Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1939

3. 1939. február 22. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 112 - 113 - 114 - 115 - 116 - 117 - 118 - 119

68 1939. február 22-iki rendkívüli közgyűlés. 119. szám. annak a tisztviselőnek a szerepköre és felelőssége is, aki a polgársággal közvetlenül érintkező közigazgatási szerveknél teljesít szolgálatot. Ebben a vonatkozásban talán még az államhatalom tisztviselőinek szerepkörét is meghaladta és meghaladja az önkormányzatok tisztviselőinek kettős irányú tevékenysége, akik úgy az önkormányzat törvényes szerveivel, mint a közigazgatás igénybevételére szoruló polgársággal mindenkor a legközvetlenebb kapcsolatot tartották és tartják fenn. Valamennyi önkormányzat közül, de még az államhatalom magas szervei sorából is hatalmas méreteivel, szerteágazó feladatkörével messze kiválik milliós világvárosunk, a legelső magyar törvényhatóság önkormányzata, melytől minden állampolgár teljes joggal várja el, hogy irányító példával járjon elől, hogy minden cselekedetével jótékony hatást gyakoroljon az egész országban. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának, amikor legszebb és legértékesebb jogával él, valósággal középponti gondolattá kell tennie a vezető tisztviselő kiválasztásának a kérdését, mint ahogy a legtüzetesebb vizsgálat alá kellett vennie előzetesen most is, vájjon az összes kiváló tisztviselők közül kit tart a legalkalmasabbnak arra, hogy a polgármesternek első segítőtársa legyen mindennapi nehéz munkájában. Ennél a kiválasztásnál nem szolgálhatott, aminthogy a magasabb tisztségek betöltésénél soha sem szolgálhat irányadóul a rangsor, a szolgálati idő, hanem egyedül a rátermettség, az elhivatottság, a munkabírás, a vezetni tudás és a szakképzettség. Az állami berendezkedés klasszikus hazájában, Hellasban már évezredek előtt a legkörültekintőbb mérlegelés középpontjába került az a pályázó, aki valamely köztisztség elnyerésére törekedett. Valamennyi pályázót törvényszék elé állították és ott a nagy nyilvánosság előtt mérlegelték és vitatták meg addigi köz- és magánéletüket. A klasszikus kor forrásmunkáit juttatja a mi eszünkbe is az az alapos vizsgálódás, amely a mostani alpolgármesteri tisztség betöltését megelőzte s amely végül is Méltóságod erényeiben, szaktudásában, életerejében találta meg azokat a kiváló tulajdonságokat, amelyek e magas tisztség betöltéséhez elkerülhetetlenül szükségesek. Mint Budapest székesfőváros főpolgármestere, aki legteljesebb tárgyilagossággal mérlegelhetem a székesfővárosi tisztviselők egyéniségének és munkásságának értékét, személyek és pártérdekek felett állva, úgy érzem, minden elfogultság nélkül állapíthatom meg Méltóságodról, hogy tanácsnoki tisztében oly jeles erényekről tett tanúbizonyságot, hogy mindenképen indokoltnak látszik az a rendkívüli bizalom, mellyel Méltóságodat a közgyűlés az alpolgármesteri díszes méltóságba emelte és az a kitüntető megtiszteltetés, amellyel a Kormányzó úr Őfőméltósága Méltóságodat a m. kir. belügyminiszter javaslatára ebben a tisztében megerősítette. Ebben a teremben nem akadhat senki sem, aki kételkednék abban, hogy Méltóságod, mint a polgármester első munkatársa, nem a régi akaraterővel, nem a változatlan, töretlen munkakedvvel és nem a Méltóságodtól már megszokott lelkiismeretességgel folytatná magas vezető állásában is eddigi eredményes tevékenységét. Méltóságod feladatkörének oroszlánrésze eddig a főváros pénzügyeinek irányítása volt s mi bizonyosra vesszük, hogy a jövőben is a törvényhatóság e nagyfontosságú munkaterületének kiemelkedően érdekes, felelősségteljes és szerteágazó nehéz része jut továbbra is Méltóságod osztályrészéül. Bőséges alkalma lesz tehát Méltóságodnak — aki már ifjú korában a Széchenyi Szövetség örökértékű komoly célkitűzéseiért dolgozott — arra, hogy a lehetőségek legszélső határáig haladva, munkaalkalmakat szolgáltatva számottevő segítséget nyújtson az elesettek talpraállításáért folytatandó következetes küzdelemben, ezzel szolgálva a szociális kiegyenlítődés államfenntartó eszméjét. Sohase szabad elfelejtenie Méltóságodnak sem, hogy a nagyváros csillogó ezeregyéjszakája mögött, a tavaszi napsütésben szórakozó világváros perifériáinak sötétjében ott rejtőzködik a pusztító nyomor, mint fény mögött az árnyék. Mindenkor erre emlékezve kell Méltóságodnak gondoskodnia, egyben főként munkalehetőségek nyújtása mellett törekednie arra, hogy az adminisztráció jól sáfárkodjék az állampolgárok verejtékes adófilléreivel s hogy ezzel a józan takarékossági, de sohasem kicsinyes politikával a szociális célok szolgálata és teljes kielégítése mellett elérhető legyen egyszer a legnagyobb siker, hogy Budapest székesfőváros mutathassa meg a boldogabb kor felé vezető igazi utat azzal, hogy majdan elsőként kezdeményezi az élet gondjaival annyit küzködő polgárság terheinek következetes leszállítását.