Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1943
1. 1943. január 29. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 31
1943 január 29-iki közgyűlés. 31. szám. Csökkentette az ápolási díjbevételt az 1933. évi VII. t.-c, amely mentesítette a hadirokkantak fizetőképes hozzátartozóit az ápolási költség megfizetése alól, továbbá a 6500/1935. M. E. számú rendelet 19. §-a, amely a biztosítóintézeti passzívtagság idejét 42 napról 21 napra csökkentette. A 256.300/1937. számú belügyminiszteri rendelet mentesítette a legfeljebb 1000 pengő becsértékű ingatlan tulajdonosát az ápolási költség megfizetése alól. Ez a rendelkezés a közkórházi bevételeket tovább csökkentette. Bevételcsökkenést okozott a m. kir. belügyminiszter úr 248.270/l'93f3— XIV. számú rendelete is, amely a közkórházi ápolási költség késedelmes fizetése esetében a kamatok felszámításának mellőzését mondotta ki. Ez az intézkedés egyébként a behajtás szempontjából is hátrányos volt és az ápolási díjhátralékok nagyarányú növekedésére vezetett. A fentiekben felsorolt — a megállapodás megkötése óta életbelépett — rendelkezések, valamint az állami és vármegyei hozzájárulásoknak elmaradása a közkórházak várt bevételeit körülbelül évi 3,000.000 pengővel csökkentették. Ilyen körülmények között a betegápolási díjhátralékot kénytelen volt a főváros az 1937. évi 30,000.000 pengős beruházókölcsönből fedezni, a közkórházak költségvetése pedig állandóan hiánnyal zárult. Ez a hiány az élelmiszerek, a ruházati anyagok és a gyógyszerek árának emelkedése miatt az utolsó években annyira emelkedett, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlése 1941. évi február hó 28.-án 111/1941. kgy. szám alatt felterjesztéssel fordult Nagyméltóságodhoz, melyben a fentebb előadott részletes megokolással a szegénybetegek ápolási költségeiért fizetett átalánynak 1,500.000 pengővel való emelését kérte. Az 1942. évi költségvetés összeállítása alkalmával azonban kitűnt, hogy az 1941. elején kért emelés — a további drágulás miatt — már nem áll arányban a szegénybetegek ápolási költségeinek tényleges emelkedésével. A közkórházi költségvetés előirányzott hiánya az 1941. évi 2-1 millió pengőről 1942-re 5 millió pengőre emelkedett. Ezért a törvényhatósági bizottság közgyűlése az 1942. évi költségvetést megállapító 611/1941. kgy. számú határozatában azt kérte, hogy a kormány az állami térítés összegét a főváros területén befolyó betegápolási pótadó 75%-ában, vagyis összegszerűen az 1942. évre 9,750.000 pengőben állapítsa meg, tehát 2,750.000 pengővel emelje fel. A közgyűlés felterjesztései alapján került ez a kérdés a belügyminisztériumban 1942. évi szeptember hó 3.-án tartott értekezlet elé, amelyen a pénzügyminiszter úr közölte, hogy a betegápolási átalányt 1942. évi július hó 1.-től évi 2,500.000 pengővel hajlandó felemelni. Nagyméltóságod 64.768/1942. B. M. számú leiratával értesített arról, hogy a minisztertanács Nagyméltóságod javaslatára 1942. évi július hó 1.-től 1943. évi december hó 31.-ig terjedő hatállyal ehhez az emeléshez hozzájárult. Az eredeti megállapodás 1943. évi december hó 31.-én jár le. Ugyaneddig az időpontig biztosítja a minisztertanács határozata a 2,500.000 pengős emelést. Az 1944. évi állami és fővárosi költségvetés összeállítására irányuló munka azonban már a tavasszal megindul és ezért szükséges, hogy a lejárt megállapodás helyébe lépő újabb megállapodás megkötését már most kérjük Nagyméltóságodtól. Az újabb megállapodás megkötésénél figyelembe jövő adatokat az alábbi összeállítás tünteti fel: A nyilvános beteg- A székesfőváros számára ápolási pótadó átengedett térítés e,ö,rása összege sz ^ 8 1932 9,561.091 P 7,000.000 P 73-56% 1933 9,405.688 « 7,000.000 « 74-43% 1934 8,692.520 « 7,000.000 « 80-53% 1935 8,632.237 « 7,000.000 « 81-09% 1936 8,635.995 * 7,000.000 « 81-05% 1937 9,316.675 « 7,000.000 « 75-13% 1938 9,815.393 « 7,000.000 « 71-32% 1939 9,992.689* 7,000.000* 70-06% 1940 11,319.900 « 7,000.000 « 61-84% 1941 14,030.292 « 7,000.000 « 49-89% Meg kell jegyeznem, hogy ez a táblázat az adóelőírás adatait tartalmazza, mert a lerovás adatai nem állanak a főváros rendelkezésére. Minthogy azonban a székesfővárosban az adók állandóan 95%-on felül befolynak, sőt az 1940. évben az
