Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1938

10. 1938. decmeber 16. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 574

652 1938. december 16-iki közgyűlés. 574. szám. a jövőben egyszersmindenkorra megszűnjenek és csak a tényleg üdültetésre rászorultak kerüljenek a gyógyüdülőkbe. Kérdezi továbbá a bizottsági tag úr, van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy a Segítőalapnál a gyógyüdülőbe való utalás iránti kérvények kedvezőtlen elintézéséről sok alkalmazott, köztük a tanügyiek is, augusztus hó 26-án kaptak értesítést, tehát alig egy pár nappal az új tanév kezdete előtt arról, hogy nem lettek beutalva. Tisztelt Közgyűlés! A gyógyüdültetési beutalások a vonatkozó szabályrendelet szerint a Segítőalap autonómiájának hatáskörébe tartoznak. Minden garancia megvan tehát arra, hogy nem egy egyén, hanem egy testületi szerv bírálván el a beutalások kérdését, a lehető legtárgyilagosabban és tényleg csak a leginkább rászorultak részére biztosíttatik a gyógyüdülési kedvezmény. Emberileg mindent megtesz a Segítőalapnak az az albizottsága, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy valóban csak méltányos esetekben és valóban csak a rászorultak részére engedélyezze a gyógyüdültetési kedvezményt. A beutalásokról az azt igénylők rendszerint megfelelő időben értesítést kapnak. Megtörténik azonban, hogy néhányan azok közül, akik valóban igényjogosultsággal bírnak, értesítést az elutasításról azért nem kapnak, mert a Segítőalap intézőbizottsága a visszalépettek helyét ezekkel a rászorultakkal kívánja betölteni. Ha azonban ezek az igényjogosultak szóbelileg, vagy személyesen érdeklődnek, a Segítőalap igazgatóságánál mindenkor megkapják a választ. Tehát amiatt senki sem panaszkodhatik, hogy nem kap értesítést, mert hiszen egyszerű telefonhívásba vagy érdeklődésbe kerül a dolog és megkapja az értesítést. Amennyiben a bizottsági tag úrnak konkrét visszásságokról vagy anomáliákról lenne tudomása, kérem, méltóztassék azt nekem vagy a polgármester úrnak bejelenteni s ebben az esetben a polgármester úr a megfelelő lépéseket mindenesetre meg fogja tenni. A bizottsági tag úr harmadik kérdése, hogy hajlandó-e a polgármester úr a közgyűlés elé nyolc évre visszamenőleg kimutatást terjeszteni azokról, akik gyógyfürdőbe vagy üdülőbe beutalást nyertek. Tisztelt Közgyűlés! A polgármester úr válasza erre a kérdésre az, hogy ezidőszerint ilyen kimutatást terjeszteni a közgyűlés elé nem hajlandó. Elsősorban azért nem, mert a Segítőalap Intézőbizottságának, tehát egy autonóm szervnek a diszkrecionális hatáskörébe tartoznak a beutalások. Másodszor a beutalás tényéből esetleg következtetést lehet levonni az illető tisztviselőnek vagy alkalmazottnak az egészségügyi állapotáról, tehát nem feltétlenül szolgálná az illető tisztviselők érdekeit az, ha itt urbi et orbi közhírré tétetnék, hogy ők hova és milyen betegséggel nyertek beutalást. Harmadszor pedig azért nem, mert a polgármester úr nem tételezi fel, hogy a tisztelt közgyűlést valami túlságosan nagyon érdekelné az, hogy nyolc évre visszamenően milyen beutalások történtek. A bizottsági tag úr negyedik kérdése az, hogy a polgármester úr hajlandó-e Balatonkenesét az alkalmazottak üdültetésére beállítani és megszüntetni annak luxus-hotel jellegét, mert nem a főtisztviselők, tehetősebb bizottsági tagok és egyéb magasrangú, társadalmi állású egyének szórakoztatására építette azt a székesfőváros közönsége. Tisztelt Közgyűlés! A balatonkenesei üdülőtelep ezidőszerint is elsősorban a tisztviselők üdültetésére szolgál, mégpedig a kedvezményes gyógyüdültetésre, amit az is bizonyít, hogy évente körülbelül kétszáz üdülésre szorult tisztviselő kap ott 2*50 pengő napi penzióáron kedvezményes beutalást. Azonkívül az üdülőtelep közönségének nagyobb része természetesen a főtisztviselők sorából kerül ki. Az üdülőhelyet továbbá a belügyminiszter úr 1933-ban nyilvános üdülőhelynek jelölte ki, ennélfogva az idegenek onnan teljes mértékben ki nem zárhatók, de ez nem is volna kívánatos, mert hiszen az idegenek által fizetett magasabb penzióárak teszik lehetővé, hogy az üdülőhely ráfizetés nélkül fenntartható legyen és a tisztviselők rendelkezésére álljon. Meg kell mondanom még azt is, hogy a polgármester úr a családos tisztviselők nyaraltatásáról nyáron más módon szokott gondoskodni. Az idén is több, mint háromszáz tisztviselőcsaládot nyaraltattunk vidéken, mégpedig többgyermekes tisztviselőcsaládokat és a nyaraltatásnak ez a módja teljes mértékben bevált. Ennélfogva nem lehet azt mondani, hogy a családos tisztviselőkkel szemben nem történnek meg a kellő intézkedések. A bizottsági tag úr végül azt kéri, hogy utasítsa a polgármester úr teljes határorozottsággal a Segítőalap ellenőrző orvosait, hogy tartsák magukat szigorúan az előírásokhoz és ne sértsék meg lépten-nyomon a tagok szabad orvosválasztási jogát és