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 217

108 1947 május 21-iki közgyűlés. 217. szám. !217. Kővágó József polgármester napirendelőtti felszólalása a budapesti szegény dolgozók élelmezésének előmozdítása érdekében. Tisztelt Közgyűlés! A szegény, dolgozó emberek nyomorán való segítés szándéka, a jobb és olcsóbb élelmezés megteremtésének előbbrevitele követeli tőlem, hogy a közgyűlés napirendje előtt szót kérjek. A magyar demokrácia hallatlan erőfeszítéssel és az egész világ által elismert sikerrel megteremtette gazdasági fejlődésünk egyik fő pillérét, az értékálló valutát. Igen nagy áldozatokat kellett és kell még hoznunk a forint állandósága érdekében és tudjuk, hogy sok lemondással jár anyagi fellendülésünk biztosítása. A magyar dolgozók és elsősorban a székesfőváros dolgozói az önfeláldozás egészen ritka példáját mutatták a stabilizáció megteremtésében és megfeszített erővel dolgoztak, mert tudják, hogy miért őrlik erejüket, életüket. Most azonban, sajnálatos módon a drágulásnak olyan jelei mutatkoznak, amelyek mellett senki, de különösen mi, a demokráciáért felelős vezetők szó nélkül nem mehetünk el. Az élelmiszerárak merész felszökkenő alakulása feltétlenül intézkedést igényel. Kétségtelen, hogy minden gazdasági év végén, az új termés előtti 8—10 héten a közélelmezés terén egyre fokozódóan jelentkeznek a nehézségek. Az idén ehhez hozzájárulnak a múlt évi nagy szárazság következtében kieső készletek hiánya is. Mindez természetesen a kötött keresetű rétegek megélhetését nehezíti és most már kezd ezek számára elviselhetetlenné válni. A főváros vezetősége, az autonómia és adminisztráció egyaránt a maga hatáskörében mindent megtett, hogy a nehézségeket kiküszöbölje. A kormányzat, a Gazdasági Főtanács ezirányú törekvéseinket méltányolta is és közös munkával láttunk neki már a téli hónapokban, hogy különösen zöldség-, főzelék- és gyümölcsfélék termelésében a legjobb terméseredményekre legyen kilátásunk. A Gazdasági Főtanács, a közellátásügyi és földművelésügyi miniszter urak, valamint az Országos Földbirtokrendező Tanács segítségével legelőször is nyugalmi állapotot teremtettünk a pestkörnyéki kertészek vonalán. Jót álltunk a régi és új kertgazdálkodók állami kölcsönéért 2 millió forint erejéig. A mai közgyűlésen szerepel ez az előterjesztésem, amely a pestkörnyéki bolgárkertészet 300.000 forintos kölcsönének folyósítását ugyanilyen módon lehetővé teszi. Külön kertgazdasági iroda felállításával, állandó szaktanácsadással elősegítettük a szakszerű kertgazdasági termelést. Most a gazdasági év időszakának utolsó 8—10 hetében ugyancsak kezdeményezőén kívánunk fellépni egyrészt a felhozatal minél gyorsabb megszervezésével, másrészt annak érdekében és ezen van a hangsúly, hogy a felérkező élelmicikkek a dolgozók által megfizethető áron kerüljenek forgalomba. Kétségtelen ugyanis, hogy a drágaság, az állandó áremelkedés következtében a kötött jövedelmű dolgozók képtelenek ugyanannyit vásárolni, mint az elmúlt idény alacsonyabb árai mellett. A felhozatal elősegítése érdekében a közélelmezési ügyosztály a közélelmezési albizottság tagjainak segítségével a vidéki termelői helyekre ki fog szállni. Kérem, hogy a közélelmezései albizottság igen tisztelt tagjai, fáradságot nem ismerő értékes munkásságukat ez évben is bocsássák olyan mértékben