Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

2. 1946. február 6. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 93 - 94 - 95

64 1946 február 12-iki rendkívüli díszközgyűlés. 93/b—95. szám. !93/b A közgyűlés utasítja a székesfőváros polgármesterét, hogy méltó formában örökítse meg azoknak a szovjet parlamentereknek emlékét, akik fővárosunk pusztulástól való menekülésünknek lehetőségét hozták számunkra, de akiket minden idők leggyalázatosabb bandái meggyilkoltak. Erről a közgyűlés a polgármestert, az alpolgármestereket, a Törvényhatósági Elnöki Hivatalt és a polgármesteri XI. ügyosztályt értesíti. !94. Miliők Sándor bizottsági tag a Szociáldemokrata Párt részéről mond beszédet: Milyen tisztelt Közgyűlés! »Ha a föld Isten kalapja, úgy Hazánk bokréta rajta« énekelte Petőfi Sándor. Ezt a szemet vidító, lelket andalító bokrétát, ezer esztendő óta le akarta tépni Isten kalapjáról Germánia. Ezer esztendő óta azonos módszerekkel akarta talpa alá gyúrni. A módszer: ármány, cselszövés, árulás! Ezer esztendő keserve, bánata és szenvedése megtanította a magyar népet: ne higyj magyar a németnek, akármivel hitegetnek. Akkor, amikor ehhez a keserves tapasztalatokon szerzett bölcs tanácshoz tartottuk magunkat, nagyobb baj nem volt. Csakhogy mi könnyen felejtő nép vagyunk. Az állandóan lesben álló Germánia feledékenységünket mindenkor kihasználta. A történelem megtanított volna, hogyan dúlták, tépték Isten kalapjának bokrétáját a Caraffák, a Kolonichok, a Metternichek, a Haynauk, a Bechek és ezeknek legfőbb uruk, a Habsburgok. De sokan voltak köztünk, akik mondig újra és újra hittek. És ebbe a nagy hiszékenységbe 1944-ben majdnem belepusztultunk. Az ezer sebből vérző bokrétát már csak az imádság tartotta Isten kalapján. Már-már sírba hullott az oly szép vidító, szemet-lelket andalító bokréta. Az utolsó pillanatban nyúlt felénk egy erős kar, Sztálin generalisszimusz karja és Hadseregének karja és mentett meg bennünket a végpusztulástól. Ma egy éve szabadították fel az orosz csapatok Isten kalapja bokrétájának legszebb virágát, Budapestet, Germánia halálosnak szánt szorításából. Ez az egyik, amiért köszönetet kell mondanunk az orosz népnek és nagy vezérének, Sztálin generalisszimusznak és hatalmas szövetségeseinek. A másik| hogy annak ellenére, hogy az orosz hadsereg világnézeti hadsereg, saját világnézetét nem kényszerítette rá a magyar népre. Itt pártok vannak és a demokrácia eszközeivel folyik a pártok közti vetélkedés Nem is tudják kellőképen értékelni sokan ennek a történelmi jelentőségét. Ezt csak a munkások és parasztok tudják igazán értékelni. Mi tudjuk csak igazán, mit jelent az, hogy míg 1848-ban egy másik, ugyancsak világnézeti hadsereg, a cár hadserege kivette a magyar nép kezéből a forradalom véresen megszerzett vívmányait és kényre-kedvre odadobta azokat a Habsburgok lába alá, addig Sztálin generalisszimusz forradalmi hadserege a magyar nép elrabolt jogait, szabdságát visszaadta nekünk. Kinyújtotta felénk segítő kezét a nagyorosz szovjet nép, hogy Isten kalapján megmaradhassunk szemet vidító, lelket andalító bokrétának. Mély gyásszal szívünkben gondolunk mi, szociáldemokraták is azokra az orosz hősökre, akik a magyar nép szabadságáért ontották vérüket és hálatelt szívvel köszöni meg a főváros az élő orosz hősöknek, hogy Hazánk megmentéséért oly keményen harcoltak. De ezeken kívül könnyel, csordultig telt szívvel emlékezünk meg a magyar szabadságharcosokról is, akiknek soraiban az elsők között volt a mi Mónus Illésünk is. Fogadjuk erősen az ő és a többiek áldozata nem volt hiába való : Isten kalapjának szemet vidító, lelket andalító bokrétája leszünk rövidesen. !95. Bródy Ernő bizottsági tag a Polgári Demokrata Párt nevében szól: Tisztelt Közgyűlés! Szent Iványi Sándornak, a Polgári Demokrata Párt elnökének akadályoztatása folytán a Polgári Demokrata Párt részéről szólalok fel. (Az elnöki széket ár. Kerék Mihály foglalja el.) Engedje meg a tisztelt Közgyűlés, hogy mint ennek a közgyűlésnek legrégibb tagja szólalhassak fel. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval a múltról is megemlékezzem. Mi, demokraták a múltban is szabadelvűek voltunk s szociáldemokrata tagtársainkkal együtt állandóan verekedtünk az emberi jogokért, az önkormányzat biztosításáért és a szociális haladásért. Mi mindig szembekerültünk azzal a hatalommal, amelyek az önkormányzatokat előbb kijátszották, később megnyomorították, végül jogaitól megfosztották. Kiemeltem ezt az ellentétet azért, hogy szembe állítsam az elnyomatás korszakát a felszabadulás korszakával. Ez az elnyomatás, olyan volt, amely hatalma teljén elpusztította az életjogot, az emberi! méltóságot lealacsonyította, ezzel szemben a felszabadulás korszaka hozta a testi és lelki újjászületést, hozta a szabadságot, hozta a jogegyenlőséget, amelynek alapján a páriák emberekké váltak. Ezért a felszabadulás napja és korszaka nekünk örökké emlékezetes és felejthetetlen marad. Mi, akik megmenekültünk és a pokol tornácából kerültünk elő a Gondviselés végtelen kiszámíthatatlan akaratának, valamint a felszabadító hadseregnek, e hatalomnak köszönhetjük, hogy megmaradhattunk, itt vagyunk és a szabadság áldott levegőjét emberi módon szívhatjuk. Ránk nézve a felszabadítás napjának három jelentősége van: Az első az igaz, a mély és tiszta hála a felszabadítók és a megmentők iránt. A másik jelentősége az, hogy a magyar nemzet a felszabadítás óta felépíthette az alkotmányos szabadság három oszlopát: a népképviseletet, az önkormányzatot és a szabad sajtót, amellyel Magyarország szabad nemzetté lett s igényt