Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

2. 1946. február 6. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 93

1946 február 12-iki rendkívüli díszközgyűlés. 93—93/a szám. 63 Tisztelt Közgyűlés! Mi magyar kommunisták jogos büszkeséggel tekintünk vissza arra az egy esztendőre, amely a felszabadítás óta eltelt, mert ha az egy esztendő előtti nagy kilátástalanság, reménytelenség után ma fővárosunkban van víz, gáz, villany, ha utcáinkról elkerültek a szeméthegyek és ha a fasiszta háború által fővárosunk arcán ütött sebek mind gyorsabb ütemben hegedtek be, ha utcáinkon közlekedik a villamos és fővárosunkat a vidékkel vasút köti össze, ha a Duna két partján fekvő két városrészt szilárdan fűzi össze a Kossuth-híd, ebben nagy része van a mi pártunknak, a Magyar Kommunista Pártnak. Jogos büszkeséggel tekintünk vissza az elmúlt esztendőre mi kommunisták, mert kétségtelen az, hogy az elmúlt idő alatt mi voltunk a magyar élet motorjai, amelynek hajtóereje, lendülete vitte, vonzotta magával mindazokat, akikben megvolt a jószándék, az építő akarat és akikben élt a hazánk és népünk, valamint fővárosunk iránti szeretet. Mi magyar kommunisták azt akarjuk, hogy a mi lendítőerőnk segítse továbbra is elő a fejlődést és mozdítson elő minden olyan tevékenységet, amelynek célja az, hogy végképen eltűnjenek fővárosunkból a fasiszta barbárság nyomai. De egyúttal azt is akarjuk, hogy a felszabadítás nagy ténye soha ne halványodjék el, hanem éljen örökké valamennyiünk, sőt utódaink emlékében is, azokéban is, akik nem élték át a fasiszta rabság és az ostrom szörnyűségeit. Éppen ezért tisztelettel bátor vagyok javasolni a közgyűlésnek azt, hogy a közgyűlés utasítsa a polgármester urat arra, hogy tegye kötelezővé az összes fővárosi iskolákban minden év február 12.-én a felszabadítás tényének ismertetését. Tisztelt Közgyűlés! Amikor a mai közgyűlésen hálás szavakkal emlékezünk meg azoknak a hősiességéről, akiknek az áldozatkészsége és vitézsége teremtette meg számunkra a szabad élet lehetőségét, amidőn üdvözlő szavakkal fordulunk a felszabadító Vörös Hadsereg katonái, tisztjei, tábornokai felé, akkor elsősorban a Szovjet-Unió, a szovjet népeknagy vezére,Sztálin generalisszimus felé kell fordulnunk, amely esetben úgy érzem, kötelességem indítványt tenni arról, hogy a múlttal való teljes szakítás, a letűnt hazaáruló rezsim tettei elítélésének kidomborítása végett utasítsa a közgyűlés a polgármester urat arra, hogy méltó formában örökítse meg azoknak a szovjet parlamentereknek az emlékét, akik fővárosunk pusztulásától való menekülésünknek lehetőségét hozták számunkra, de akiket a minden idők leggyalázatosabb bandái meggyilkoltak. Ezek közül is az elsők között az egyik magyar hazánkfia volt, aki már Spanyolországban küzdött a mindent legázoló fasizmus ellen, de akit itt fővárosunk, szülőföldje, hazája küszöbén ért a banditák gyilkos golyója. Tisztelt Közgyűlés! Mostanában sokat vitáznak afelett, hogy bűnös-e a magyar nép, felelős-e azért, hogy a szabadságszerető népek ellen fegyvert fogott. Ez a vita azonban eldőlt azzal, hogyha a magyarság nagy általánosságban nem is értett egyet a hazaáruló Horthy-fasizmus minden tettével, de nem is tettük meg mindazt, amit egy ilyen hazáját szerető harcos múlttal rendelkező, illetve bíró néptől a szabadságszerető népek joggal elvárhattak. Ha van valami érdemünk a fegyveres ellenállás terén is, ezt elsősorban a magyar kommunista párt irányítása és vezetése alatt küzdő magyar partizánok szerezték számunkra. Tették ezt nemcsak a hazai földön, hanem már messze az Ukrán síkságokon, Jugoszláviában, Franciaországban és Belgiumban, ahol fegyverrel küzdöttek a fasizmus ellen, annak megteremtésére, hogy majdan hazánk és fővárosunk szabad legyen. A mi partizánjaink nemcsak a Kárpátokban tették meg a maguk kötelességét, de Kőbányán, Újpesten, Óbudán és a főváros különböző helyein tettekkel mutatták meg azt, hogyan kell egy népnek küzdenie a szabadságért a bitorlók ellen. Ügyérzem, tisztelt Közgyűlés, kötelességet teljesítek akkor, amikor a főváros felszabadításának ünnepén az ő nagy érdemeikről, partizánjaink érdemeiről megemlékezem. Tisztelt Közgyűlés! Az elmúlt esztendő rengeteg lemondást, áldozatot követelt meg a magyar néptől, — elsősorban fővárosunk lakosságától. Amikor most a szabadság új esztendejébe lépünk, pártomnak, a Magyar Kommunista Pártnak az a határozott álláspontja, hogy a következő esztendő a fokozott ütemű újjáépítés esztendeje legyen. Tesszük ezt azért, hogy mielőbb kitudjuk küszöbölni fővárosunk életéből azokat a nehézségeket, amelyek most még megkeserítik a főváros lakosságának létét, akiknek ebben a hazában és fővárosában mielőbb szabad emberekhez méltó életkörülményeket kívánunk teremteni. Ehhez azonban fokozott munka, fokozott termelés, a demokratikus rend megszilárdítása szükséges és szükséges a belső ellenség ellen a harc fokozása, bármilyen köntösben jelentkezzék is az. Mindezekben pedig mutasson példát fővárosunk, annak vezetősége, a vezetésben résztvevő valamennyi párt, mert csak közös erőfeszítésű, együttes harcunk teremtheti meg az új, a szép, a boldog Budapestet. !93/a A közgyűlés utasítja a székesfőváros polgármesterét, hogy minden év február 12.-én tegye kötelezővé az összes fővárosi iskolákban a felszabadulás tényének és jelentőségének ismertetését. Erről a közgyűlés a polgármestert, az alpolgármestereket, a Törvényhatósági Elnöki Hivatalt és a polgármesteri VII. ügyosztályt értesíti.