Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1946

2. 1946. február 6. rendkívüli díszközgyűlés jegyzőkönyve - 91

58 1946 február 12-iki rendkívüli díszközgyűlés. 90—91. szám. omladékok városából indul majd el a szebb, a tisztább, a szabadabb magyar életnek egészséges áramlása, itt kovácsolódik szétbonthatatlan egységbe a dolgozók Magyarországa, itt teremtjük meg az új magyar kultúrát, hogy fényével elárassza ez egész országot. Nagy feladatok hárulnak reánk, de nem rettenünk meg a nagy feladatok láttán és eszközeink kicsinységén. Mert legyőzzük a nehézségeket, megoldjuk feladatainkat, az omladékok eltűnnek majd, új házakat, új utakat építünk, új hidak szelik majd át a Dunát, az örök folyamot, amelyben annyi magyar tragédia és annyi magyar dicsőség tükröződött. Üj Budapest épül a réginek helyén : a szabadság városa. És remiéjük : az egyetértés városa is, mert hiszünk abban, hogy innen indulhat ki a dunai népek megértésének nagy és szép gondolata és Budapest lesz a dunamedencei népek békéjének és egyetértésének megvívhatatlan bástyája. Vakmerő remények! Hiszen egy esztendővel ezelőtt, amikor búvóhelyemről állati és emberi hullákon és vériszapos sáron át gázolva Budáról átkeltem a zajló Dunán Pestre, ez a város a siralom völgye volt. De csakugyan vakmerőek-e reményeink? Rövid egy esztendő alatt ennek a városnak homlokáról elsimultak a redők. A bizakodás derűje honol rajta. Keserves gondjait elrejti s jókedvvel dolgozik és hisz a jövőjében. Hisz abban, hogy megtisztítja magát nemcsak a romoktól, hanem a sötétség szellemeitől is. A harácsolás becstelenségeitől, a spekuláció szennyétől. Hisz ennek a városnak dolgozó népe abban, hogy mégis mindenek ellenére a munka lesz az egyetlen értékmérő itt és a demokrácia tiszta hangja tölti be a város és minden intézményét. Hiszünk abban, hogy kiűzzük innen az éhséget, a szükséget, a nyomort és a hazugságot, hiszünk abban, hogy a felszabadított Budapest és a felszabadított nemzet mindörökre megtartja szabadságát. Ebben a hitben egyesülünk és ebben a hitben üdvözöljük mindenekelőtt a nagy Szovjet Unió hősies népét, annak nagylelkű vezérét, Sztálin generalisszimuszt, a magyar nép nagy barátját, Vorosilov marsallt és ebben a hitben küldjük üdvözletünket Moszkvának, Londonnak és Washingtonnak. Éljen a szabad Budapest szabad népe ! A polgármester úr kíván szólni. !91. Kővágó József polgármester beszéde és javaslatai: Tisztelt Közgyűlés! Nehéz idők vészteljes évek multak el felettünk, végenyészet szélén állott nemzetünk. Soha nem csenghettek őszintébben ezek a szavak, mint ma, midőn emlékezni gyűltünk össze arra a napra, amidőn a pusztító német fasiszták utolsó csapatait is megsemmisítette a hatalmas Vörös Hadsereg. Fel kell idéznem néhány szóval a fasizmus rémdrámájának utolsó hónapjait, az üldöztetéseket, az emberi élet értékeinek lábbal tiprását, hogy minél mélyebben ivódjék belénk az igazság: mitől szabadultunk meg! Gondoljunk vissza néhány örökké fájó epizódra. Ártatlan emberek kihurcolása otthonukból, elirányítása tömegesen a gázkamrák felé. A magyar fiatalság színe-virágának belekényszerítése a német imperialista célok szolgálatába, if jaink erőszakos kitelepítése a német birodalomba. Javaink és értékeink tervszerű céltudatos elhurcolása, az ország minden talpalatnyi helyének az értelmetlen visszavonuló hadjárat színhelyévé tétele. Csak néhányat mondtam el, amely mögött rossz társadalmi berendelkezésű országunk szomorú háborús eseményei húzódnak meg. Emlékeztetni akarok néhány szóval azokra a vészterhes időkre, amikor mindnyájan, akik ebben a teremben ma örömünnepet ülni összegyűltünk, űzött vadak voltunk városunkban és hazánkban. Minden demokratikus gondolkozású magyar otthonába beköltözött a rémület; a Gestapo és a nyilas pribékek vitték bitóra legjobbjainkat. Mielőtt örömteli szavakkal megemlékeznék felszabadulásunk napjáról, újra le kell tennem az emlékezés szerény ibolyacsokrát mártírjaink örökké szívünkben élő szent alakja elé, meg kell köszönnöm Bajcsy-Zsilinszky Endrének és sorstársainak, hogy a nemzeti elaljasodás e sötét korszakában a magyarság igazi, de fasiszta terorral elnémított politikai felfogásának és érzéseinek maradandó formában hangot adtak. És most a félelem időszakának rövid felidézése után legyen szabad megemlékeznem az egy évvel ezelőtti örömnapról. Héthetes ostrom után a Vörös Hadsereg harcosai felszabadították sok sanyarúságot szenvedett városunkat. Vége lett a fasizta terrornak és a módszeresen gyilkoló germán katonát azoknak az egyesült nemzeteknek egyike váltotta fel, amelyek az emberi szabadságjogok, a demokratikus társadalmi berendezkedés védelmére nyúltak fegyverhez, elhatározva, hogy addig küzdenek, amíg a világon mindenütt felvirrad a szabadság napja és az emberek félelem nélkül élhetik életüket. Ez az örömnap egy évvel ezelőtt virradt ránk, amikor a Hidegkúti-úton először megjelenő hatalmas Vörös Hadsereg első harcosai nyomdokában a héthetes ostrom után felszabadítóinknak sikerült az egész várost megtisztítani a németektől és a fasisztáktól és ezeknek utolsó csapatát is sikerült térdre kényszeríteni. Az értelmetlen német ellenállás sokhetes pusztító ostromnak tette ki városunkat. Az ostromot vezető orosz parancsnok lovagias és emberi felszólítását hozó orosz prlamentaireket, akik a város megmentésének lehetőségeit ismertették volna, a német parancsnok az emberiség történelmének örök szégyenére kivégeztette. A héthetes ostrom alatt a németek városon belül visszavonulásuk közben lakóházakat romboltak le, fosztottak ki és pusztítottak el, utakat robbantottak szét, közműveket tettek tönkre és felrobbantották a város legszebb ékességeit, gyönyörű hidainkat. Amerre visszavonuló útjuk húzódott, mindenütt rémület és páni félelem