Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

5. 1945. november 28. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 136

412 1945 november 28-iki alakuló közgyűlés. 136. szám. piszkos zsidó, akkor is lelkesedéssel küzdött a keresztényekért, a proletárokért. Orvos volt akkor is, amikor kegyetlenül bántották azért, amiért nem tehetett. Orvos volt, nem tett különbséget sem faj, sem vallás, sőt még a politikai pártállás szempontjából sem. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Megrohantak az emlékek és látom azokat az arcokat, akik velünk szemben ültek. Wolff Károly, az antiszemitizmus ősapja, aki meghalt, de itt hagyta piszkos szellemét. És ott látom a másik oldalon Csilléry Andrást, Csik Lászlót, aki egyszer azt vágta oda nekem, hogy hazaáruló és amikor átrohantunk hozzá, hogy ezért kellő elégtételt vegyünk, akkor ez csak azért nem történhetett meg, mert Szendy Károly polgármester hátulról lefogta ,a karomat. Megrohannak az emlékek. Ott fent a sarokban Mohai-Mohaupt és Temesváry László gyilkolták "a magyar szellemet és árulták ennek a fővárosnak a népét, a karzatok a gestapó emberei papírral és ceruzával jegyezték, hogy ki mit mondott a németekről. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nem tudom magam mentesíteni ezek alól az emlékek alól. Az a Szociáldemokrata Párt, amely itt 20 éven keresztül harcolt a proletariátusért, amelyről elmondották az egyik oldalon, hogy opportunista, a másik oldalon, hogy nemzetközi, meghozta a maga áldozatát, amikor 21 tagjából 10-en hiányoznak. Tizen hoztak az eszme oltárán áldozatot. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nem javultunk meg, ugyan olyan harcos párt maradtunk,mint voltunk. Semmiféle tekintetben nem tettünk engedményt, nem volt szükség és nincs szükség arra, hogy engedjünk elveinkből, vagy valamit is f eladjunkbelőlük. Ebben a teremben eddig csak a bírálat szavát hangoztattuk harcosan, keményen és bátran, nem féltünk soha és nem fogunk félni most sem. Nem féltünk a demagóg reakciótól és nem fogunk félni annak ellenkezőjétől sem. Megtanultuk, hogy eljöhetnek korszakok és idők, amikor a népszerűséget is fel kell áldozni a haza oltárán. Ebben a teremben nem akarunk versenyezni senkivel a népszerűségért, ellenben versenyezni fogunk mindenkivel,a munkáért. Mi azt a koaliciót,amelyet a pártok egymás között kötöttek, teljes mértékben komolyan vesszük, mert a mi pártunk erőssége abban volt, hogy bármilyen — mégegyszer hangsúlyozom — bármilyen megegyezést kötöttünk valamilyen párttal, azt a legutolsó betűig és a legutolsó fekete, vagy fehér golyóig betartottuk. A mi erőségünk abban volt, hogy szavunkat mindig megtartottuk. Szavunkat meg fogjuk tartani most is mindenkivel szemben, a testvérpárttal és a Független Kisgazda Párttal szemben is. Kezet adtunk arra, hogy együtt fogunk dolgozni, küzdeni és együtt fogjuk népszerűségünket feláldozni, ha arra szükség lesz. Mert elkövetkezik most egyidőszak, amikor nem lehet többé frázisokkal dolgozni, amikor meg fogjuk mutatni, hogy mit tudunk alkotni. Ennek az alkotásnak sem lesznek mindig sikerei, annak is lesznek hibái és bajai. Sok olyan dolgot fogunk felvetni, amelyeket nem fogunk tudni keresztülvinni. Nem baj. Leváltanak bennünket és következnek utánunk újak. Nem félünk. Pártembereknek, a pártagitátoroknak, a párt vezetőinek a személye nem számít. Nekünk elveink vannak és ha mi kibukunk, az nem jelenti elveink bukását, csak a magunk személyének bukását. Eszméink tisztaságát megőriztük és megóvtuk ebben a teremben iá húsz esztendőn keresztül és én-bátran és büszkén tekintek erre vissza és öröm tölti el lelkemet, ha visszagondolok arra a becsületes küzdelemre és küzdésre, amelyet itt folytattunk és amely bennünket érdemessé tesz arra, hogy továbbra is szerepeljünk ennek a fővárosnak az életében. ^ Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ennek a fővárosnak a dolgozói, munkásai és értelmiségi alkalmazottai, pártkülönbség nélkül, nagy áldozatokat hoztak. Kint jártam kétszer Ausztriában és Németországban és mindig boldog örömmel jöttem haza. Mi élő, eleven város vagyunk, dolgozó embereink vannak, a villamosaink csilingelnek, világításunk van, olykor-olykor még egy kis derű is végig ömlik ezen a városon. Színházaink, moziaink vannak* Halott városokat jártam végig: Bécs, München, Nürnberg, Wirtburg, Frankfurt por és hamu. Fagyott lelkek, éhes testek, nyomorult, letört emberek vannak ezekben a városokban. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Itt vagyunk valamennyien készen az alkotásra és valamennyien telve azzal az optimizmussal, hogy ebből a városból újra világszépséget fogunk csinálni, újra ide fognak jönni a világ minden részéből megnézni, megcsodálni, hogy a demokrácia, a szabadság mit tud csinálni ebben a városban. És hogy ez a város ilyen optimizmussal telített, abban része van annak a vezetésnek is, amely a Város élén állt. Vas Zoltán lép most le a polgármesteri emelvényről. Vas Zoltán — talán szabad ezt a kifejezést használnom — dinamikus ember. Elkövetett hibákat is, de elkövetett, csinált sok jót is. Csak az követ el hibát, aki dolgozik. És Vas Zoltán polgármester úrnak, elvtársamnak a szociáldemokrata párt nevében meleg kézszorítással köszönöm meg azt, amit tett. Minden embernek tudnia kell, akit egy párt vagy egy közület kiemel, magasabb posztra állít, hogy népszerűsége attól a pillanattól kezdve, amint elfoglalja helyét, abban az arányban csökken, amennyi ideig marad a helyén ; végül elfogy mint a gyertya lángja. És ebben van a dicsérendő. Vas Zoltánt nem érdekelte, hogy kinek mi a véleménye, mert így nem lehetett volna dolgozni. Vas Zoltán hittel csinálta azt, amit csinált. A mi feladatunk tehát ebben az adott pillanatban az, hogy megköszönjük neki, amit csinált, pártom nevében tehát elfogadom a Kisgazda Párt által benyújtott határozati javaslatot és kérem a közgyűlést is, hogy a határozati javaslathoz járuljon hozzá.