Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

2. 1942. február 27. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 80 - 81 - 82 - 83 - Szabályrendelet

196 1942 február 27-iki közgyűlés. 83^zárn. (2) Ha a kinevezés próbaidőre, határidőre vagy az előírt képesítés megszerzése előtt ideiglenesen történt, az (1) bekezdésben megállapított hivatali eskü letétele ugyancsak kötelező. (3) A kerületi városbírák a kinevezésüket követő 8 napon belül a polgármester, vagy általa erre a célra kijelölt helyettese előtt a 452/1935. kgy. számú szabályrendelet 9. §-ában megállapított esküt teszik le. (4) A hivatali esküt az előtt a hatóság előtt kell letenni, amely a tisztviselőt megválasztotta, illetőleg kinevezte. Ha a megválasztott tisztviselő a hivatali esküt a választást végző hatóság előtt — közvetlenül a választás után — nem tehetné le, ez a hatóság az eskü kivételére a polgármestert vagy általa erre a célra kijelölt helyettesét is felhatalmazhatja [T. 61. §. (2) bek.]. A polgármestert a hivatali eskü kivételénél a 6. §. (2) és (3) bekezdésben megjelölt tisztviselők helyettesíthetik. (5) Az eskü letétele előtt a választás, illetve kinevezés útján elnyert állással kapcsolatos hivatali működés meg nem kezdhető. (6) Az, aki eskütételre megválasztásának, illetőleg kinevezésének közlésétől számított 15 nap alatt igazolatlanul nem jelentkezik, vagy aki az eskü letételét megtagadja, olyan tekintet alá esik, mint aki a választást, illetőleg kinevezést nem fogadta el [T. 61. §. (4) bek.]. (7) Akit elsőízben alkalmaznak, vagy aki a (9) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében a hivatali esküt megújítani köteles és aki a hivatali esküt a honvédelmi kötelezettség teljesítése miatt nem tehette le, az illetmények szempontjából úgy kell tekinteni, mintha a hivatali esküt az alkalmazásának (megválasztás, kinevezés) napját követő harmadik napon tette volna le. Ha a hatóság egy napon többeket alkalmazott és ezekre nézve a hivatali eskü letételére ugyanazt a napot határozta meg, az ezek között levő bevonultat úgy kell tekinteni, mintha a hivatali esküt ő is az említett napon tette volna le. Az ilyen alkalmazottól azonban a polgári szolgálatra jelentkezés napján a hivatali esküt pótlólag ki kell venni [5700/1940. M. E. számú rendelet 3. §. (3) bek.]. (8) Ha a tisztviselők szolgálatuk megszakítása nélkül kerülnek magasabb állásba — kivéve a (9) bekezdésben megállapított esetet — a hivatali esküt [(1) bek.] nem újítják meg. (9) A tisztviselő a hivatali esküt megújítani köteles, ha valamely állásra a törvényhatósági bizottság közgyűlése választotta meg [55. §. (1) bek.] (10) Az eskü letételéről szóló okmányt két példányban kell kiállítani, azok egyikét az esküt tevőnek kell átadni, másik példányát pedig hivatalosan kell megőrizni. (11) A hivatali eskü letételére vonatkozó rendelkezéseket a hivatalnokokra [8. §. (2) bek. b) pont], továbbá a gépészekre, műszerészekre és kertészekre [8. §. (2) bek. e) pont] megfelelően kell alkalmazni. (12) A székesfőváros közigazgatásában ideiglenes minőségben alkalmazott hivatali munkaerők [8. §. (2) bek. c) pont] szolgálatba lépéskor a polgármester vagy általa erre a célra kijelölt helyettese előtt a következő fogadalmat teszik le: »Én ünnepélyesen fogadom, hogy a királyhoz (kormányzóhoz), a magyar államhoz és alkotmányához hű leszek, az ország törvényeit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, a hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem és a hivatali titkot megőrzöm«. (13) A fogadalmat tévő alkalmazottakra nézve a (4)—(7) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelően kell alkalmazni. 65. §. A hivatali főnök kötelességei. (1) A hivatali főnök (helyettes) felelős a vezetésére bízott hivatal, intézet, közintézmény stb. szabályszerű — a közönség és a hivatal érdekei szempontjából egyaránt kielégítő — működéséért. Ebbeli feladatainak minél alaposabb elláthatása érdekében köteles: -.• a) az alkalmazottat képességeinek megfelelő beosztásban foglalkoztatni, a kiosztott munka feldolgozását állandóan ellenőrizni, a távollévő alkalmazott helyettesítéséről gondoskodni s általában odahatni, hogy minden alkalmazott a felmerülő feladatoknak minőségi és mennyiségi szempontok szerint történő arányos szétosztásával lehetőleg egyenlő mértékben legyen foglalkoztatva ;