Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1936

12. 1936. december 16. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 587 - 588

318 1936. december 16-iki közgyűlés. 586—588. szám. 6. a kerületi adófelszólamlási bizottságokban megüresedett tagsági helyekre és pedig: • III. kerület a Kereskedelmi és Iparkamara részéről rendes tagnak: Holzbauer Róbert vaskereskedőt, VIII/A kerület a Kereskedelmi és Iparkamara részéről rendes tagnak: Bagoly Béla fűszerkereskedőt, VIII/B kerület a Kereskedelmi és Iparkamara részéről rendes tagnak: Sólyom Ferenc vendéglőst törvényesen megválasztottaknak jelenti ki. Erről a közgyűlés a főpolgármester urat, a polgármester urat, az alpolgármester urakat, a polgármesteri I—

XIV. ügyosztályokat, a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóságot, a III., VIII/A és VIII/B ker. adófelügyelőségeket, az igazolóválasztmányt, a közigazgatási bizottságot, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, a központi adószámviteli hivatalt és a megválasztottakat értesíti. !587. Elnök bejelenti, hogy a főpolgármester a törvényben biztosított jogánál fogva az igazolóválasztmány elnökéül dr. Cselényi Pál, helyettes elnökéül dr. Usetty Béla bizottsági tagokat nevezi ki. !588. Dr. Kuncze Lajos bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő: Budapest székesfőváros dunajobbparti részének 12510. számú telekkönyvi betétében A-f-1 sor, 18012. hrsz. alatt felvett a III. ker., Szentlélek-tér 1. szám alatt fekvő ingatlanra a Budapest Székesfőváros Vásárpénztár rt. javára a 18977/1927. tkvi számú végzéssel 16.000 pengő tőke és járulék, a 23970/1928. tkvi számú végzéssel pedig 4000 pengő tőke és járulék erejéig volt a jelzálogjog bekebelezve. A Vásárpénztár kérelmére az 1934. november hó 13-án megtartott bírói árverésen, annak dacára, hogy nevezett jelzálogos hitelező fenti 20.000 pengős követelése teljes egészében fennállott, a Vásárpénztár csak 18.396 pengő 14 filléres ígéretet tett és így az ingatlan a 18.420 pengőt felajánló Semler Tibor tulajdonába jutott. Az 1935. január 4-én megtartott sorrendi tárgyaláson a tkvi hatóság 1596 pengő 46 fillért utalt ki a vételárból az előnyös tételekre és így a Vásárpénztár követelésére csak 16.823 pengő 54 fillér jutott. A Vásárpénztár be nem hajtható vesztesége tehát a 3000 pengőt meghaladta. Az árverés idejében már valószínű volt, hogy ezt az ingatlant városrendezési célokra ki kell sajátítani, ezért a végrehajtást szenvedők még az árverés előtt felajánlották ingatlanukat megvételre a székesfőváros közönségének és a Községi Takarékpénztárnak is. Mindkét helyen azonban ajánlatukat elutasították. Megjegyzem, hogy a végrehajtást szenvedőknek az elárverezett ingatlanon hentesáru gyáruk volt és így az ingatlan a hentesáru gyárhoz tartozó beépített felszerelési tárgyakkal együtt lett az árverésen eladva. A hentesárugyár helyiségei az árveréstől 1936. augusztusáig üresen állottak, ekkor azokat a tulajdonos egy hentesüzemnek bérbeadta. A polgármesteri III. ügyosztály mellé rendelt szakbizottság 1936. november hó 4-én tartott ülésében magáévá tette azt az ügyosztályi javaslatot, hogy a Szentlélek-tér 1. szám alatti ingatlan 65.000 pengő vételárért kisajátíttassék, amely kisajátítási árból 42.000 pengő esik a telekre, 23.000 pengő pedig a hentesárugyár kártalanítására. A székesfőváros közönsége tehát 46.580 pengővel fizet többet ezért az ingatlanért, mint amennyiért a két évvel ezelőtt megtartott árverésen megvehette volna. Kérem a polgármester úr nyilatkozatát a tekintetben, hogy hajlandó-e ez ügyben a vizsgálatot megindítani és minden intézkedést megtenni, hogy a székesfőváros közönségét a jövőben hasonló károsodás ne érhesse? Hajlandó-e a kir. kormánynál oly törvényhozási intézkedés meghozatalát szorgalmazni, amely szerint, ha városrendezési szempontból olyan ingatlan megszerzése válik