Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1934
4. 1934. június 6. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 86
40 1934. június 6-iki rendkívüli közgyűlés. 86. szám. ______ _ Amiről beszélnem kell, az inkább talán az az irányelv, amelyhez főpolgármesteri működésem során szigorúan ragaszkodni óhajtok és azok az elgondolások, amelyek a tervezet végrehajtásában vezetni fognak. A törvény által megállapított hatáskörömben páratlanul, személyekre való tekintet nélkül igyekszem eljárni. Nem fog befolyásolni barátság, szimpátia vagy antipátia. Jól tudom a gyakorlati életből, hogy a törvény ridegségét sokszor enyhíteni kell s a szívet is meg kell szólaltatni, ezért a magasabb államérdekek és a főváros érdekeinek sérelme nélkül a méltányossági szempontokra is figyelemmel leszek ott, ahol a méltányosság gyakorlása helyénvaló s ahol ezt a törvény keretei megengedik. Az igazságot keresem, s akarom szolgálni. Tiszteletben fogom tartani az autonómia jogait, hiszen magam is az autonómia tisztviselői közül választattam ki, s az autonómia falai között nőttem fel. Vigyázni fogok, hogy senkinek jogait ne csorbítsam, de viszont őrködni fogok afölött is, hogy a főpolgármesternek a törvényben megállapított jogköre se szenvedjen sérelmet. Azt hiszem, hogy a jogok kölcsönös tiszteletbentartása egyik biztosítéka az intézkedésre, és igazgatásra hivatott szervek eredményes működésének. Az ellenséges, gyanúsításokkal tele, túlfűtött légkörben végzett munkán nincs Isten áldása. Sohasem volt nagyobb szükség a harmonikus együttműködésre, mint most, amikor ez a szegény, megcsonkított ország létéért küzd, s amikor úgy a közüle- tek, mint a magángazdaságok is nem is annyira a fejlődésért, hanem egyelőre a mindennapi létért folytatnak súlyos harcot és küzdelmet. Meg vagyok győződve arról, hogy a törvényhatósági bizottság minden egyes tagja ebbeli minőségében mint a köz önzetlen harcosa kívánja szolgálni a főváros közönségének, az összességnek az érdekeit. Én magam közel 37 évet töltöttem el a főváros szolgálatában s az utolsó években, amikor vezető állásba*kerültem, magánéletem alig volt, az elveszett a hivatalban, elveszett abban a törekvésben, hogy minden, amit teszek, a főváros érdekeinek legjobban megfeleljen. Elgondolásaim helyességéről igyekeztem mindenkit meggyőzni és beismerem, hogy mint harcos természet, azokért sokszor küzdelmet is folytattam, sőt egyes esetekben erős kritikákban is volt részem. De ha álláspontom talán nem is egyezett mindig a törvényhatósági bizottság egyes tagjainak, vagy pártjainak tiszteletreméltó indokokból eredő álláspontjával, egy bizonyos : álláspontom meggyőződés- • bői fakadt, szándékom becsületes volt, azt pedig, hogy nekem, vagy az ellenkezőknek volt-e igazuk, talán nem is a jelen, hanem a jövő fogja megmutatni. Most adott helyzettel állunk szemben valamennyien. Először is tény az, hogy egy új fővárosi törvény fekszik előttünk, amely a törvényhatósági bizottságnak egész működését új alapokra fekteti. Továbbá tény az is, hogy itt van az új törvény alapján kibocsátott tervezet, amely a főpolgármester részére kivételes jogkört biztosít. Új munkához kell tehát kezdenünk. Azt hiszem, legjobb lesz, ha lezárjuk a multat és együttesen keressük azt, miképen lehetne legeredményesebben a főváros lakosságának, de az egész országnak az érdekeit is szolgálni : keressük, mikép lehet kivezetni a fővárost a bajból, a pénzügyi nehézségekből, amelyek megvannak, miképen lehet munkát adni a munkátlanoknak, miképen lehet letörölni a szenvedők könnyeit. Bennem megvan ehhez az akarat, az energia sem hiányzik, ahhoz azonban, hogy munkálkodásom eredményes legyen, a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának és az egész tisztviselői karnak támogatására van szükségem; erre a közös és békés munkára nyújtom kezemet mindazoknak, akik velem ezen az úton együtt akarnak haladni. (Élénk helyeslés.) Szigorú, de igazságos bírája kívánok lenni a főváros összes alkalmazottainak. Szeretnék egy olyan tisztviselői kart felnevelődni látni, — és pedig nemcsak a vezető pozíciókban, hanem még a legkisebb helyeken is — akiket nyugodtan lehet a küzdők sorába állítani akkor is, ha a viszonyok talán még nyomasztóbbakká válnak, a megoldásra váró feladatokhoz még nehezebb és küzdelmesebb munkára lesz szükség. Ügyelni fogok arra, hogy a hatáskörömbe tartozó kinevezéseknél, vagy azoknak az állásoknak a betöltésénél, amelyekre törvényszerű befolyásom van, az újból hangsúlyozott méltányosság mellett csak a hivatali rátermettség legyen a döntő, nem pedig olyan külső befolyás, aminek háttere politikai, vagy egyéb szolgálat jutalmazása. A tisztviselőknél csak a becsületesen teljesített munkát ismerem el az előmenetel alapjának s annak is híve vagyok, hogy a normális teljesítménynél nagyobb, vagy értékesebb munka külön elbírálást és megbecsülést érdemel. Ezeket az elveket vallom a munkásoknál is, s mindenki, a legkisebb beosztású alkalmazott is, — akinek teljesítménye az összmunka szempontjából szintén fontos — ha kötelességét teljesítette, megbecsülésben kell; hogy részesüljön. A politikai pártállástól függetlenül még egyet követelek meg a főváros minden alkalmazottjától, a hazafias érzést, és a hazafias magatartást. Annak az alkalmazottnak, aki ellensége nemzetének, nem lehet helye a főváros szolgálatában. Másik kötelességemet — amint már említettem — az 1934. évi XII. törvénycikk 27. §-a szabja meg, aminek teljesíthetése érdekében a belügyminiszter úr által kibocsátott tervezet széleskörű intézkedések foganatosítására jogosít fel. Ezen feladatok s az ezek eléréséhez szükséges intézkedések tekintetében most még programmot adni alig lehet. Tulajdonképen általános programmal az idézett
