Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1945

5. 1945. november 28. alakuló közgyűlés jegyzőkönyve - 133 - 134 - 135

410 1945 november 28-iki alakuló közgyűlés. 135. szám. és pénzügyi helyzet rendkívül súlyos volta, valamint a közellátási helyzet súlyos volta is rányomta a bélyegét a választásokra is. Az a közellátási helyzet, amely különösképen a választások előtt néhány héttel rendkívüli módon leromlott helyzetünkben igen jelentős mértékben megzavarta a választók tisztánlátását, különösen a női választókét. Meg kell azt említenem, hogy ez a körülmény oda vezetett, hogy a választók igen jelentős része öntudatlanul a demokráciát tette felelőssé a fasiszták rombolása és országpusztítása következtében fennálló hiányokért. Meg kell azt is állapítanom, hogy demokráciánk bőkezűen osztogatta a jogokat és tízezrével módot adott a demokrácia ellenségeinek, hogy demokráciánk felépítésébe beleszóljanak és véleményüket is kifejezésre juttassák. A polgármesteri jelentéssel kapcsolatban azok a számok, amelyeket ma itt Önök hallottak, önmagukban is beszélnek. Ezeket a számokat, eredményeket, minden nyitottszemű és tárgyilagosan ítélő ember elismeri és látja. Ezeknek a részletezésére nem kívánok rátérni, legyen szabad azonban megemlítenem, hogy ezekhez a számokhoz hozzátartozik az a rendkívül súlyos gazdasági helyzet, melynek során ezeket az eredményeket a városháza elérte. Ezek a számok röviden elém tárták azt, hogy a főváros és annak üzemei teljesítményüket milyen lehetetlenül nehéz viszonyok között többszörösükre, 3—4-szeresükre tudták emelni: mutatják azt a hihetetlen élniakarást és azt az áldozatkész önzetlen munkát, amelyet a dolgozók a saját ügyükért, saját demokratikus hazájukért és fővárosukért áldoztak és meghoztak. Mutatják azt a hihetetlen élniakarást, amelyet az előttem felszólalók már megemlítettek. Megmutatják azt, hogy a főváros dolgozó népe, amely a demokráciáért harcol, hogyan, miképen és milyen áldozatokra kész. Ezeknek az áldozatoknak az igazi tükörképét az mutatja, hogy mindehhez hozzávesszük, hogy milyen embertelenül nehéz viszonyok között éltek a dolgozók az elmúlt hónapok alatt. Hiszen a legutolsó hetek úgyszólván megmutatják minden objektív, tárgyilagos ember számára azt, hogy a munkát a dolgozók olyan körülmények között teljesítették, amelyek már-már elviselhetetlenekké váltak. . Az elmúlt 2 hónap alatt, mialatt a munkabérek, a fizetések estek, általában hatszorosára emelkedett az összes élelmicikk ára a szabadpiacon. Ez pedig fontos tény, mert hatósági áron — sajnos — a közellátást teljes mértékben biztosítani nem sikerült. Az árak 25, sőt ötvenszeresükre emelkedtek. Ezek a viszonyok, ezek az emberfeletti nehéz megélhetési körülmények, valamint a mai polgármesteri beszámoló is megmutatja azt, hogy a legszívósabb küzdelem és a legáldozatkészebb munka árán tudtuk csak létünket ilyen keretekbe és ilyen fokon is megtartani. Ezek a viszonyok arra tanítanak bennünket, hogy a reakció nem üres fogalom, hanem élő, eleven veszély. Tudott dolog az, hogy a reakció főiránya a gazdasági káosz, a nyomor, a nélkülözés és a zűrzavar. A reakciót nem érdeklik a nemzet áldozatai, a nyomortszenvedők, a nélkülöző magyar családok és a mindenben hiányt szenvedő gyermekek. A reakciót csak az érdekli, hogy bármi áron, vagy bárminő eszközzel visszaszerezze elvesztett hatalmának legalább egy részét. Ez a törekvése a reakciónak komoly és élő-hatóerő a mindennapi életünkben. Ezek a ténykedések olyanoktól ereílnek, akik itt élnek városunkban ; itt élnek ennek a városnak a dolgozó népe szemeláttára. Amikor Vas elvtársam és barátom ma itt a törvényhatóság előtt lemond tisztéről, meg vagyok győződve arról, hogy Budapesten Vas Zoltánt csak igen kevés embernek kell bemutatnom, mert Budapest minden becsületesen dolgozó embere ismeri Vas Zoltánt munkájából, ismeri erélyét, ismeri kezdeményezőképességét és ismeri, elismeri azt a tulajdonságát, hogy amikor a dolgozó nép ügyéről volt szó, akkor nem volt az a lehetetlennek látszó feladat, amelyre ne vállalkozott volna és amelyet minden erejével szolgálni ne iparkodott volna. Vas Zoltánnak pártom nevében külön köszönetet mondok azért, mert polgármesteri működése alatt olyan módon látta el feladatát, amely pártunkat büszkévé teszi, mivel pártunk soraiból került ki az a férfiú, az az ember, aki így tudott dolgozni és így tudott életet teremteni a rendkívül nehéz körülmények között. Pártom nevében külön megköszönöm azoknak működését is, akik Vas Zoltánnak ezt a munkásságát teljes szívvel, eréllyel, becsületes demokrata módon támogatták : munkatársainkat, a városháza munkásainak, tisztviselőinek és egész Budapest dolgozóinak. Meg kell azt is említenem, hogy akkor, amikor Vas Zoltán polgármester itt ma lemondott, nem azért mondott le, mert nem tudott volna feladatának megfelelni, hanem azért tette, mert a választás által teremtett politikai viszonyok ezt szükségessé tették és azért, mert reméljük és tudjuk, hogy Vas Zoltán más fontos állásban fogja munkaerejét, önzetlenségét, kommunista becsületességét egész hazánk és népünk szájmára értékesíteni, azért mondott le. Meg kell azt is említenem, hogy ebben a helyzetben nem irigylésre méltó az új városháza vezetése sem. Meg akarom mondani, hogy adott körülmények közt, amikor tudott dolog, hogy a város dolgozó népe közül igen sokan most a tél küszöbén tüzelő, élelmi tartalék nélkül állanak, akkor a város előtt álló központi feladatok, a közellátás javítása, a városi szolgáltatások további fokozása, nem könnyű feladat. Ebben a munkában azonban hisszük és meggyőződésünk az, hogy előbbre tud vinni bennünket és megoldást jelent az a nagy felismerés, amely eddigi munkánkból, a demokrácia eddigi tapasztalataiból, mindnyájunk számára adódik.