Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1937

1. 1937. január 13. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1 - 2 - 3 - 4

1937 . január I3-iki rendkívüli közgyűlés. 1—4. szám. 5 Nagy Antal Pompéry Elemér Szentjóby-Staub Elemér Nagy Ferenc Reisz Mór Szepessy Albert Nagy László dr. Révész Mihály dr. Szőke Gyula dr. Németh Béla dr. Ripka Ferenc dr. Tauffer Gábor dr. Németh Gyula Rupert Rezső dr. Temesváry László Orova Zsigmond dr. Sárkány Ferenc Terbócz Imre Orphanides János Schmidt Richárd Tóth Gábor Pakányi Ferenc Schoditsch Lajos Uhlár Béla Payr Hugó Steinherz Simon Usetty Béla dr. Párkány Frigyes dr. Struczky Sándor Vas Imre Pásztor Imre Sümegi Vilmos Vály (Snassel) Ferenc dr. Petrovácz Gyula Szabó Géza dr. Vályi Lajos dr. Petzrik Jenő dr. Szabó József Vitéz Aladár Peyer Károly Szakái Antal dr. Vörösváry Miklós dr. Pfeifer Ignác Szántay István Wellisch Andor Pollatschek Elemér dr. Szegő Béla Windisch Ödön dr. Pollákné Stern Szerén Szentesi József Zsitvay Tibor dr. törvényhatósági bizottsági tagok. !1. Szendy Károly polgármester-h.elnök a rendkívüli közgyűlést 5 óra 35 perckor megnyitja és a megjelenteket üdvözli. !2. A közgyűlés a jegyzőkönyv hitelesítésére Andréka Károly, Diószeghy János, Lévai Sándor és Pakányi Ferenc bizottsági tagokat küldi ki. !3. Távolmaradásukat kimentették : Némethy Károly tanácsnok, Bényi Károly, vitéz Pesthy Müller József Leó, Raffay Sándor és Viczián István bizottsági tagok. !4. Szendy Károly polgármester-h.elnök az alábbi kegyeletes szavakat intézi a közgyűléshez : »Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az újév első ülésén olyan kiváló férfiak haláláról kell megemlékeznünk, kiknek elvesztését az ország és a székesfőváros mély szomorúsággal és részvéttel gyászolja. Frigyes főherceg tábornagy befejezte érdemekben gazdag életét, magyaróvári birtokán elhalálozott. A nemzet hálás kegyelettel kísérte sírjába a nagynevű férfit, ki a világháború idején a hadsereg főparancsnoka volt. A súlyos történelmi időkben olyan szolgálatokat tett, melyek az utókortól elismerést és hálát érdemelnek. Frigyes főherceg mindenkor mély rokonszenvvel viseltetett a magyar nép iránt és utolsó éveiben is sok bizonyságát adta annak, hogy a nemzet törekvéseiben és sorsában őszinte szívvel osztozott. Budapest az egykori megpróbáltatásokra gondolva külön hálát érez, hogy hadvezéri működése idején mindent elkövetett, hogy a magyar főváros megszállását és feldúlását megakadályozza. A másik nagy halottunk dr. Sipőcz Jenő főpolgármester, ki az újév első napján távozott el az élők sorából. Az ő halála mélyen megrendítette a székesfőváros közéletét és egész lakosságát, mert általánosan elismert büszkeségünket, kimagasló vezetőnket vesztettük el benne. Itt ebben a teremben nem kell felsorolni azokat a hervadhatatlan érdemeket, miket Sipőcz Jenő másfélévtizedes polgármesteri, majd főpolgármesteri munkásságával szerzett. Itt hallatta bölcs, szeretettől áthatott szavát, itt fektette le a közgyűlési pártok megértő támogatásával azokat az erkölcsi és anyagi alapokat, amelyeken felépült a magyar főváros magas színvonalú közigazgatása, szilárd háztartása, kulturális és szociális intézményeinek egész sora. Ennek a munkásságának legfőbb eredményét abban foglalhatjuk össze, hogy a megcsonkított ország fővárosát a mostoha viszonyok dacára megtartotta a régi színvonalán, annak fejlődését, világvárosi emelkedését nem akasztotta meg a trianoni korszak sem. Sipőcz Jenőnek ez az örök érdeme a székesfőváros történetében és ez az érdeme egyúttal felemelő bizonyság arra, hogy az autonómia és annak törvényes képviselete milyen történelmi jelentőségű erőt képvisel. Sipőcz Jenő az autonómiából nőtt ki, az autonómia bizalma emelte fel és aziránt olyan hűséget tanusított, az