a főváros közellátásának rendelkezésére, amint azt a múlt évben tették. Meggyőződésem, hogy közös erőfeszítéseinkkel a zöldség- és gyümölcsfelhozatalt rövidesen olyan mennyiségre tudjuk fokozni, amivel a fogyasztók legszélesebb rétegei az új termésig ezekhez az elsőrendű élelmezési cikkekhez megfizethető árakon juthatnak hozzá. A kenyér- és lisztellátás vonalán állandó összeköttetésben vagyunk a Gazdasági Főtanáccsal és a közellátási minisztériummal, igyekezve biztosítani az új termésig még előttünk álló két hónap kenyeres lisztellátását. E kérdésben felfogásom az, hogy nem szabad Nagy-Budapest lakosságát olyan helyzetbe hozni, amelynél a kenyérellátás esetleg tartósabb zavarba kerülhet, az általános árszínvonalnak a kötött keresetű dolgozók kereseti színvonalától való eltérése következtében jelentkező nehéz megélhetési viszonyok miatt a dolgozók életszínvonalát minden erőnkkel fenn kell tartanunk. Kívánatos ezért, hogy a jelenlegi kenyérfejadagokat legalább addig ne szállítsuk le, amíg a zöldség- és főzelékfélék a kenyérben és lisztben mutatkozó kieséseket megfizethető áron nem pótolják. Most rátérek az általános árszínvonal kérdésének vizsgálatára, melynél rögtön kiemelkedik ez a probléma, melyet drágaság elnevezés alatt foglalhatunk össze. A drágaság lényege, hogy a túlmagasan kialakult árszínvonalhoz a kötött jövedelmű dolgozók kereseti viszonyai nem érnek fel. Ennek tulajdonítható, hogy ugyanakkor, amikor a piacokon és a csarnokokban az élelmiszerek általában megfelelő mennyiségben kaphatók, a kereslet nem képes felvenni a kínálatot, egyszerűen azért, mert nincs meg hozzá a vásárlóereje. Közélelmezési vonatkozásban viszont a magasabb árszínvonal kialakulásának okait a következőkben találhatjuk: egyrészt az iparcikkek árának a mezőgazdasági cikkek ára felett való kialakulásában, amikor is azok főleg a szabad élelmicikkek árait maguk után vonják, másrészt egyes szabaddátett mezőgazdasági cikkek magasan kialakuló ára kihatással van az egyéb mezőgazdasági árakra. Törekednünk kell tehát minden erőnkkel az agrárolló becsukására. A főváros a maga részéről annakidején általában állást foglalt a szabad árrendszer korlátlan érvényesítése ellen, tisztán látva, hogy könnyen előállhat olyan helyzet, amikor a bérek és az árak között nagy különbség keletkezik. Meg kell állapítanunk azonban azt is, hogy a mezőgazdasági cikkek szabad áralakulásának szintén van indokoltsága. Ilyen például, hogy nem kívánatos a mezőgazdasági árszínvonal esetleges erőszakos lefogásával az agrárollót tágítani, továbbá, hogy a szabad áralakulás ösztönzően hat a következő évi termelési készségre, de még elő is hoz oly rejtett készleteket, amelyek különben nem kerülnének piacra. Ennek bizonyítéka volt az idén a burgonyánál előállott helyzet. A kormánynak és a fővárosnak tehát feladata kell hogy legyen megakadályozni és kiegyenlíteni azokat az aránytalanságokat, amelyek egyes közélelmezési vonalon, például a tengeri- és sertésárak tekintetében fennállnak, ahol a szabad takarmányárak mellett maximált állatárak vannak, másrészt elejét venni, illetőleg letörni azokat a törekvéseket, amelyek a szabad áralakulást kihasználva, árdrágítási irányba mutatnak. A szabad áralakulás ugyanis ott, ahol arra szükség van, fcm a termelői, sem a kereskedői vonalon semmiképen sem jelent áruzsorát.