Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

2. 1946. február 6. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 91 - 91 - 92

60 1946 február 12-iki rendkívüli díszközgyűlés. 91—92. szám. Tisztelettel javasolom az igen tisztelt Közgyűlésnek, hogy az egyévvel ezelőtti örömnapra visszagondolva a szívünkben élő hála szerény külső kifejezéseképen levél kíséretében nyújtsa át a törvényhatósági bizottságból és a város vezetőségéből alakított küldöttség a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnökének, Vorosilov marsall úrnak, Budapest és a magyar nép nagy barátjának a felszabadítást ábrázoló festményt. Javasolom továbbá, hogy az Egyesült Nemzetek diplomáciai testületének vezetőit, és pedig Puskin követ urat, Schoenfeld követ urat és Gascoigne követ urat keresse fel küldöttség és nyújtsa át az elkészített és itt látható emlékalbumokat, amelyek a székesfőváros köszönetét tartalmazzák. Javasolomtovábbá, hogy megemlékezésül arra a tényre, hogy a német zsarnokság béklyóiból való felszabadítást végrehajtó Vörös Hadsereg első csapatai a Hidegkúti-úton érkeztek a fővárosba, kegyeletes emlékezésünk jeléül írjon át az igen tisztelt Közgyűlés a Fővárosi Közmunkák Tanácsához és kérje, hogy a Hidegkúti-út nevét »A Vörös Hadsereg-útjaa névre változtassa át. Javasolom végül, hogy megemlékezésül a magyar szabadság lánglelkű, töretlen gerincű mártírjára, aki a szabadság szellemét az elmúlt sötét időkben se engedte kialudni, az elhunyt Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékére a Maglódi-úti kórházat az ő nevéről nevezzük el. Tisztelettel kérem az igen tisztelt Közgyűlést, hogy ezeket a javaslatokat elfogadni szíveskedjék. Amikor ezt kérem, kifejezem azt a rendületlen hitemet, hogy amint eddigi küzdelmeinkben, munkánkban is egyetértve összhangban és kitűzött céljainktól el nem tántorítva dolgoztunk és haladtunk együtt: a jövőben is ápolni fogjuk az összetartozás szellemét. Hiszem, hogy mi, akik a német pusztítást túléltük, kevesen maradt magyarok, szoros összműködésben tovább építjük szeretett fővárosunkat és békés barátságban élve a világ demokratikus hatalmaival és államaival dolgozunk tovább, hogy az ország boldog, megelégedett magyarok szabad országa legyen. !91/a. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése a polgármester előterjesztésére elhatározza, megemlékezésül arra a tényre, hogy a német zsarnokság béklyóiból való felszabadítást végrehajtó Vörös Hadsereg első csapatai a Hidegkúti-úton érkeztek a fővárosba, kegyeletes emlékezés jeléül átír a Fővárosi Közmunkák Tanácsához és kéri, hogy a Hidegkúti-út nevét »A Vörös Hadsereg-útja« névre változtassa át. Erről a közgyűlés a polgármester urat, az alpolgármester urakat, a Törvényhatósági Elnöki Hivatalt és a polgármesteri III. ügyosztályt értesíti. !91/b. A Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése a polgármester előterjesztésére a Maglódi-úti székesfővárosi közkórházat a magyar szabadság lánglelkű, töretlen gerincű mártírjának emlékezésére »Bajcsy-Zsilinszky Endre« közkórháznak nevezi el. A közgyűlés felhívja a polgármeter urat, hogy az elnevezéssel kapcsolatos intézkedéseket tegye meg. Erről a közgyűlés a polgármester urat, az alpolgármester urakat, a Törvényhatósági Elnöki Hivatalt, a polgármesteri X. ügyosztályt, valamint a közkórházak központi igazgatóságát értesíti. !92. Katona Jenő bizottsági tag a Kisgazda Párt nevében beszél: Tisztelt Közgyűlés! Egy éve annak, hogy olyan időszak után, melyben a gyilkosság lett törvény és a gyűlölet erény, amikor bujt az üldözött s felé kard nyúlt barlangjában, szerte néztünk és nem leltük honunkat e hazában, egy átkozott kor után, amelyben egy maroknyi őrült vezette a vakok nyáját: az Egyesült Nemzetek és elsősorban a Szovjetunió katonái elhozták ennek a városnak a szabadságot és a szabadulást. Elhozták Budapestre, ebbe a szegény félrom városba, amely egykor a Duna királynője volt, ahol a hegyek, a síkság és a legnagyobb európai folyó ünnepi találkozóján találkoznak az időbeli ellentéteken túl a dunavölgyi testvérnépek ; Budapestre, amelyről költőink himnuszt mondottak és amelyről fiaink álmodoztak ; ebbe a városba, amelyet az elmúlt negyedszázad alatt sokszor neveztek — botorul — bűnös Budapestnek, holott talán nincs hely e hazában, ahol emberek többet dolgoznának és nélkülöznének, mint ebben a városban. Elhozták a szabadságot és szabadulást az üszkös romok, a Dunába hullott hidak és a kiégett ablakszemek városába, — elhozták Budára is, amelyről a költő egykor azt énekelte : Él magyar, áll Buda még! Nos, Buda már nem áll és sokáig azt hittük, azt hihettük, hogy talán a magyar sem fog már élni. Azt hittük, hogy hiába jön már tavasz, amikor felujjongott a Dunapart és a természet meggyújtotta a folyó két partján a maga kis virággyertyácskáit. Mit tettek itt tönkre sírjukban is megátkozott gazok, — ahogyan Ady énekelte az első világháború felidézőiről, akik pedig csak kicsiny, kezdő gonosztevők voltak a másodikéhoz képest. Mit tettek itt tönkre sírjukban is megátkozott gazok, akiket az Isten haragja kergessen a síron innen és a síron túl. Jön a tavasz, eljön — tisztelt Közgyűlés — és mi, ennek a városnak a lakói, újraépítjük — és fogadjuk, hogy felépítjük — romjaiból ezt a várost és hazát, de nem felejtünk. Nem felejtünk és elsősorban nem felejthetjük el a halottakat. És én itt most, ebben az ünnepélyes percben, a halottakra gondolok, azokra a halottakra, akik elégtek, meghaltak a holnapért, akik elvetették szerencséjüket, elvetették egy gyenge nép és romlott értelmiség körében, hogy végre áldás viruljon