Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942

1. 1942. január 30. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályzat

1942 január 30-iki közgyűlés. 48. szám. (2) Az (1) bekezdés b), c), g), i), j) és l) pontjaiban felsorolt esetekben a nyugdíjat csak időlegesen keil beszüntetni, s ha megszűnik az ok, amely miatt azt időlegesen beszüntették, az ok megszűnésének időpontját követő hó első napjától kezdve újból folyósítani kell. Az időlegesen beszüntetett nyugdíjat a múltra nézve folyósítani nem lehet. Az (1) bekezdés l) pontjában említett esetben a hozzátartozóknak ideiglenes ellátására az 53. §-ban megállapított rendelkezések nyernek alkalmazást. (3) Az (1) bekezdés e) pontjában említett esetben a nyugdíjat csak a szabadságvesztésbüntetés tartamára kell beszüntetni. (4) Az (1) bekezdés h) pontjában megjelölt esetben az újabb nyugdíjazással kapcsolatban a 6. §. (12), továbbá a 11. §. (3) bekezdésében megállapított rendelkezések nyernek alkalmazást, (5) Az (1) bekezdés d) pontjában említett esetben a hozzátartozók részére kegyelmi ellátás engedélyezhető; ezzel kapcsolatban a 4. §. (2)—(4) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. B) Az özvegy (elvált feleség) rendszeres, állandó és átmeneti ellátása. 18. §. Az özvegyi járadékra való jogosultság. (1) Özvegyi járadékra jogosult a legalább öt beszámítható szolgálati évvel (6., 7. és 10. §-ok) rendelkező, a tényleges szolgálatban elhalt alkalmazottnak, illetve a nyugdíj élvezetében meghalt volt alkalmazottnak az az özvegye, aki az elhunyttal a tényleges szolgálata alatt, vagy már azt megelőzően kötött házasságot, — amennyiben a 4. §-ban foglaltak értelmében a jogosultságot kizáró ok nem forog fenn, vagy a 17. §. szerint a nyugdíjat végleg be nem szüntették, ha : a) a férj a házasságkötéskor még nem volt 60 éves, b) a házasságkötés a halál időpontját legalább félévvel megelőzte, c) az özvegy férjétől, ennek halálakor törvényesen még nem vált el, d) az özvegy férjével, ennek halálakor együtt élt, e) az özvegy erkölcsi magatartása kifogástalan. — Ha azonban az alkalmazott beszámítható szolgálati idejének kezdetekor 40. életévét már betöltötte, az özvegy — egyéb feltételek fennforgása esetén is — csak abban az esetben tarthat özvegyi járadékra igényt, ha az alkalmazott a tényleges szolgálatban legalább tíz évi szolgálati idő betöltése után, vagy nyugdíjazott állapotban halt meg. (2) Az (1) bekezdés a)—d) pontjaiban megállapított feltételektől el kell tekinteni, ha: az a) alatti esetben, ha a tényleges szolgálatban álló férj a házasságkötéskor már elmúlt 60 éves, de a házasságkötés után az 1. §-ban megjelölt állásban még legalább három éven át szolgált, vagy — e nélkül is — ha a házasságból gyermek született, vagy ha általa gyermeket törvényesítettek, a *; alatti esetben, ha a házasságból gyermek született, illetve a házassággal gyermeket törvényesítettek, vagy — e nélkül is — ha az özvegy minden kétséget kizáróan igazolja, hogy az elhunyt a házasságkötéskor még nem szenvedett abban a betegségben, amely halálát okozta, a c) alatti esetben, ha a házasságot a bíróság jogerősen felbontotta, de az elvált feleség nem ment újra férjhez és a házasság felbontását kimondó ítéletből kétségtelenül megállapítható, hogy a házasságot kizárólag a férj hibájából bontották fel, végül a férj elvált felesége javára kereseti és vagyoni viszonyaival arányban álló tartásdíj fizetésére volt kötelezve,