Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

2. 1945. június 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 28 - 29

22 1945 június 20-iki közgyűlés. 28—29. szám. !28. Dr. Révész Mihály bizottsági tag a Szociáldemokrata Párt nevében szólal fel : Tisztelt Törvényhatósági Közgyűlés! Az emberiség történelmén keresztül, amióta az emberben bentlévő és ki-kiugrani készülő állat diktálta a történelmet, a háború fúriáinak elszabadultával és valamelyik, az erőszak eszközeivel jobban felszerelt félnek agyőzeimével az emberiség történetén keresztül a Vae victis-nek, a »Jaj a legyőzöttnek« a jelszava dominált mindig. A szocialista Szovjet Köztársaságnak Uniója jelent meg a történelem folyamán először annak a jelszónak nemcsak hangoztatásával, hanem gyakorlatosításával is, hogy a háború fúriáinak megfékezésével, a béke harangjának megkondulasaval nincs legyőzött, csak szenvedő és csak embertárs van. Nemcsak a magam nevében, hanem a törvényhatósági közgyűlés szociáldemokrata csoportja nevében is jelenthetem, hogy mélységes meghatottsággal és nagy örömmel hallgattuk a törvényhatóság első tisztviselőjének, a polgármester úrnak azt az örömteli, a megelégedettség hangján, a büszke öröm hangján elmondott bejelentését, hogy Vorosilov tábornagy közbenjárására a nagy Szovjetunió 1800 vágón búzát, 140 vágón húst, 110 vágón cukrot és 90 vágón sót bocsát az éhező főváros rendelkezésére. Hadd tegyem hozzá a polgármester úr bejelentéséhez, hogy ez a nagylelkű gesztus, ez a nagylelkű cselekedet, majdnem az utolsó percben érkezett. A polgármester úr maga is — akinek kötelessége jobbja ujjainak, egész jobbjának a főváros ütőerén való tartása — szólt arról, hogy öt hónap elteltével is az volt a helyzet, hogy a legszükségesebb élelemmel is alig ellátottan élt ennek a nagyszerű országnak ez a pompás fővárosa. Dolgoztak éhezésben, szenvedésben a munkásaink, hogy a barbár és ostoba náci-banditák pusztítása nyomán romokban heverő fővárosba ismét az élet jeleit próbálják visszahozni. De a polgármester úr rögtön mondotta, hogy az éhezésnek, a nélkülözésnek is megvan a fizikai határa. Gyermekeink cukor és tej nélkül elcsenevészesedetten élik napjaikat, munkásaink lesoványodottan dolgoznak. Igen, van fizikai határ és szinte a legutolsó percben érkezik a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója nagyszerű Vörös Hadseregének ez a gesztusa, amellyel lehetővé válik, hogy munkásaink és gyermekeink és tudósaink és mérnökeink ilyen módon, ahogyan a polgármester úr bemutatta, változást kapjanak a nélkülözésnek és szenvedésnek ezekben a napjaiban. Az előttem felszólalt bizottsági tag úr, Rajk László elvtársam, nagyon helyesen zárta a beszédét azzal, hogy boldogan és hálatelten fogadjuk Vorosilov tábornagynak, Sztálin marsallnak, a Vörös Hadseregnek, a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójának ezt a tettét; és igaza van, amikor azt mondja, hogy ne csak a hála és köszönet szavaival, hanem a törvényhatóság a munkáján keresztül mutassa meg a nagyszerű, segítségre jövő nagy orosz nemzetnek a köszönetét. És a Szociáldemokrata Párt törvényhatósági csoportja nevében kész örömmel csatlakozom a testvérpárt szónokának ehhez a felszólításához: köszönjük a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniójának ezt a nagyszerű ajándékot, hálával fogadjuk, — tovább megyek : ha a szükségnek, a kényszerűségnek, a lesujtottságnak ismét elérkezik a pillanata, várjuk a testvérnéptől ezt a segítséget, de a segítség után magunk akarunk dolgozni és a törvényhatósági bizottságnak, az egész városházának magának kell példát mutatnia a főváros lakosai és az egész ország lakosai számára, hogy akármilyen jószívvel adják is, — nem kívülről való segítségtől várjuk a talpraállásunkat, hanem magunk akarunk dolgozni, mihelyt a dolgozásnak a legelemibb feltételei megvannak, hogy országunk élén elsőnek a fővárosunk álljon talpra, — magunk akarunk dolgozni, ahogyan a magyar költő mondotta a haza felé fordulván : »Nagyjá csak fiaid szent, akaratja tehet.« !29. Tildy Zoltán bizottsági tag beszéde a Független Kisgazda Párt nevében: Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Két napon keresztül az Országos Gazdasági Tanácsban a jövendőről tanácskoztunk, a jövendő élelmiszer-ellátásról. Elmondhatom — anélkül, hogy a tanács belső ügyierői szólnék — hogy ott sem voltunk mentesek a gondoktól. Ne gondolja senki sem Magyarországon azt, hogy az elkövetkező aratás rögtön paradicsomi állapotokat fog teremteni az országban. Nagyon komolyan meg kell fontolnunk minden lépést és intézkedést, hogy a jövendőnek a problémáit meg tudjuk oldani. Ha a jövendő, az aratás utáni korszak így áll, akkor elgondolható, hogy, mi a mai helyzet. Amikor beléptem ebbe a terembe — kissé megkésve — és hallgattam a polgármester úr beszámolóját arról a valóban nemes és mély hálára indító nagy gesztusról, amelyet velünk szemben a Szovjetunió és a Szovjetunió vezére: Sztálin marsall Vorosilov tábornagyon keresztülj újra gyakorolt, elmondhatom, hogy nemcsak a hálának, de a belső megrendülésnek is valamilyen érzése vett erőt rajtam. Egy letiport, letört nép, amelyet az örök ellenség: a náci fasizmus és a németség hozott ebbe a szomorú helyzetébe, ebbe a mai, mondhatatlanul nehéz sorsába, a legnehezebb órában, szinte váratlanul és szinte kéretlenül találkozik újra egy valóban nagy és nemes gesztussal. Nehéz bajaink, gondjaink, aggodalmaink és ínségünk közepette felénk nyúl egy kéz, egy nagy nép, amely ellen a magyarság vétkezett. Nagyon sokszor elmondottam már és sok helyen, hogy ez a nemzet nincsen egészen tisztában annak a nagy történelmi nagylelkűségnek a jelentőségével, amelyet a Szövetségesek — és elsősorban a Szovjetunió, amellyel szemben mi effektive háborúba léptünk — gyakorolt velünk akkor, amikor ahelyett, hogy tisztán a katonai megszállást választotta volna, — amint választották a nagyhatalmak Németországgal szemben, — a meg-