Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942
10. 1942. december 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 521 - 522
1942 december 18-iki közgyűlés. 522. szám. 545 Ezektől a szempontoktól vezérelve Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága a családi pótlék-jogrendszer egyes rendelkezéseivel kapcsolatban felmerülő észrevételeit az alábbiakban hozza Nagyméltóságod és a m. kir. kormány tudomására: I. Kívánatos volna a családi pótlékban részesíthető közszolgálati alkalmazottak körének a szociális szempontok figyelembevételével való tágítása és ezeknek a rendelkezéseknek a főváros üzemi munkásaira való kiterjesztése. A jelenleg érvényben levő jogszabályok értelmében általában csak a havifizetéses közszolgálati alkalmazottak részesülhetnek családi pótlékban, a napi-, heti-, vagy óradíj, illetve bérfizetés mellett alkalmazottak nem. Ez a rendszer a családi pótlékot a közszolgálati alkalmazottaknak éppen azon rétege elől vonja el, amelyik a családi pótlék által nyújtott anyagi támogatásra csekély keresete és általános szociális helyzete miatt legjobban rászorulna. Némi illetményjogi ellentmondás mutatkozik ugyan abban, hogy a családi pótlékban, amely havonként előre esedékes rendszeres illetmény, olyan alkalmazottak i's részesüljenek, akik csak a tényleg munkában eltöltött napok után és havonta utólagosan részesüljenek díjazásban. Ez a látszólagos ellentét azonban a gyakorlatban könnyen áthidalható, amit bizonyít az is, hogy Budapest székesfőváros szolgálatában álló napibéres takarítónők a m. kir. belügyminiszter úr által jóváhagyott 608/1936. számú főpolgármesteri rendelet 30. §-a alapján családi pótlékban is részesülnek és annak folyósítása tekintetében mindeddig semmi nehézség sem merült fel. A családi pótlékot az 1912. évi XXXV. t.-c. javaslatának indokolásából kivehetően az akkori kormányzat tulajdonképen a már akkor szükségesnek mutatkozó drágasági pótlék helyett hozta javaslatba. Ezzel azokat az alkalmazottakat kívánta segíteni, akiknek családtagokat kellett eltartani és ennek következtében a közszükségleti cikkek drágulásának következményeit fokozottabban érzik. Nem lehet kétséges, hogy a megélhetési nehézségek fokozottabban sújtják a kisfizetésű családos alkalmazottakat. Ezért a fentebb felvetett illetményjogi észrevétellel szemben szinte felbecsülhetetlen szociális jelentősége volna egy olyan, rendszernek, mely az arra legjobban rászoruló és aránylag a legkisebb jövedelemmel rendelkező napi-, heti- és óradíjas, illetve béres alkalmazottaknak is elősegítené a családalapítást és gyermekeik felnevelését azáltal, hogy a családi pótlékra jogosult alkalmazottak sorába őket is felveszi. II. Családvédelmi és szociális indokok miatt ma már nem tartja kívánatosnak a közgyűlés az alkalmazottaknak a családi pótlék szempontjából csoportokba való sorozását sem. Az alacsonyabb csoportokba általában a kisebb fizetésű alkalmazottak tartoznak, akik természetszerűen jobban megérzik a családfenntartás nehézségeit, mint a magasabb csoportba sorozottak. Nem látszik tehát méltányosnak annak a rendszernek a fenntartása, mely szerint családi pótlékuk összege lényegesen kevesebb, mint a magasabb csoportba tartozó alkalmazottaké. Még kevésbé áll összhangban a mai társadalomszemlélettel az a rendelkezés, me ly ii—ív. csoportokba tartozó alkalmazottak gyermekei után csak 16. életévük betöltéséig nyújt igényt a családi pótlékra, míg az I. csoportba tartozók gyermekük 24. életévének betöltéséig élvezik azt. Ha a csoportokba való sorozás rendszerének megszüntetése pénzügyi vagy elvi szempontokból keresztülvihető nem volna, akkor méltányosnak látszanék az egyes csoportok közt az elbánás tekintetében mutatkozó nagy különbségeket némikép enyhíteni. Ez egyrészt a //— IV. csoportba sorozott alkalmazottak részére járó családi pótlék összegének aránylagos emelésével, másrészt pedig a gyermekek tekintetében előírt 16. éves korhatárnak 19. évben való megállapításával volna elérhető. Ez utóbbi álláspontjának megokolására a közgyűlés rámutat arra a körülményre, hogy a tanonckodást a m. kir. pénzügyminiszter úr állásfoglalása értelmében tanulmánynak nem lehet tekinteni, tehát a 16. életévét betöltött tanoncgyermek után tanulmányi családi pótlék sem engedélyezhető. Viszont az országnak minél több szakképzett munkásra, iparosra és kereskedőre van szüksége, cél-
