Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1932
17. 1932. november 8. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 377
320 1932. november 8-iki rendkívüli közgyűlés. 377. szá m. A munkanélküliek problémájának megoldásánál azonban nemcsak az államnak, nemcsak a fővárosnak, hanem a magánosoknak is meg kell tenniök a kötelességüket és ezen a téren el kell menniök teljesítőképességük legvégső határáig. Elvben elismerem annak a jogosultságát, hogy gyárak és üzemek racionalizáljanak és munkagépeket állítsanak be, azt azonban semmiképen sem ismerem el, hogy ilyen új munkagépek beállításával a munkások százait küldjék az utcára azzal, hogy tartsa el őket az állam, a főváros és a társadalom. Amint a mezőgazdaságban — és mondhatom nagyon helyesen — el van tiltva az aratógépek használata, még pedig azért, hogy a mezőgazdasági munkások ezrei jussanak kenyérhez és megélhetéshez, úgy az iparban is joga, sőt kötelessége az államhatalomnak ellenőrizni azt, hogy ilyen újólag beállított munkagépek milyen hatással vannak a munkásviszonyokra. Tekintetes Közgyűlés! Különös gondomat fogja képezni a diplomát szerzett fiatalság elhelyezésének nehéz problémája. Szívem egész melege és szeretete ezé az ifjúságé. A magyar ifjúság nagy értéket képvisel, nagy nemzeti erőtartalékunk, amelyet a jövő számára megmenteni és beállítani a nemzeti munka és a céltudatos termelés rendjébe : elsőrendű kötelességünket képezi. Megértem az ifjúság nagy elkeseredését; megértem a dolgozni és elhelyezkedni akaró ifjúságnak nagy lehangoltságát, amidőn diplomával a kezében állást és elhelyezkedést hiába keres. Mégis arra kérem az ifjúságot, ne üljön fel semmiféle jelszavaknak, hanem legyen a maga kijelentéseiben szerény és kívánságaiban mérsékelt, mert az ifjúság, a fiatalság nagy előny ugyan, de nem érdem. Az érdemet ezután kell még megszerezniök a haza önzetlen szolgálatában. Ha a mai nehéz gazdasági viszonyok között nézem a főváros közgazdasági életét, nagy szomorúsággal kell látnom, hogy ma épen azok a rétegek küzdenek a legnagyobb nehézségekkel, amelyeknek becsületes munkája a múltban nagyban hozzájárult a főváros felvirágoztatásához. Itt a kereskedők és iparosok társadalmára gondolok. Az a sok leeresztett vasredőny Budapest utcáin : mind megannyi seb a nemzet testén, sok derék, becsületes exisztencia temetője, amely mindennél jobban figyelmeztet bennünket arra, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amidőn a kereskedőtársadalomnak intézményesen a segítségére kell sietnünk. A magam részéről felajánlom segítségemet és támogatásomat ebben a munkában. Meleg szívvel gondolok az iparosok társadalmára, erre a nemzeti szempontból nagyértékű rétegre, amely szinte emberfeletti harcot folytat létéért és fennmaradásáért és a maga nagyszerű alkotásaival, vitalitásával olyan tanújelét adja, hogy az ő megmentésük egyenesen egyenlő a nemzeti érdek szolgálatával. A székesfőváros fejlett gyáriparát átsegíteni a gazdasági válságon : fontos és nagy nemzeti feladat, nemcsak azért, hogy ellássuk országunkat ipari termékekkel, hanem azért is, mert ez a gyáripar biztosítja a munkások ezreinek a kenyeret és a megélhetést. Ezzelkapcsolatbanszólnikívánokamagyarmunkáskérdésről is. A magyar munkásság kérdését meleg és megértő szívvel és lelkemből fakadó szociális érzéssel kívánom kezelni. A magyar társadalomnak ez az értékes rétege megérdemli azt, hogy szeretettel és megértéssel foglalkozzunk vele, és ők, akik talán legjobban érzik a mai idők súlyát, érezzék azt, hogy a társadalom velük érez és segítségükre siet. Ne alamizsnát adjunk nekik, hanem a becsületes és nemes munka megérdemelt ellenértékét. Szeretném, ha a munkástársadalom érezné azt, hogy egy és elválaszthatatlan a nemzet többi rétegével; ha érezné azt, hogy ő értékes és nemes része a nemzetnek, amelyet megőrizni a jövendő számára szent feladat; és végül érezné azt, hogy az ő érdeke és jövője elválaszthatatlanul össze van nőve a nemzet érdekeivel és jövendőjével. Sok melegséggel emlékezem meg a magyar középosztályról, amely itt a székesfővárosban, közhivatalokban, magánvállalatoknál és szabad pályákon nyer elhelyezkedést. Az ő harcuk heroikus, mert lemondva minden kultúrigényükről, nemesen takargatva szegénységüket, sokszor még az élet legminimálisabb szükségleteit sem kielégítve, mégis mindenütt ott vannak, ahol dolgozni és áldozni kell a nemzetért. A magyar középosztály megmentése tehát egyet jelent a nemzet jövendőjének megmentésével. Büszkeség tölt el, hogy a mélyen t. törvényhatóság bizalma oly adminisztráció élére állított, amely nemcsak nemzetünknek büszkesége, hanem európai viszonylatban is értéket jelent. Azok a nagy etikai értékek: tudás, hozzáértés, erő, akarat, amelyek eddig érvényesültek a székesfőváros adminisztrációjában és amelyek biztosították a múltban a székesfőváros fejlődését, hitem és meggyőződésem szerint biztosítani fogják a jövőben is. Örömmel állapítom meg, hogy dacára a nagy nehézségeknek, sikerült eddig a székesfőváros költségvetésének egyensúlyát fenntartani. Legfőbb gondom lesz, az önök bölcs tanácsával és elhatározásával együtt, hogy a költségvetés egyensúlyát a jövőben is biztosíthassuk anélkül, hogy ez újabb megterhelést jelenthetne a terheket amúgy is alig biró polgárságra. Azért szükségesnek tartom a költségvetés keretein belül a legmesszebbmenő takarékosság érvényesítését.
