Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1944
8. 1944. június 14. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 231
8 hidaknak, amelyekről előbb szólottam, meg kell épülniök. Legyen egyszerűbb, igénytelenebb a Belváros, legyenek a magyarság többi dolgozó társadalmi rétegeinek az igényeihez alkalmazkodók a belvárosi és a Budapest szívét alkotó egyéb városrészek. Nekem nem fog fájni a szívem, — mint ahogyan senkié sem fog fájni — ha a kávéházban idejét töltő polgárnak a fogalmát és az utcán órákon át sétáló büszke dámák figuráját fel fogja váltani az egész fővárosban —tehát a Belvárosban és a külvárosban egyaránt — eluralkodó munkának a láza, a nemzet érdekében végzett munkának a láza. Sokszor azt hihette az ember, mintha ez a székesfőváros ebben az országban corpus separatum volna, mintha a maga társadalmi összetettségével, népi adottságával, a kozmopolitizmus révén befolyásolt szellemiségével egy külön testnek az igéjét formálhatta volna a maga számára ebben az országban. A legutóbbi időben talán már nem így volt, és voltak a fejlődésnek komoly és értékes látszatai, de mégis azt kell mondanom, hogy ennek a székesfővárosnak maradéktalanul be kell kapcsolódnia az ország egységes vérkeringésébe. Meg kell mondanom azt is ebben a közgyűlési teremben,—bár nagyon tisztában vagyok azzal, hogy ennek a közgyűlésnek az összetétele, éppen annál fogva, hogy a közgyűlés régi választásnak az eredményeképen jött létre, talán nem tudja egységesen harmóniával fogadni az én kijelentésemet,— mégis azt mondom, hogy ennek a nemzetnek és ennek a fővárosnak az élete, fejlődése, ereje és egyensúlya azon múlik, hogy ezt a székesfővárost ugyanúgy, ahogyan ma már a lakosság többsége vallja és vallaná, ha rákerülne a sor, a népi gondolaton nyugvó, a magyar népi gondolaton nyugvó magyar nemzeti szocialista szellemiség hatja át. Nem vártam ennek a mondatomnak a nyomán valami hatalmas tapsvihart. Tisztában voltam azzal, hogy ebben a közgyűlési teremben kevés rezonanciája van az ebben a formában kimondott őszinte szónak. Ellenben azt kell mondanom, — és itt a magyar testvériségnek minden magyarra kiterjedő gondolata fogalmaztatja meg velem a szót, amikor ezt mondom, — hogy igenis ebben a munkában ma ennek a közgyűlésnek is osztoznia kell. Osztoznia kell, mert ma sokkal magasabbrendű célokról és feladatokról van szó, mint kicsinyes, partikuláris érdekek szolgálatáról. Bármi legyen is bárkinek a meggyőződése, mindenkinek a meggyőződését mindig tiszteletben lehet tartani, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ebben a háborúban, ahol bizonyos korszellem ütközik meg a régi értelemben vett demokráciával és annak eltorzult fejlődményével, a bolsevizmussal: ezzel az arcvonallal szemben a magyarságnak csakis a népi nemzeti szociális gondolatban kifejlődött arcvonal mentén lehet győznie. Aki máma más sík mentén, más gondolkozás alapulvételével keresi a magyar megoldásokat, képzel a magyarságnak eszméket adni: az nézzen körül, vessen számot önmagával ésfegyelmezetten rendelje alá magát a korszerű gondolat politikai vezetőinek. A magyar királyi kormánynak természetszerű törekvése az, hogy Budapest székesfőváros, amely földrajzilag ennek az országnak a szíve, foglalja el helyét a szó valóságos értelmében és vállalja is a szívnek a szerepét. Annyi friss, megújító erő áramlik ebből az országból, efelé a szív felé, miért ne tudná transzformálni ez a szív a Hargita felől jövő hűs, hideg, kitartó, ezer éven át a lábát megvető székely szellemet; a magyar gazdaléleknek az Alföld síkjáról ide áramló nyugalmát; miért ne tudná transzformálni a Dunántúl magyar emberének harmonikus lelkületét; miért ne tudná transzformálni az északról, a Duna friss hullámain át befelé áramló üde felvidéki szellemet? És ha ezt transzformálni tudja ez a székesfőváros, akkor immúnissá válik minden kozmopolita gondolattal szemben. Mi gondoskodni fogunk arról, hogy mindazok az inficiáló elemek, amelyek ebben a fővárosban a kozmopolitizmusnak természetszerű terjesztői voltak, kikapcsoltassanak ennek a városnak a vérkeringéséből. Köszöntöm itt a közgyűlésen keresztül a székesfővárost akkor, amikor megkezdődik a rendszerváltozás ennek a városnak az egész adminisztrációjában, egész vezetésében és remélem, hogy egész lakosságának a közgondolkodásában. Tisztek Közgyűlés! A magam részéről — miután először van alkalmam — az Isten áldását kívánom a főpolgármester úr további munkájára, a Gondviselő különös gondoskodását kérem a polgármester úr számára, mert tisztában vagyok azzal, hogy nehéz körülmények között, nehéz feladatot vállalt. Segítünk neki, mint ahogyan kötelessége Budapest minden egyes polgárának mögötte állni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps. — Felkiáltások: Éljen Jaross!) tanácsnokiba főpolgármerter-elnOk. a közgyű lés jegyzője.
