Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935
3. 1935. február 6. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 72 - 73
36 193 5. február 6-i ki közgyűlés. 71—73. szám. dolgozó közgazdászok előtt annál nagyobb jelentőségű a tőke forgásának az a törvényszerűsége, amelyből folyik, hogy minden 100 pengővel, amelyet a gazdasági élet vérkeringéséből kivonunk, 1. a társadalmi fogyasztás csökken 250'—pengővel, 2. a közjövedelem apad : 57-50 « 3. a bankbetétekből elesik 2T— « 4. a külföldi számlán fedezet nélkül marad 21-50 « A közalkalmazottak nincsenek abban a helyzetben, hogy thezaurálják fizetésüket, minden csökkentés úgy hat tehát, mintha forgalmi eszközöket vonnánk el a gazdasági élettől. Ezért fáj a csökkentés elsősorban a kereskedőnek, másodsorban a pénzintézeteknek, de teljesen indokolatlan a közjövedelmek szempontjából is, hiszen végeredményben a kifizetett összegeknek közel hatvan százaléka folyik vissza közszolgáltatások címén a közpénztárakba. Minduntalan prédikáljuk a tőkegyűjtés elvének fontosságát, de hogy akarjuk ezt érvényesíteni, ha ennek lehetőségét eleve magunk elvágjuk. A főváros új költségvetése szerint a polgármester fizetése havi 1496 pengőben, az alpolgármesterek fizetése havi 957 pengőben van megállapítva. Azt hisszük, hogy nem méltó a székesfőváros közönségéhez, hogy polgármesterét és alpolgármestereit, akik több, mint százmilliós költségvetés gondos keresztülvitele felett őrködnek, ilyen lehetetlenül alacsony fizetéssel honorálja. A tanácsnokok fizetése az első fokozatban havi 718 pengő, a harmadik fokozatban pedig 538 pengő, főjegyzők illetményei havi 501 pengő, az alsóbb fizetési fokozatban havi 401 pengőre rúgnak, a tanácsjegyzők pedig túlnyomórészben havi 294 pengő javadalmazást élveznek. Ez is kevés, de talán elég a szerény megélhetéshez. Kérdezem azonban, hogy miképen él meg fizetéséből rangjának megfelelően a fogalmazó, aki havi 226 pengő, a segédfogalmazó, aki havi 198 pengő jövedelemmel rendelkezik s a többi tisztviselő és alkalmazott, akiknek fizetése még ezt a fokot sem éri el. Ezt a problémát értelemmel és szívvel kell elintézni. Annyiszor halljuk emlegetni, hogy a köztisztviselő és az egész középosztály a nemzet gerince. De hogyan legyen erős ez a gerinc, ha az előfeltételeit a társadalom nem biztosítja a részére. Hogy pedig ez biztosíttassák, érdeke a közalkalmazottak karának, érdeke a kereskedőknek és az iparosoknak s egyaránt érdeke a főváros minden polgárának. Hajlandó-e a polgármester úr a fent elmondottakat magáévá tenni és ezeknek biztosítása érdekében a szükséges lépéseket megtenni? (Közben az elnöki széket Liber Endre alpolgármester foglalja el.) Az interpelláció kiadatik a polgármesternek. !72. Magyar Miklós bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő : Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy Budapest utcáinak gyalogjárói ellentétben a kocsiutakkal, amelyek tiszták és gondozottak, tűrhetetlenül piszkosak, porosak, szeméttel és köpedékkel vannak tele? Ez az állapot semmiképen sem méltó ehhez a mi máskülönben ragyogóan szép, fürdővárosnak hirdetett fővárosunkhoz. Hajlandó-e a polgármester úr szigorú intézkedést foganatosítani és kötelezni a háztulajdonosokat arra, hogy házaik előtt a gyalogjárót naponta lesepertessék és legalább hetenkint egyszer vízzel lemossák? Az interpelláció kiadatik a polgármesternek. !73. Magyar Miklós bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő : Van-e tudomása a polgármester úrnak arról, hogy Budapest levegője fertőzött, tisztátlan, mert a levegője tele van füsttel, korommal, pernyével, szénporral és egyéb a szervezetre ha nem is életveszélyes, de mindenesetre igen káros anyagokkal. Fürdővárost akarunk Budapestből csinálni, amelynek az alapfeltétele a tiszta, friss, egészséges levegő és ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy kénytelenek vagyunk kormos, füstös, szennyezett levegőt szívni. A budapesti ember, ha lakásának ablakát ki akarja nyitni, hogy friss levegőt kapjon, akkor a friss levegő helyett egészségtelen, kormos levegő száll a lakásába.
