Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

3. 1935. február 6. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 71

1935. február 6-iki kö

zgyűlés. 70—71. szám. 35 levő csökkentő rendelkezések figyelembevételével — mutatkozó különbözet 50%-át nyugdíjba beszámítható személyi pótlék elmén, valamint az I. fizetési osztály 2. fizetési fokozatára megszabott és az általa alpolgármesteri minőségben tényleg élvezett képviseleti pótlék közötti — a csökkentő rendelkezések mellett jelentkező — különbözet 50%-át nyugdíjba be nem számítható működési pótlék címén megszavazza.« Az indítvány kiadatik a polgármesternek. !71. Magyar Miklós bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő: Van-e tudomása a polgármester úrnak az utóbbi napok ama rémhíréről, hogy a székesfőváros szanálási tervének egyik lépéseként a fővárosi alkalmazottak nem régen leszállított fizetését újból csökkenteni akarják? Nincsen gazdasági szakember, aki a költségvetés egyensúlyának fontosságával és annak az elvnek jelentőségével tisztában ne volna, hogy egy közület költségvetésének számolnia kell az adófizető polgárok teherbíróképességével. Különösen hangsúlyozom az adófizető polgárok teherbíróképességét, amely legtárgyilagosabb meggyőződésem szerint túlon-túl van terhelve, úgyannyira, hogy az adófizető alanyok igen jelentékeny csoportjának pusztulását vonta máris maga után. Pedig minden közületben, minden gazdasági meggondolásnak és minden költségvetésnek abból az alapgondolatból kellene kiindulnia, hogy az adófizető polgárok teherbíróképessége az igénybevételnek milyen határait szabja meg. Különbséget kell azonban tenni az elv és az elv megvalósítására felhasznált eszköz között. Mert kétségtelen, hogy pusztán abból, hogy egy elv helyes, még nem következik, hogy minden eszköz helyes, amelyet a cél elérésére választunk. Ezzel azt akarom mondani, hogy 100 százalékig osztom annak az elvnek helyességét, hogy a költségvetés számoljon az adófizető polgárok teherbíróképességével és deficitmentes legyen, de fenntartom magamnak a kritika jogát arra, hogy vizsgálat tárgyává tegyem, vájjon azokat az eszközöket, amelyeket a cél elérésére alkalmazni kívánnak, azon a helyen, abban az időben, abban a mértékben, azon a módon veszik igénybe, ahol, amikor, amily mértékben és amilyen módon azokat a gazdasági és szociális viszonyok lehetővé teszik. Ezeket a kérdésekét fel kell vetni, amikor a fővárosi alkalmazottak fizetésének újabb csökkentéséről van szó. Kérdezem mindenekelőtt, hogy azok a tényezők, akik ennek az elvnek alkalmazását kimondották, birtokában vannak-e azoknak a számításoknak, amelyek a közalkalmazottak fizetését a drágasági és megélhetési indexszámokkal összehasonlítják és meggyőződtek-e arról, tiogy a fizetések leszállításának aránya nem nagyobb-e, mint a drágasági és a megélhetési index csökkenése. Erre kérek elsősorban választ, mert csak ezeknek a viszonyoknak megállapítása után láthatjuk tisztán, hogy a tisztviselői fizetések és a munkabérek nominális értékének megváltozása mellett változatlanul marad-e a fizetések reális értéke, vagyis a közalkalmazottak vásárlóképessége. Az a feljajdulás, amely legutóbbi időben a közalkalmazottak széles rétegein kívül a kereskedői és iparostársadalom ajkáról is együtt hangzik fel annak bizonysága, hogy a fizetéscsökkentés nem egy társadalmi réteget érint, hanem az egész gazdasági réteget sújtja, tehát annak mind az erkölcsi, mind a szociális, mind a gazdasági kihatásával egyaránt számolni kell. A társadalom súlyos erkölcsi követelményekkel lép fel a közalkalmazottakkal szemben. Ennek azonban anyagi feltételei vannak, amelyeket csak a legnagyobb körültekintés és minden vele összefüggő szempont mérlegelése után lehet érinteni. Szociális szempontból is súlyos következményeket állítunk fel a tisztviselőkkel szemben, mert azt kívánjuk tőlük, hogy ruházkodásban, lakásban és egész életnívójukban társadalmi állásukhoz alkalmazkodjanak. Bele lehetne ugyan a tisztviselői kart kényszeríteni, de a magyar polgárság gondolkozásával mégsem volna összeegyeztethető, hogy közfunkcionáriusai nyáron olcsó lenge fehérneműben, télen pedig csizmában és szűrben jelenjenek meg a hivatalokban. Azt sem lehet a tisztviselőktől kívánni, hogy a családjukkal szemben felállított kötelezettségeknek ne tudjanak eleget tenni. De a fizetésredukció nem csupán a közalkalmazottakat érinti, hanem — amint arra már ismételten rámutattam — az egész gazdasági életet is. Az elméleti közgazdászok keveset törődnek vele, de a gyakorlati életben