Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942
10. 1942. december 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 521 - 522
546 1942 december 18-iki közgy űlés. 522. szám szerű volna tehát előmozdítani, hogy a 15. életévéig iskolaköteles gyermek az elemi iskola nyolc, vagy a középiskola négy osztályának elvégzése után, még három-négy évig tanonckodhassék. Tekintettel arra a rendelkezésre, hogy az I. csoportba tartozó alkalmazottak gyermekük 24. életévének betöltéséig támaszthatnak igényt a családi pótlékra, társadalompolitikai szempontból is kívánatos volna a II— IV. csoportba előírt korhatárnak 19 évre való felemelésével a jelenleg fennálló ellentét tompítása. Viszont 19. életévének betöltéséig minden gyermek elvégezheti középiskolai, vagy mesterségbeli tanulmányait és kenyérkereső pályára léphet. Ha a m. kir. kormány a fentebb javasolt megoldást sem találná elfogadhatónak, akkor legalább a tanulmányi családi pótlék feltételeinek oly módon való enyhítését kéri a közgyűlés, hogy az már »jó« tanulmányi eredmény esetén is engedélyezhető legyen, vagyis akkor, ha a gyermek a tantárgyaknak legalább a feléből az illető iskolára nézve megállapított rendszer szerinti másodrendű osztályzatot ért el. Ez esetben célszerű volna a fentebb kifejtett indokok alapján a tanonckodást is a tanulmányok folytatásának minősíteni. ///. A törvényhatósági bizottság szükségesnek vélné a családi pótlék iránti igény kiterjesztését az örökbefogadott, valamint az olyan nevelt gyermekre is, aki hadiárva, az utóbbira akkor is, ha az alkalmazottal nincsen vérrokonságban. Az örökbefogadás intézményének nyilvánvalóan az a célja, hogy olyanok is résztvehessenek az újabb nemzedékek felnevelésében, akiknek ivadékuk nincsen, vagy gyakran a házasságon kívül született gyermeket juttatja családi kapcsolatokhoz akkor is, ha az nem törvényesíthető. Ezért magánjogunk az örökbefogadott gyermeknek ugyanazt a jogállást biztosítja, mint a törvényes gyermeknek. A teljes hatállyal örökbefogadott gyermeket az örökbefogadó szülő épúgy köteles eltartani, felnevelni, mint saját gyermekét, az épúgy örökölhet utána. Nincsen tehát jogi érv, amellyel alá lehetne támasztani azt a jelenleg fennálló rendszert, mely az örökbefogadott gyermek után igényt nem ad a családi pótlékra, csupán méltányos esetben, rendkívül szigorúan körülírt feltételek fennforgása esetén teszi lehetővé annak engedélyezését. Különben indokolatlannak látszik ez a rendelkezés akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az alkalmazottal kevésbé szoros családi-jogi kapcsolatban álló mostohagyermek után viszont már az 1912: XXXV. t.-c. is igényt biztosít a családi pótlékra. A családi pótlék-jogrendszer tehát csak akkor állana egy vonalon magánjogunkkal, ha legalább a teljes hatállyal örökbefogadott gyermek után, vagyis amikor az örökbefogadó atya a természetes és törvényes gyámságot is átvállalta, igényt biztosítana a családi pótlékra. A m. kir. kormány, jelesül a m. kir. honvédelmi miniszter úr idevonatkozóálláspontjának ismeretében a közgyűlés nem is tartja szükségesnek külön indokolni azt a javaslatát, hogy a hadiárva nevelt gyermek után is igényt kellene adni a családi pótlékra még akkor is, ha az nincs az alkalmazottal vérrokonságban. IV. A közgyűlés megítélése szerint a családi pótlék értékhatárának legutóbb a 6500/1942. M. E. számú rendelet 12. §-ával 50 pengőben történt megállapítása már nincsen összhangban a megélhetési viszonyok alakulásával. Ezért célszerű volna, ha a m. kir. kormány felhatalmazná a m. kir. pénzügyminiszter urat, hogy a családi pótlék értékhatárát a megélhetés költségeinek figyelembevételével szükség esetén módosítsa. V. Módosítandónak tartja a közgyűlés az 1938: XXXV111. t.-c.-nek a feleség után járó családi pótlék feltételei tekintetében rendelkező részét is. A hivatkozott törvény 2. §. (3) bekezdése értelmében a feleség után nem jár családi pótlék, ha annak a családi pótlék havi összegét elérő keresete, nyugdíja, vagy más járandósága van. A megélhetési viszonyokat figyelembevéve ez a megszorítás rendkívül szigorúnak látszik különösen akkor, ha arra az igen gyakran előforduló esetre gondolunk, amikor pl. a II—IV. csoportokba tartozó alkalmazott felesége után járó családi pótlékot el kell vonni, mert az alkalmi munkával havi 30—40 pengőt keresve véli támogatni csekély keresettel rendelkező férjét, családfenntartási gondjaiban. Ezért a közgyűlés csak az esetben találná szükségesnek a feleség utáni családi pótlékra való igény megvonását, ha az a gyermek ellátottságának értékhatárát elérő, vagy meghaladó összegű keresettel rendelkeznék.