Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

4. 1935. február 13. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 92 - 93 - 94 - 95

1935. február 13-iki rendkívüli közgyűlés. 91—95. szám. 45 A küldöttség tagjaiul a közgyűlés dr. Ugrón Gábor vezetésével Andréka Károly, vitéz Barcy-Barczen Gábor, Becsey Antal, Glücksthal Samu, Huszár Pál, HüttI Károly, Ilovszky János, Kabakovits József, Koós Jenő, Lampel Vilmos, Lázár Emil, Magyar Miklós, Nagy Lajos, Neruda Nándor, Petracsek Lajos, Petrovácz Gyula, Petzrik Jenő, Révész Mihály, Weiss Konrád és Zala Zsigmond bizottsági tagokat kéri fel. !92. Elnök a közgyűlést az alpolgármester megérkezéséig felfüggeszti. !93. A küldöttség megérkezésekor dr. Sipőcz Jenő főpolgármester-elnök a közgyűlést újból megnyitja. !94. Elnök felhívására dr. Lamotte Károly alpolgármester a törvényben előírt' hivatali esküt leteszi. !95. Elnök a következő szavakkal üdvözli dr. Lamotte Károly alpolgármestert: Méltóságos Alpolgármester Ür! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az a teljesen megváltozott helyzet, amelybe az ország és annak fővárosa a nagy összeomlás után került, úgy az állami, mint a fővárosi kormányzatban a főhivatalnokoknak olyan típusát teremtette meg, amely békeidőben csak egy-két kiváló egyedben jelentkezett. A világháborút követő nagy összeomlásban a pénzügyi és a gazdasági kérdések kerültek előtérbe, ami nagyon természetes volt, mert hiszen ez az összeomlás elsősorban pénzügyi és gazdasági életünket döntötte romba és nagyon természetes volt, hogy először ebből a romhalmazból a pénzügyi és gazdasági kibontakozás útját kellett keresni, a pénzügyi és gazdasági helyzetnek szilárd alapját kellett megteremteni, mert mindnyájan tisztában voltunk azzal, hogy homokra építjük legszebb kulturális és szociális elgondolásainkat, ha nem tudunk biztos pénzügyi és gazdasági alapot teremteni. A másik jellemzője ennek a korszaknak az, hogy az ország közjogi függetlenségének elérésével a külfölddel mind szorosabb és közvetlenebb érintkezésbe került. Áll ez különösen Budapestre, amely a maga szépségével idevonzotta az idegeneket. De az idegeneknek ez az érdeklődése nem pusztán esztétikai természetű volt, hanem pénzügyi és gazdasági természetű, hiszen a háború előtt felvett nagy beruházókölcsön rendezése már a külföld pénzügyi köreivel való szorosabb kapcsolatot tett szükségessé, az új beruházókölcsön felvétele pedig, amely ugyancsak külföldi piacon történt, hasonlóképen a külföld pénzügyi köreivel való közvetlen kapcsolatot, sokszor igen bonyolult tárgyalásokat tett szükségessé. Ezek a körülmények indítottak annakidején engem, mint polgármestert, aki a város vezetéséért felelősséggel tartoztam, arra, hogy a pénzügyi osztály élére olyan szakférfiút állítsak, aki a pénzügyi és gazdasági szaktudást európai gondolkodással és a külföldiekkel való érintkezés feltételeivel tudja összekapcsolni. De emellett, igen tisztelt közgyűlés, gondolnom kellett arra, hogy ez a szakférfiú ne legyen egy tisztán rideg pénzügyi szakférfiú, hanem legyen neki szíve a nemzet nagy kulturális kérdései iránt és azok iránt a nagy szociális kérdések iránt is, amelyek mind jobban és jobban behatolnak a főváros közigazgatási életébe. Amikor hét év előtt a változás szüksége beállott, én akkor a pénzügyi osztály élére Lamotte Károlyt választottam. Reá gondoltam, mert ő benne láttam meg azt a pénzügyi és gazdasági szaktudást és érzéket az ilyen gazdasági kérdések iránt és láttam már az elnöki ügyosztály vezetésében is a külfölddel való érintkezésnek azt a simaságát, erélye mellett azt a tapintatos modort, ami őt jellemzi. Arra gondoltam, hogy kiváló segítőtárs lesz nekem és azoknak a kiváló férfiaknak, akik velem részesek voltak a főváros életének a vezetésében és akikre most is még csak szeretettel és hálával tudok visszagondolni. Igen tisztelt Közgyűlés ! Én Lamotte Károlyban nem csalatkoztam, mert ő teljes mértékben beváltotta a reményeket, hiszen a pénzügyi osztály kitűnő vezetőjének bizonyult, aki megtalálta a fedezetet azokra a nagy szükségletekre, amelyeket az előnyomuló élet tőlünk feltétlenül megkívánt. De viszont megtalálta azt a módot is, hogy a főváros közönségének a teherbíróképessége túlságos módon igénybe ne vétessék; de emellett sohasem volt rideg pénzügyi férfiú, hanem mindig volt szíve a kulturális, a szociális kérdések iránt, amelyekben őt tiszta erkölcse és keresztény érzülete vezette.