Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1941

4. 1941. április 18. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 194 - 195 - 196

Elnök : A bizottsági tag úr beszédideje lejárt. Kérdem a tisztelt közgyűlést, méltóztatnak-e adni meghosszabbítást? (Igen!) Köszönöm! A szolgálati utat kerülte meg. Nagyon röviden végzek a kérdéssel. Ne méltóztassék tőlem rossz néven venni, mélyen tisztelt polgármester úr, hogy azt mondom, méltóztassék erre a polgármester úrnak felelni. Mondják, hogy a szolgálati utat megkerülte. Kérem a polgármester urat erre, méltóztassék felelni. Egészen biztos, hogy a polgármester úrnak igen jó a memóriája. Ezek után még az interpellációban tekintélymegvédésekről és politikai személyüldözésekről van szó. Nekem a polgármester úrhoz megint volna kérésem. Tekintélymegvédés, személyi üldöztetés, terror és pénzbeszedő itt; országgyűlési képviselő, más hatalmas nagyságok ott. Micsoda hitvány emberek lehetnek azok, akiket terrorizálni tud egy szegény pénzbeszedő? De, ha már tekintélyről van szó, nekem van egy kérésem. Igazán sajnálom, hogy bizottsági tagtársam még mindig nincs itt, de megkönnyíteni a helyzetét, talán a polgármester úr fog tudni felelni, mert hiszen hozzá intézem a kérésemet. A fővárosnál rendkívül elszomorító jelenség mutatkozik, hogy egyes hivatalokból polgármester úr, úgylátszik hivatali titkok jönnek ki. Súlyos dolog. Igaz-e, hogy Nagy László tisztelt bizottsági tag úr egy alkalommal egy előkelő bizottságban, ha jól emlékszem, a közigazgatási bizottságban, egy szigorúan bizalmas rendeletet olvasott fel? Igen, vagy nem? Hivatalos titok volt-e, vagy nem? Megindult-e a vizsgálat, igen, vagy nem? A vizsgálat mit állapított meg és ki az a megtévedt, hibás ember, tisztviselő, aki ilyen indiszkréciót elkövetett? A másik dolog: szeretném tudni, hogy az Elektromos Művektől, vagy honnan jött ki — a bűnügyi részt nem vagyok hajlandó védeni — az az adat, ami a Galczikra vonatkozó ügyben az interpellációba is bekerült? Honnan jutottak ezek tudomásra? A magam részéről különösnek tartom azt, hogy igen t. biz. tagtársam egyik oldalon a tekintélyt védi, a másik oldalon pedig a terror ellen tiltakozik. Bizonyos inkonzekvenciát látok. Én ha valamit hirdettem szociálpolitikában, aszerint is cselekszem. Ha vallásos ember vagyok és a' családi életet szentségnek tartom, eszerint is élek. Amit hirdettem húsz éve, azon egy jottát sem változtattam. Ma is ennek a pártnak a tagja vagyok és nyíltan megmondottam mindenütt, bár sok embernek nem tetszett, hogy ma is keresztényszocialista vagyok és amíg élek, nem fogok megváltozni. E kitérés után fel kell vetnem azt a kérdést, igaz-e az, hogy a volt főügyész úr, vagy a mostani főügyész úr — nem tudom biztosan, melyik — ellen a tekintélytisztelet nagyobb dicsőségére, súlyos vádakat emelt igen t. bizottsági tagtársam, de azután, ha nagy nehezen, de mégis csak elsimult az ügy. Mélyen tisztelt Törvényhatósági Bizottság, mondok még egyet az ostor végére csattanónak. Kérdezem az igen tisztelt polgármester úrtól, hogy ha most, a háború idején — bár már régen abban vagyunk — helyes-e és igaz-e az, hogy pl. az Elektromos Műveknek kiváló katonai parancsnokát a bizottsági tag úr a honvédelmi miniszternél feljelentette. Mi ez, mélyen tisztelt polgármester úr? Megismétlem, igaz-e az, hogy háború idején, amikor statárium van, amikor rendnek kell lenni, egy közüzemben, ahol fegyelemnek, munkának kell lenni, békének kell lenni, nyugalomnak, egyetértésnek kell lenni, ennek a katonai parancsnokát Nagy László bizottsági tag és képviselő a honvédelmi miniszternél feljelentette. Én Nagy Lászlóról beszélek. Ez olyan csokor, mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság, amit átnyújtok mély tisztelettel a polgármester úrnak, akinek a személyével szemben a legnagyobb tisztelettel viseltetem, amely tele van csupa kérdőjellel. Méltóztassék ezekre felelni polgármester úr! Gyermekkoromban nem nagyon kedveltem a csuszkát, de most is még mindig látom, hogy játékos gyermekek csuszkáinak a lejtőn. Aki arra felmászott és lecsúszott, az lent mindig megütötte magát, — egyik kevésbé, a másik jobban. De olyat is láttam, aki a lejtőn csak félig tudott lecsúszni és lezuhant. Azt hiszem, hogy a politikában is van ilyen játék. Aki a lejtőn megindul, az a közepén nem tud megállni: vagy végigszalad, vagy lebukik. Középen nincs megállás. Ha ebből indulok ki, akkor egy igen tiszteletteljes kérdést intézek a polgármester úrhoz. Megjegyzem, hogy ezeket a kérdéseket inkább az alpolgármester úrhoz kellene intéznem, mert ő még jobban ismeri a helyzetet, mint a polgármester úr. Kíváncsi természetű ember vagyok ebben a vonatkozásban. Hamar a csokorban ennyi kérdőjel van, vájjon nem történhetik-e meg az, hogy az igen tisztelt bizottsági tag úr talán más politikai tényezőt, vagy esetleg ennek a városnak valamelyik polgárát szintén bejelenthette, — én