Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1943

1. 1943. január 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 31

1943 január 29-iki közgyűlés. 30—31. szám. 4. Hozzájárul a közgyűlés ahhoz, hogy a kölcsön felvételéig a pénzkészletek terhére engedélyezett légoltalmi kiadások »Egy újabb beruházókölcsön« terhére számoltassanak el. 5. A közgyűlés ezt a határozatát jóváhagyás és a kölcsön felvételéhez az 1930:XV1II. t.-c. 97. §-ának (1) bekezdés b) pontja szerint szükséges kormányhatósági engedély végett felterjeszti a belügyminiszter úrhoz. !31. Tárgyalja a közgyűlés a polgármester 60.185/1942—

VI. számú előterjesztését, mellyel a po.gármester azt javasolja, hogy a közgyűlés a betegápolási átalányra vonatkozó újabb megállapodás megkötése ügyében intézzen felterjesztést a belügyminiszter úrhoz. A polgármesteri előterjesztéshez a pénzügyi állandó szakbizottság 2/1943. p. ü. biz. szám alatt hozzájárult. A közgyűlés a polgármester javaslatára a betegápolási átalányra vonatkozó újabb megállapodás megkötése ügyében a ni. kir. belügyminiszter úrhoz az alábbi felterjesztést intézi : Nagyméltóságú Miniszter Ür 1 Az 1931. évi október hó 30.-án megállapodás jött létre egyrészről a népjóléti miniszter úr és a pénzügyminiszter úr, másrészről pedig a főváros törvényhatósági tanácsának, kiküldöttei között, melynek értelmében a főváros a szegénybetegek ápolási költségeinek megtérítéseképen 1932. évi január hó 1.-től kezdve évenként 7 millió pengő átalányt fog kapni a betegápolási pótadó bevételéből, ennek ellenében a főváros viszont lemondott 1932. évi január hó 1 .-ig 17,500.000 pengőre felszaporodott betegápolási djj követelésének a betegápolási pótadóból leendő megtéritéséről. Ezenkívül a megálrapodás szerint a népjóléti miniszter úr az érdekelt szomszédos törvényhatóságokat a székesfőváros kórházfenntartási költségíihez való hozzájárulásra fogja kötelezni. A megállapodás 12 évre szólt, tehát 1932. évi január hó 1.-től 1943. évi december hó 31.-ig hatályos. A megállapodás azon az elgondoláson alapult, hogy a 7 millió pengős átalány és a szomszédos törvényhatóságok hozzájárulása teljes egészében fedezni fogja a szegény betegek ápolási költségeit, sőt az átalányból még az elengedett 17,500.000 pengős követelés egy része is meg fog térülni. A megállapodás hatálybalépte óta eltelt idő alatt a főváros több szempontból hátrányosabb helyzetbe került, mint ahogy az a megállapodás létesítése idején remélhető volt. Elsősorban is elmaradt a szomszédos vármegyéknek hozzájárulásra való kötelezése. A hozzájárulás megállapítását — amely egyébként a 6000/1931. M. E. számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdésén alapszik — legutóbb 182.228/1933—

X. számú felterjesztésben kértük Nagyméltóságodtól. Erre a felterjesztésre intézkedés nem történt és így a főváros a hozzájárulások elmaradása folytán évi 700.000 pengő bevételtől esett el. További bevételi kiesést jelentett a főváros szempontjából az a felfogás, hogy a 7 millió pengős átalányban bennfoglaltatik a nyilvános betegápolási pótadóból a fővárost bármi címen a megállapodás időpontjáig megillető Összes hozzájárulás. Ennek az álláspontnak megfelelően nem kaptuk meg 1932. évi január 1.-től kezdődőleg a Fertőtlenítő Intézetnek, valamint a tüdőbeteggondozó intézeteknek a fenntartásához 1932-ig kiutalt állami hozzájárulást, valamint a szegénybetegek gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz szükségletének fedezésére szükséges összeget. Ezeknek a hozzájárulásoknak az elmaradása körülbelül évi háromnegyed millió ^'pengős^bevételi kiesést jelentett. Ugyanakkor, mikor a most előadott okok folytán a főváros közkórházi kiadásainak fedezésére szolgáló állami és vármegyei hozzájárulás összege majdnem évi másfélmillió pengővel csökkent, különböző, a megállapodás után életbeléptetett jogszabályok a közkórházak ápolási díjbevételeit is nagymértékben csökkentették. Az 1931. évi december hó 31.-én kiadott 9090/1931. M. E. számú rendelet 14. §-a, valamint az 1300/1932. N. M. M. számú rendelet kimondta, hogy a társadalombiztosító intézetek a kórházi ápolás első és utolsó napjára összesen csak egy napi ápolási költséget tartoznak megtéríteni, a 29. naptól kezdődőleg pedig csak az ápoltnak háziápolás esetén járó napi táppénzösszegét téritik meg. Ezek a rendelkezések a főváros közkórházainál körülbelül évj egymillió pengős bevételi kiesést jelentettek.