Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1944

8. 1944. június 14. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 231

kell tennem, vájjon marasztaló ítéletet lehet-e és kell-e mondani? Itt volt az az északkeletről az ország szive felé terjedő állandó vándorlás, amelyet a Galiciából származó zsidóság hadai fokozatosan küldtek Budapest felé s amely lassan, de biztosan fölébe tudott emelkedni; s itt volt másrészről a főváros felé áramló erőgyarapodás, amely viszont a magyar vidékekről gyarapította a város magyarságát. Ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy volt egy másik akadálya is annak, hogy a vezéri szónak az értelméből a programmot nem lehetett teljesen megvalósítani. Nem lehetett azért, mert akkor olyan politikai elgondolás volt, amely abban a tévhitben élt, hogy ennek a kis trianoni országnak és a fővárosnak gazdasági, társadalmi és politikai értékeit a régi liberális szellemben kell megtartani, abban kell konzerválni és ezekből fakad majd a fővárosnak és az országnak a jövendője. Tisztelt Közgyűlés! így következett be azután, hogy hiába voltak hatalmas lángelméi a magyarságnak, hiába voltak olyan fiai, akik önfeláldozóan szolgálták a korszerű nacionalizmus értelmében azt a szellemiséget, amelyet az ellenforradalom természetszerűen — mintegy immunitásképen — csiholt ki önmagából, mégis volt bizonyos kozmopolita színezete ennek a fővárosnak és kozmopolita szellemmel formálta át az egészséges magyar tájakról idejött népi erőket. Tisztelt Közgyűlés! Most, amikor egészen hidegen ezt a diagnózist voltam és vagyok bátor megállapítani, most, amikor felmérem napjaink jelentőségét és amikor itt állunk a hihetetlen nagyságú feladatok megoldása előtt.akkor meg kell állapítanom, hogy amiként sokszor voltak olyan tragikus időszakok ennek a nemzetnek az életében, hogy egyszerre szakadt rá a megoldandó problémák ezrei, most újból ilyen korszakba léptünk és hihetetlen nagyságú feladatokat kell megoldanunk, amely feladatokat nyugodtan lehetne szétosztani nemzedékekre és a felelősséget áthárítani számos nemzedékre. Ennek a nemzedéknek azonban — nem a nemzedéknek, hanem a nemzet az ország és a főváros élén álló férfiaknak — saját maguknak kell vállalniuk ezeknek a feladatoknak a megvalósítását. Tisztelt Közgyűlés! Éppen ezért van szükség arra, hogy a veszélyekkel szembeszállni tudó, minden ellenáramlatot legyőzni akaró és merő szellem hassa át azoknak a férfiaknak a lelkét, akik a székesfővárost vezetik. A mai napon is légitámadás hulláma zúgott végig a főváros egy része felett. Még most is beárnyékolja az eget az a füstfelhő, amely a bombázott gyártelepek tartányaiból száll az ég felé. Nekünk is át kell éreznünk, hogy vérben és vasban új világ születik és az az ország, az a nemzet, amely ilyen korban úgy képzeli és úgy akarja önmagát biztosítani, hogy homokba dugja a fejét és át akarja aludni ezt a nehéz korszakot, az a nemzet nem fog megállni a jövő Európájának színpadán. A jövő Európájának színpadán csak az erős, kemény, a próbát kiállott nemzeteknek van és lesz helyük. Igenis tudatában vagyunk annak, hogy veszélynek nézünk elébe és amikor csatasorba állítjuk fiainkat és kiküldjük őket az ország határain túl az ország védelmére, akkor tudjuk, hogy életet és vért kockáztatnak. De vájjon van-e szebb, van-e nemesebb, értékesebb feladat férfiú számára, a magyar férfiú számára, mint az, hogy védje az otthont, a családot, védje az asszonyt és a gyermeket? Ezt a feladatot nem lehet áthárítani más nemzetnek, más birodalomnak a számlájára. Ezt magunknak kell elvégeznünk és a történelmi múlt arra tanít, hogy mindenkor akadt olyan magyar nemzedék, amely vállalta a kor feladatát. Sokszor hallottam az elmúlt napokban, itt a fővárosban járva, hogy mi jön, vájjon ez a mostanában kissé halkabbra vált életütem és csendesebbé vált forgalom nem rendkívül kedvezőtlen-e a székesfőváros fejlődése szempontjából? Vájjon nem lesz-e hanyatlás ennek a következménye? Erre mindig azt válaszoltam, — és ma is itt a közgyűlésen, mintegy válaszképen mondom azoknak, akikben talán fel-feltódul ilyen aggodalom — hogy ennek a városnak újjá kell születnie. Ez a város az újjászületés stádiumában van. Lehet, hogy ez a székesfőváros, amelynek szépségét a természeti kincsei és az emberi alkotások együttesen adják meg, nem arról lesz híres, hogy rengeteg lesz az ezüsttükrös kávéháza és hogy dologtalanul az utcán kirakatokat bámuló népek ezrei töltik itt a napokat és órákat. Lehet, hogy azt fogják mondani, hogy ebben a városban kevesebb a színház és kevesebb a mulatóhely. Lehet. Nem baj. A jövő Budapestnek, Magyarország székesfővárosának más erények miatt kell híressé válnia, más erényektől kell duzzadnia. Azt mondom, hogy azoknak a bizonyos