Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1942
1. 1942. január 30. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - Szabályzat
1942 j anuár 30-iki közgyűlés. 48. szám. 107 a á) alatti esetben, ha az özvegy az elhunyttal ennek halálakor nem élt együtt, de a 63. §. (5) bekezdésében foglaltak szerint igazolja, hogy a különélésre nem az ő hibájával szolgáltatott okot. (3) A nyugdíjassal kötött házasság esetén az özvegy ellátásra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságkötéssel a tényleges szolgálat alatt, vagy azt megelőzően született gyermeket törvényesítették. (4) A férj öngyilkossága az özvegyi járadékra való jogosultságot nem érinti. (5) A férj a tényleges szolgálatban, vagy nyugdíjas állapotban elhalt felesége után — a temetési segélyt kivéve — ellátásban nem részesülhet. (6) Nyugdíjas állapotban elhaltnak kell tekinteni az özvegy (elvált feleség) ellátása szempontjából azt is, akinek a nyugdíját a 17. §. (1) bekezdésének b), c), e), g), i), j), és l) pontjaiban foglalt rendelkezések alapján időlegesen beszüntették. (7) Az eltűnt nyugdíjas feleségének (elvált feleségének) az ideiglenes ellátására (53. §.) való jogosultságát illetően is az ezen §-ban megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni. (8) Az özvegyet (elvált feleséget) megillető rendszeres és átmeneti ellátások mértékének a megállapításánál, el kell tekinteni attól, hogy az alkalmazott ellen az elhalálozás időpontjában szolgálati vétség miatt eljárás van folyamatban s ez okból fizetését visszatartják. 19. §• Az özvegy (elvált feleség) ellátási jogosultságát kizáró okok. A 4. §-ban felsorolt eseteken, továbbá a 17. §. (1)—(4) bekezdéseiben említett azokon az eseteken kívül, — kivéve az (1) bekezdés a) pontjában említett esetet — amelyekben a nyugdíjat végleg be kell szüntetni, ellátásra nem jogosult az az özvegy (elvált feleség), a) aki nem magyar állampolgár, b) akit a bíróság jogerősen hivatalvesztésre ítélt, c) a végkielégített volt alkalmazottnak az özvegye, még akkor sem, ha a férj beszámítható szolgálati ideje az öt évet meghaladta. 20. §. Az özvegyi (elvált feleséget megillető) járadék mértéke. (1) Az özvegyi járadékot a beszámítható fizetés és nyugdíjba beszámítható személyi pótlék 50%-ában kell megállapítani. Ha azonban a férj nyugdíjas állapotban halt meg és nyugdíját a beszámítható javadalmazás 50%-ánál kisebb %-kal állapították meg, az özvegyi járadékot is ugyanazzal a kisebb %-kal kell megállapítani. A 14. §. (3) bekezdésében megállapított korlátozást ebből a szempontból nem lehet figyelembe venni. (2) Az özvegy, aki olyan alkalmazotthoz ment feleségül, akinek korábbi házasságát a bíróság jogerősen felbontotta, a teljes összegű járadékra csak abban az esetben tarthat igényt, ha férjének előző házastársa részére a 18. §. (2) bekezdésének c) pontja alapján özvegyi járadékot nem állapítottak meg, illetve, ha az előző házastárs részére ezen az alapon folyósított járadékot bármely okból beszüntették. (3) Ha a férj a jogosult özvegyen kívül egy vagy több jogosult elvált feleséget is hátrahagyott, az özvegyi járadék Összegének 60%-a az özvegyet, 40%-a pedig az elvált feleséget illeti meg.
