Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1932

9. 1932. április 20. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 129 - 130 - 131 - 132 - 133

1932. április 20-iki közgyűlés. 133. szám. A székesfőváros volt tanácsa már az 1929. év szeptember hó 19. napján a 131.246/1929—

VI. számú felterjesztésében aggodalmát fejezte ki a forgalmi adóztatás terén a székesfőváros háztartását az 1925. évi XXIII. t.-c.»9. §-ában és az 1927. évi V. t.-c. 36. §-ában foglalt felhatalmazások alapján kiadott pénzügyi rendelkezések folytán súlyosan érintő változásokra vonatkozóan és kérte Nagyméltóságod olyirányú intézkedését, hogy a székesfőváros megfelelő kárpótláshoz jusson. Hivatkozott akkor a tanács azokra a rendelkezésekre, melyek az árukat az adóztatás alól részben teljesen (forgalmi adómentességek 1927 június hó 1-től a kenyér és őrleményekre, 1928 január hó 1-től az egyéb legfontosabb élelmicikkekre, 1928 szeptember hó 12-től a gabona- és takarmányfélékre stb.), részben pedig a forgalom több fázisában (adóváltságok 1927. évi július hó 1-től a tüzelőanyagokra, 1928 január hó 1-től a cukorra, 1928 július hó 1-től a gyufára, 1929 augusztus hó 5-től a cukrászipari és cukoripari termékekre) kivonták, hivatkozott továbbá az általányozásra vonatkozó — szintén a bevételt csökkentő — rendelkezésekre. A tanács nem vonta akkor sem kétségbe az említett rendelkezések gazdasági és szociális jelentőségét, azonban rá kell mutatnia az említett felterjesztésében arra, hogy amikor 1921. évben az 1921. évi XXIX. t.-c. 3. fejezete az általános forgalmiadót adórendszerünkbe beiktatta, a székesfőváros hatóságai és közönsége évtizedes áldozatos tevékenységével felfejlesztett ipar és kereskedelem az új adó biztos alapjául szolgált. Ezért joggal bízott a székesfőváros abban, hogy a forgalmiadóból való részesedés folytán egy hosszú ideig állandósultnak tetsző jövedelemforráshoz jut, mely költségvetésének számottevő és az évek folyamán nélkülözhetetlenné vált tényezőjévé lesz. így is rendezkedett be a székesfőváros nagy előrelátással és befektetéssel ennek az új adónak az eddigi kezelési rendszertől teljesen eltérő módon való kezelésére. Az 1931. év január hó 28-án a polgármester úr 14.137/1931—

VI. szám alatt ismételten felterjesztést intézett Nagyméltóságodhoz, hivatkozva a forgalmi adózás terén történt további újabb intézkedésekre, melyek a székesfőváros bevételét ismét csökkentették, így a többek között a segéd nélkül dolgozó kézműves iparosok bevételeinek az 1930. év július hó 1-től kezdődő mentességére, a gyarmatáruk és fűszerek után 1929. év november hó 1-től, az üveg- és agyagipari termékekre pedig az 1931. év január hó 1-től létesített adóváltságra. Ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a textilárukra vonatkozóan már akkor tervbe vett intézkedések fölött, kimutatva, hogy a székesfőváros bevétele azzal mintegy évi 5 millió pengővel fog apadni. A textilfázis ugyan ezideig nem lépett életbe, azonban azóta életbeléptek többek között a bőrök és bőripari termékekre vonatkozó rendelkezések, melyek — mint már az előbb hivatkozott rendelkezések is — elsősorban a székesfővárost érintették hátrányosan, mert a forgalomnak a székesfővárost gyakran nem érintő fázisában (behozatalkor, vagy gyártás helyén) adóztatják meg az árut. A székesfőváros pénzügyeit illetően nem hozott javulást a m. kir. minisztériumnak az 1931. év szeptember hó 14-én életbelépett 1931. évi 4800 M. E. sz. rendelete sem, mely az általános forgalmiadó (adóváltság) kulcsát 2%-ról 3%-ra emelte fel. A székesfőváros részesedése az idézett rendelet 10. §-a értelmében változatlanul az alap %%-a maradt. Az idézett rendelet 10. §-a kimondja ugyan, hogy »a pénzügyminiszter a 3%-os adókulcs mellett befolyó általános forgalmiadónak egynegyedrészét a községeknek (városoknak) olyan módon engedheti át, hogy az átengedhető összeg egyharmadrészének a községek (városok) között történő szétosztása — később megállapítandó módozatok mellett — központi számlára történik«, a székesfőváros erre a központi számlára 1931. év november havától kezdődően a mai napig 1,042.211 P 13 f-t át is utalt, azonban abból részesedéshez nem jutott, holott a-pénzügyi kormányt az általános forgalmiadó kulcsának felemelésekor az a cél vezette, hogy az általános forgalmiadó hozamának csökkenése ilyen módon ellensúlyoztassék. Ez azonban csak az államkincstárra vonatkozóan történt meg, de a székesfővárost illetően — mely pedig újabb adóterületekre nehezen számíthat—a hátrányos helyzet csak fokozódott, holott talán a székesfőváros igényelhetne ebből a központi alapból a Iegindokoltabban részesedést. Azzal, hogy a m. kir. kormány az adó kulcsát felemelte, a részesedési alapot azonban változatlanul hagyta, tulajdonképen még — az ismertetett tényezők határán túl is — csökkentette a részesedést, mert adólélektani szempontból sokszor megfigyelt és tapasztalt jelenség, hogy minden adókulcs emelése az adóalap egy részének eltűnésével jár, ahogy viszont az adókulcs mérséklése az adómorál megizmosodását szokta előidézni. A felsorolt tények és adatok bizonyára meggyőzik Nagyméltóságodat, hogy a székesfőváros háztartását illetően rendkívül komoly helyzet állott elő a forgalmi adózás terén kiadott rendelkezések folytán. Ezt szembeszökően észlelhetni már a folyó évben, amikor az átlagos havi 800.000 pengős összeg helyett úgy február, mint március hónapban csak havi 600.000 pengő jelentkezett mint bevétel, úgyhogy a folyó évi költségvetés keretében a 10 millió pengős összbevételi előirányzattal szemben 2-8—3 millió pengős hiányra kell számítanunk. így nem nyújthat már kielégítő megoldást a részesedési különbözet szétosztása céljára létesített központi alapból nyerhető támogatás sem, sőt a fázisrendszer további