Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

2. 1946. február 6. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 91

1946 február 12-iki rendkívüli díszközgyűlés. 91. szám. költözött az emberek szívébe, mert soha sem lehetett tudni, hogy gyilkos hatalmú utolsó tébolyult perceiben kiket mészárolnak le. A templomok mélyén felhangzottak Jeremiás próféta 2000 éves, lélekbe markoló sirámai. »Vadászták a mi járásunkat, ha járnánk a mi utcáinkon.« Bujt a budapesti magyar, hiszen saját városában, saját otthonában világhatalomról álmodó vérgőzös német pribékek vívtak értelmetlen harcot, mert tudták, hogy számukra az emberiség egész közössége előtt nem lehet irgalom. Örömmel gondolunk vissza arra a napra, amikor e pusztító ostrom, a félelemnek ez az időszaka, a bombazápor, az ütegek félelmetes orkesztere befejeződött és a hatalmas Vörös Hadsereg egész városunkat végérvényesen megmentette a németek pusztításától. Megkönnyebbült lélekkel, vidám dobogó szívvel jött ki a sok megfélemlített ember az utcára, érezve, hogy lezárult az a szörnyű kor, amely után a felemelkedés időszaka következik. Örök, el nem múló hálával tartozunk az egyesült nemzetek nagyhatalmainak, elsősorban a Szovjetuniónak, amelynek rettenetes erejű hadserege a felszabadítást végrehajtotta és fegyvereinek hatalmával lehetővé tette számunkra, hogy megkezdhessük városunkban és hazánkban az új demokratikus Magyarország felépítését. A felszabadítás napjától immáron egy esztendő telt el. A sötét szakadék, amelybe zuhantunk, a fasizmus bűne. Magunkhoz tértünk, felismertük társadalmi berendezkedésünk alapvető hibáit, beláttuk, hogy az az út, amelyen jártunk helytelen út volt, rossz út volt és bűnös. Nem saját jószántunkból jártunk rajta. A magyarság igazi képviselői kevesen bár, de az alkalmazott fasiszta terror mértékéhez viszonyítva sokan, beszédekben, írásokban és tettekben adták bizonyságát annak, hogy a németek kiszolgálása : nem a magyar nép kívánsága, hogy a német esztelen háború nem a magyarság háborúja és azzal a magyar nép közösséget nem vállal. Bitófák és jeltelen sírkeresztek hirdetik azt a szomorú igazságot, hogy ezeknek az igazi magyaroknak legnagyobbrészt életüket kellett áldozniok meggyőződésükért. A föld alatt konspiráló németellenes szervezkedések vezetőinek és tagjainak, repülőgépről ledobott és magára maradottan bátran küzdő egy-egy partizánnak kiomlott vére hirdeti, hogy a magyar szabadságszeretet nem veszett ki a magyar népből. Az az egy év, amely a felszabadítás örömünnepétől mostanáig eltelt, sok örömmel, bátorítással kell, hogy eltöltsön bennünket. Budapesten a Nemzeti Bizottság a felszabadító hadsereg segítsegítségével megindította az életet és szeretett városunkba, amely az életakarásnak, a vitalitásnak a munkabírásnak csodáit mutatta fel, visszatért a lélek. Felpezsdült a város. Munkás, polgár és a vidékről feljövő paraszt egymásra talált az új demokráciában és minden erejével munkára lendült. Serény kezek kezdték rendezni a megtépett otthonokat, munkáskezek lendültek neki a romoknak és kezdték meg az eltakarítást. A munkások és a mérnökök összefogtak az üzemekért, hogy a város és az ország egyik főütőerét jelentő ipari termelés meginduljon. Kereskedők árulták félig romüzletükben úgy, ahogy megmentett néhány portékájukat. Megszületett az összeköttetés újra Pest és Buda között. Rég nem látott rokonok, ismerősök, barátok boldogan ölelték meg egymást, mert mindenki lemondott már a másikról. A magyar dolgozók szívében megerősödött a hit, hogy érdemes dolgozni és mindent újra kezdeni. A tavaszi napfény már lázasan dolgozó, lüktető várost üdvözölhetett, ahol a demokrácia tiszta fénykévéi világítottak be minden otthonba. Ez az egy év csodálatos teljesítményt mutat fel az újjáépítés terén, de a politikai fejlődés vonalán is. Szabad, tiszta, demokratikus választásokon az urnákhoz járult az ország népe és akaratának, véleményének kifejezést adott. A megalakult végleges magyar kormány iránt az egyesült nemzetek osztatlan bizalma nyilvánult meg és a kormány elismerésével, diplomáciai kiküldöttek delegálásával a fiatal magyar demokrácia jószándékáról, megbecsüléséről tettek tanúbizonyságot. A magyar nép, élén a fővárossal, egyöntetű elhatározással megalakította a számára megfelelő államformát: a köztársaságot! A nép akaratából egyhangú lelkesedéssel megválasztotta a magyar nemzet Tildy Zoltán elnök úrban azt a köztársasági elnököt, aki elmúlt politikai működése alapján szilárd biztosítékot nyújt arra, hogy a nemzetet a nehéz és vészterhes időkből kivezesse egy szebb, jobb, emberségesebb életbe. Egyéves nehéz munka, rengeteg nélkülözés, sok lemondás, temérdek önmegtartóztatás után ma összegyűltünk, hogy örömmel emlékezzünk meg arról a napról, amelyik mindazt, ami történt, lehetővé tette. Hálás szívvel emlékezem meg a székesfőváros felszabadított közönsége nevében a nagy és jóindulatú Szovjetunióról, annak hatalmas vezéréről, Sztálin generalisszimuszról, a Vörös Hadseregről, akik a felszabadítást végrehajtották; az Egyesült Nemzetek jóindulatú nagy vezetőiről, akik a világot átfogó nagy katonai terveikkel lehetővé tették, hogy ez bekövetkezhessek. Soha sem fogunk erről megfeledkezni és igyekezni fogunk minél mélyebb kapcsolatot kiépíteni a világdemokráciával, elsősorban nagy keleti szomszédunkkal, akinek életünket és jövőnket is elsősorban köszönhetjük. Hiszem — és biztosíthatom róla a világ demokratikus hatalmait, — hogy a demokráciára rátalált főváros és magyarság minden erejével tovább fogja fejleszteni és egyre egészségesebbé fogja tenni társadalmi berendezkedését, amelyben a javakat termelő tiszta szívű magyar parasztság, a javakat feldolgozó keménykezű munkásság és a nagyarányú munkát irányító szellemi munkát végző erőslelkű polgárság szorosan összefogva, a magyar nép jövőjébe vetett hittel serényen dolgozik a főváros és az ország újbóli felépítésén. Hiszem, hogy a demokratikus fejlődésben a dolgozók együttműködését a reakció még itt-ott visszamaradt árnyai soha megzavarni nem tudják, mert példát véve a nagyvilág szabadságszerető népeitől, mindnyájan hisszük és valljuk, hogy a demokratikus társadalmi berendezkedés egyetlen alapja a magyarság jövő fejlődésének.