Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1932

17. 1932. november 8. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 377

Hálásan köszönöm meg az én igen t. barátomnak, Sipőcz Jenő polgármester úr őméltóságának hozzám intézett meleg szavait. Ismerve az ő nemes úri egyéniségét és azokat a kvalitásokat, amelyeket ő közpályáján eddig felmutatott, ismerve az ő egyenes egyéniségét, ismerve a tisztikar kiválóságát az ő bölcs vezetése mellett: meg vagyok róla győződve, hogy működésünk csak harmonikus és eredményes lehet. A főváros példásan vezetett adminisztrációja, üzemei, intézményei és idegen által is megcsodált berendezkedései tanúbizonyságul szolgálhatnak, hogy a székesfővárost egy, a hivatása magaslatán álló tisztikar vezeti és irányítja. Mi magyarok úgy vagyunk vele, hogy intézményeinknek csak a hibáit látjuk, de a jó oldalait nem vesszük észre. Ennek a székesfővárosnak ragyogó szépsége, utcáinak tisztasága, tereinek virágoktól tarkálló ragyogása és üzemeinek minden, szinte páratlanul álló fennakadás nélküli szolgáltatóképessége mind tanubizonyítékai annak, hogy ennek a székesfővárosnak a vezetőségében és irányításában sok szeretet és hozzáértés érvényesül. A polgármester úrnak és bölcs vezetése alatt álló tisztikarának a székesfőváros iránt érzett forró szeretetéhez hozzá kívánom csatolni az én szeretetemet is. Ügy érzem, hogy ezentúl a szent kötelességnek és érzelmeknek elválaszthatatlan szálai fűznek ehhez a gyönyörűséges városhoz. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy lépések foganatba vétettek olyan irányban, hogy a főváros közigazgatása egyszerüsíttessék és meggyorsíttassék. Én mint izigvérig közigazgatási ember ebből a munkából ki kívánom venni részemet és meg vagyok győződve arról, hogy az Önök bölcs elhatározásaival igen szép eredményeket fogunk elérni. Azt akarom, hogy a fővárosnak minden egyes polgára, ha átlépi a városháza vagy az elüljáróságok küszöbét, érezze azt, hogy ott otthon van. Érezze azt, hogy ott baráti jóakarói vannak, akik segíteni akarnak rajta. A hivatalok ajtói előtt való ácsorgásnak, az egyik hivatalból a másik hivatalba való küldözgetésnek, a bürokratizmus kinövéseinek meg kell szünniök. Előzékeny és szolgálatkész hivatalnoki kart akarok, aki a lényeget nézi és nem a formát, aki segíteni akar és nem aktát elintézni. Különösen elvárom azt, hogy a szegény emberek ügyes-bajos dolgait ugyanolyan előzékenységgel és gyorsasággal intézzék el, mint a befolyásos ügyfelekét. Megértő és igazságos elüljárója kívánok lenni a főváros tisztikarának. Egyet azonban már most kijelentek, hogy azzal a tisztviselővel szemben, aki az őt felkereső polgárral szemben türelmetlen, kíméletlen, vagy pláne durva hangot merészel használni, kíméletlen szigorúsággal fogok eljárni. Azt tartom, hogy az ezer bajban görnyedő és küzködő polgár a mai súlyos időkben megérdemli azt, hogy vele szeretettel és megértéssel bánjunk. Aki ezt nem tudja belátni, vagy nem érzi, az nem méltó arra, hogy közhivatalt viseljen. Ma csak nagy szeretettel, megértéssel és összefogással lehet eredményeket elérni. Én nem csodákról akarok beszélni, de emberi lehetőségekről, akaratról, törekvésről, a jó és nemes irányról. Én nem ismerek olyan esetlegességet, olyan összetörődöttséget, amelyből erős akarattal ne lenne kivezető út és ha már a magyar sors a ma élő nemzedéket jelölte ki arra, hogy vállalja a magyar jövőt, a jelen emberélet-halál harcot, emelkedjünk fel, uraim, legalább lélekben, e feladatok fenségén. A mi feladatunk építeni a jövő Magyarországon és kiépíteni azt az utat, amely egy szebb és boldagabb jövőhöz vezet. Az a tér, amelyet nekünk a békecsinálók szűk látóköre meghagyott, nem elegendő arra, hogy ez a nagyrabecsült nép kivívja a maga gazdasági és kulturális expanzióit. Csonka roncs az, amelyet ma Magyarországnak hívnak, hitvány emberi alkotás, amely nem a mi igazi hazánk. A mi hazánkról egy egészen más fogalom él lelkünkben : Európa szívére terített, zöld koszorúval befont isteni palást, amelybe bele van szőve ennek a nemzetnek ezer esztendős munkája, vére, verejtéke és lelkének minden misztériuma. Szolgálhatnám-e én ebben a pillanatban ennek a gyönyörűséges városnak érdekeit jobban, mint ha lelkemben elszállok a magyar végekre és magyar lelkem feltörő sóhajtása sóvárog az ezeréves magyar határok felé. Magyar feltámadás! Milyen nagyszerű szó ez, amelyben benne ég egy elkeseredett, erős nemzet kemény akarata. Hiszek a nemzetnek ebben az akaratában. Én hiszek ennek a nemzetnek történelmi elhivatottságában és hiszem azt, hogy amint a magyar akarat mérte ki a Duna völgyének és a Duna medencéjének ezer esztendőn át az útjait, az fogja kimérni a jövőben is. 81