Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1935

12. 1935. szeptember 25. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 311 - 312 - 313 - 314 - 315 - 316 - 317 - 318 - 319

238 1935. szeptember 25-iki rendkívüli közgyűlés. 319. szám. Az ősi pompa és dísz szól az állás rendkívüli tekintélyének, hiszen a törvényhatóság nagyobb díszt, nagyobb méltóságot egy polgárának nem adhat, mint a polgármesteri állást és amellett ez az állás a legnagyobb egyéni hatalmi tényező, amit a törvény az önkormányzat számára kijelölt. Tisztelt Közgyűlés! A bensóség és lelkesedés azonban már az egyénnek szól. Szól Szendy Károlynak, annak a férfiúnak, akit kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonságai érdemessé tettek arra a nagy megtiszteltetésre, hogy rövid egy éven belül immár másodszor adják kezébe ezt a nagy díszt, ezt a nagy hatalmat az összes szóbajöhető kormányzati tényezők. Az államfőnek, a magyar királyi kormánynak és a törvényhatóságnak ez az együttes bizalma a legnagyobb biztosíték arra, hogy amilyen összhang volt a személy kiválasztásában, ugyanolyan összhang fog megnyilatkozni a kormányzati cselekedetekben is. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ünnepi hangulat terjeng itt ebben a teremben. Egy férfiú esküdött a legszentebb eszményekre és ha lelkét bizonyára mélységes meghatottság töltötte el nagy felelősségérzeténél fogva, amely vállára nehezedik, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy mi vele éreztünk ezekben a percekben, hogy mi átéreztük ezeknek a perceknek a nagy jelentőségét. Felemelkedtünk a köznapi életből egy magasabb, szebb erkölcsi szférába és valamennyien, akik itt vagyunk, átérezzük azt a felelősséget, amely mindannyiunkra nehezedik, akikre kisebb, vagy nagyobb mértékben az a szerep jut, hogy a székesfőváros jövendő sorsát intézzük és ez az ünnepi hangulat nagyon alkalmas arra, hogy a polgármester úr programmját meghallgassuk és szívünkbe zárjuk. Ez a programm bizonyára átfogó lesz, magába fogja ölelni a főváros valláserkölcsi, szociális, kulturális és gazdasági életének egész területét, feladatokat fog láncszemenkint egymáshoz illeszteni, hogy a lánc végét a főváros boldogabb jövőjének Ígérete zárja be. Amikor mi a polgármester úr programmjának útmutatása alapján a főváros jövendőjéért dolgozni akarunk, én két szempontra szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik az, hogy igyekezzünk a múlttal való kapcsolatunkat megőrizni és semmiképen meg nem lazítani. Egy közület, amely a maga eredetét a dicső múltból származtatja és amely méltán büszke erre az eredetre, kötelezve van a múlt iránt és ezekben a nehéz időkben mi nem engedhetjük meg magunknak az újrakezdés kockázatát, nekünk meg kell őriznünk, át kell vinnünk a jövőbe mindazt a nagy, akár anyagi, akár szellemi értéket, amit az előző nemzedékek nagy fáradsággal és nemes lelkesedéssel számunkra megadtak. A másik szempont, amire fel szeretném hívni a mélyen tisztelt közgyűlés figyelmét, az, hogy minden cselekvésünket egy nagy eszme köré csoportosítjuk. Nemzeti történelmünkön a mélységes keresztény erkölcs és izzó nemzeti, alkotmányos érzésnek egy csodálatos szintézise, mintegy egyenes, töretlen vonal húzódik végig, nekünk ezt a vonalat meg kell hosszabbítanunk és emellé a vonal mellé magunkat le kell kötnünk. Csakis a múlt eszméi talapzatán állva tudjuk a jelen sok problémáját és a jövő horizontját áttekinteni és csak így fogjuk elérni azt, hogy a feltétlenül megvalósítandó reformok a nemzeti élet őstalajából sarjadjanak ki. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor én most ebben az ünnepélyes percben a törvényhatóság és a magam nevében tiszta szívből üdvözlöm a polgármester urat, neki erőt és egészséget kívánok programmja keresztülviteléhez, akkor arra kérem a Mindenhatót, hogy az a korszak, amely majdan az ő nevéhez fog fűződni, legyen telve egyéni sikerekkel, tárgyi eredményekkel és a főváros jövő fejlődésének biztató ígéretével.« Az üdvözlésre Szendy Károly polgármester a következőkben választolt: Méltóságos Főpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor ma ezen reám nézve ünnepélyes alkalommal ajkamról az első szó elhangzik, az csak a mélységes, hódolatteljes hála szava lehet az államfő, a Kormányzó Ür Őfőméltósága iránt, aki immár másodszor volt kegyes a mélyen tisztelt közgyűlésnek polgármesterré való megválasztásomra vonatkozó határozatát jóváhagynia. Ügy vélem, hogy akkor fogom a legméltóbban leróni hálámat, ha ezt a várost az Ő személyes példaadása szerint becsületes, bátor és főleg magyar szellemben fogom vezetni. Mélységes hálával köszönöm a Főpolgármester Ürnak azokat a meleg és baráti elnézésekkel és túlzásokkal telt szép szavait, amelyekkel engem volt szíves üdvözölni és a polgármesteri székbe hat esztendőre beiktatni. Kérem a Főpolgármester Urat, hogy ajándékozzon meg engem ebben a következő hat esztendőben is azzal a meleg