Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

2. 1945. június 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 30

1945 június 20-iki közgyűlés.^ 29—30. szám. ^ 23 gyengült, elerőtlenedett és levert nép felé kinyújtotta a maga baráti kezét és lehetővé tette a magyarság számára azt, hogy fegyverszünettel végezze be ezt a háborút, — hogy megkezdhesse a maga szabad, független nemzeti létét, hogy nemzetgyűlést alkothasson, megalkothassa a maga önkormányzati szerveit — és közöttük Budapest törvényhatóságát, — hogy elkezdjen élni. És — amint látjuk — az élet számára nemcsak az utat nyitotta meg, nemcsak a kaput tárta ki, de minden egyes esetben, amikor ez a fiatal magyar demokrácia megoldhatatlannak látszó feladatok elé került, — mint tavasszal a föld megmívelésének szinte nehéz problémája — gyakorlatilag, anyagi segítséggel, a barátság igazi reális megnyilvánulásával támogatta ezt a fiatal magyar demokráciát, — kevés örömére azoknak, akik éppen ezek miatt a gazdasági bajok miatt várták nálunk a demokrácia csődjét. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Tudjuk, hogy Budapest népe ezekben a napokban és az újjáépítés hősi munkáját végző munkások éppen ezekben az időkben milyen helyzetben vannak. Én magam is nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy azt a problémát, amelyet Budapest és az ipari centrumok élelmezési helyzete tár elénk, meg tudjuk-e oldani és hogyan tudjuk megoldani? Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a segítség valóban a legjobb órában jött, és nemcsak mi érzünk hálát, akik Budapest igazgatásáért felelősek vagyunk, de meg vagyok győződve, hogy azok a százezrek is, akiknek a mindennapi kenyere biztosabbá és nagyobbá vált e nemes ajándékozó gesztus által, ezeknek a lelkében is mélyen meg fog gyökerezni a hála érzése a szovjet nép és nagy vezetői iránt. A magyar nép sohasem volt megalázkodó, de mindig élt lelkében a férfias hála. Ez a nép sohasem volt hálátlan igazi jótevőjével szemben és meg vagyok győződve, hogy nemcsak azok, akik ezt a népet vezetik, de az egész dolgozó magyar nép lelke mélyén kitörölhetetlenül fog élni a hála az ilyen nemes gesztusok nyomán. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Én csak azt szeretném,amit azélőttem szólók is hangoztattak: ez a nekünk mérhetetlen könnyebbséget szerzett mostani nagy ajándék ne jelentse azt, hogy ellanyhulunk egy pillanatra is a magunk erőfeszítései terén. Nekünk meg kell mutatnunk azt, hogy minden ilyen gesztus egy olyan népet és olyan dolgozó magyarságot ért, amely nem méltatlan erre az előlegezett bizalomra. Nekünk, Budapest törvényhatóságának köteleztetésünk is van : járjunk erői jó példával az országépítés nagy munkájában. Ez a testület — és minden testülete az országnak — legyen világító fáklya, amely mutatja az utat a dolgozó tömegek felé intézkedéseivel, rendeletalkotásaival, de egyéni munkájával is. Meg vagyok győződve, hogy ha ezen a téren meg fogjuk tenni a magunk kötelességét, akkor Budapest dolgozó népe, egész szellemi és fizikai munkássága és az egész nemzet majd azzal teszi méltóvá magát a Szovjetunió előlegezett bizalmára és azzal fogja meghálálni ezt a mostani nagy ajándékot, hogy olyan országot teremt, amely minden megnyilvánulásával, minden cselekedetével, fizikai és szellemi életével egyaránt méltóképpen fog helyetfoglalni a szabad népek nagy társaságában, amelyeknek élén ott jár a mi nagy szomszédunk, a Szovjetunió a maga vezetőivel és többszázmilliós dolgozó táborával együtt. A Független Kisgazda-, Földműves-és Polgári Párt nevében a legmélyebb tisztelettel, köszöntöm Vorosilov tábornagyot, a szovjet népet, annak vezérét, Sztálin marsallt és a magunk törvényhatósági csoportja nevében is mély hálánkat fejezem ki ezért a nagy és nemes gesztusért. !30. Kovács Imre bizottsági tag felszólalása a Nemzeti Parasztpárt nevében : Tisztelt Közgyűlés ! Való igaz, hogy a legjobbkor jött ez a segítség és mivel a legjobbkor jött, idejében jött, kétszeresen segít. Az utóbbi hetekben már-már azt láttuk, hogy nem lesz elég Budapest élelme, és mi — akik nagyon lelkiismeretesen gondolunk mindig arra, hogy a város, elsősorban a dolgozó társadalom, az ipari munkásság megkapja a maga élelmét — aggódva figyeltük ezt a jelenséget: mi lesz ennek a vége, vájjon megérti-e a munkásság, hogy a parasztság részéről minden jószándék és jóakarat megvan ahhoz, hogy kenyér jusson a városi lakosság asztalára, de a háborús nehézségek, az a katasztrofális pusztulás, amely a mezőgazdaságot érte, megnehezíti a termelést és a mezőgazdaság nem tud olyan eredményeket felmutatni, mint amilyeneket szeretne és amelyek teljesen, tökéletesen kielégíthetnék a városi lakosság szükségleteit. Aggódással néztük azért is. mert az a kevés áru, ami volt, inkább a spekuláció kezén keresztül jutott el a fogyasztóközönséghez, szinte már alig lehetett követni az árakat, mert megfizethetetlenek, megvásárolhatatlanok voltak. És akkor íme jön ez a segítség, amely a hiányt azonnal pótolja és lehetővé teszi, hogy kivárjuk az aratást, a cséplést, azt az időt*, amikor az új termés a városi lakosság asztalára kerülhet. A parasztság erején felül dolgozik. Állatállományának egyharmada maradt csak meg és ezzel az egyharmadnyi állatállományával megművelte a szántóföldi terület kétharmadát. Nagyon keményen dolgozik, mert érzi, tudja, hogy mi a kötelessége. Ezzel a segítséggel sikerült azt a bizalmi válságot, amely már-már előállhatott volna, áthidalni és ha majd megérkezik az új termés, amely hivatva lesz, akkor a városi lakosságot segíteni, amikor már Sztálin marsall és a Szovjetunió eme nagy ajándéka elfogyott, értjük meg majd igazán, hogy mit is jelentett ez a segítség. Egyben nagy elégtétel is nekünk, akik itt ülünk, tisztelt Közgyűlés, a Szovjetuniónak immár másodszori komoly segítsége, mert láthatjuk azt s meggyőződhetünk arról, hogy a Szovjetunió nem propagandával próbálja a saját politikai, társadalmi berendezéseit megismertetni, hanem tettekkel, gyakorlatilag. Emlékezzünk csak azokra az írásokra, amelyeket a szélsőjobboldali sajtó