Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1931

12.3 1931. május 15. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 116 - Szabályrendelet a székesfőváros hivatalainál, az általa fenntartott vagy kezelt intézeteknél, intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél szolgálatban levő tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére az 1928: XL. t.-c.-nek megfelelően való ellátásáról.

j93]._tnájus 15-iki közgyűlés. 116. szám. 159 (2) A 12. §. (5) bekezdésében megjelölt esetekben az önálló vagyonkezelésű intézmények külön munkaadói hozzájárulást nem fizetnek, hanem az általuk fizetett nyugdíj (nyugbér) járulékból a 12. §. (2) bekezdésében meghatározott járandóságok 2%-ának, illetve 2-5%-ának megfelelő összeget, mint munkaadói hozzájárulást kell kezelni és felhasználni. 14. §. A járadékok megállapítása. (1) A szabályrendelet szerint való ellátások összegeinek a megállapításánál az 1928 : XL. törvénycikk VI. fejezetének az öregségi és rokkantsági járadék (özvegyi járadék, árvajáradék) megállapítására vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (2) A szabályrendelet hatálya alá tartozó azoknál az alkalmazottaknál, akik a 12. §. (3) bekezdése szerint üöregségi és rokkantsági járulék fejében az ott említett járandóságok 2-5%-át, iiletve 2%-át fizetik, az 1928: XL. törvénycikk 50. §-ában meghatározott fokozódó járadékrész megállapításakor a) az alkalmazottól levont járulékok kétszeres összegét, b) a székesfővárosi alkalmaztatást megelőző időről a székesfőváros javára esetleg átutalt járuléktartalékot [15. §. (1), 21. §.], kell alapul venni. (3) Azoknál a 3. §. 2. pontjában említett alkalmazottaknál, akik a szolgálati viszonyukra mindenkor érvényben levő egyéb ellátási szabályrendeletek (jogszabályok) szerződések, szerződés jellegével bíró tanácsi, polgármesteri határozatok szerint nyugdíjjárulékot is fizetnek, az 1928 : XL. törvénycikk 50. §-ábart meghatározott fokozódó járadékrész megállapításakor alapul kell venni. a) az öregségi és rokkantsági járulékok fizetésének az ideje alatt levont összes (öregségi, rokkantsági, valamint nyugdíj vagy nyugbér) járulékok együttes összegét, ami nem lehet kevesebb, mint az öregségi és rokkantsági járulék fizetésének az ideje alatt tényleg élvezett járandóságok [12. §. (2)] 5%-a [11. §.(1)], illetve 4%-a [11. §.(2)], b) a székesfővárosi szolgálatot megelőző időről a székesfőváros javára esetleg átutalt járuléktartalékot [15. §. (1), 21. §.]. (4) Ezzel a szabályrendelettel meghatározott ellátás megállapításánál számításba kell venni azt az időt, amelyet az alkalmazott a székesfővárosnál történt alkalmaztatását megelőzően a székesfővárossal, illetve annak "önálló vagyonkezelésű intézményével a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló intézményeknél, a Magyar Nemzeti Banknál, illetőleg az 1928 : XL. törvénycikk szerint biztosításra kötelezett vállalatnál, vagy elismert vállalati nyugdíjpénztár kötelékében, avagy a törvény 10. §-a alapján biztosítási kötelezettség alól mentesített munkaadónál az 1929. évi január hó 1. napjától kezdve eltöltött, de csak akkor, ha ez az idő az említett törvény határozmányai szerint az öregségi és rokkantsági járadékra való igény szempontjából beszámításra alkalmas. 15. §. A járuléktartalékok átutalása. (1) Abban az esetben, ha az alkalmazott az 1928: XL. törvénycikk által szervezett kötelező biztosítás valamely intézetétől lépett a .székesfőváros szolgálatába és várománya ép (1928 : XL. törvénycikk V. fejezet), az a biztosítóintézet (1928 :XL. törvénycikk 101. és 145. §-ai), amelynél az átlépő alkalmazott után a biztosításra kötelezett a szolgálati (munka) viszony megszűnéséig az öregségi és rokkantsági járulékot lerótták, az átlépőnek járuléktartalékát (a 4%-os kamat alapján kiszámított díjtartalékát) a székesfőváros azon hivatalának, intézetének, intézményének, üzemének, vállalatának a megkeresésére, amelynél az átlépő bármilyen alkalmazást nyert, az öregségi és rokkantsági járadék megállapítása szempontjából szükséges adatok közlése mellett az 1928. évi 5630. M. E. szám alatt kiadott kormányrendelet értelmében a székesfőváros javára köteles átutalni. (2) Abban az esetben, ha a székesfőváros szolgálatából a tisztviselő, hivatalnok, oktató, vagy bármely más alkalmazott bármilyen okból kiválik és részére az érvényben levő ellátási szabályrendeletek (jogszabályok) stb. alapján, vagy ennek a szabályrendeletnek az alapján állandó ellátást nem állapítottak meg, kegydíjas ellátást sem engedélyeztek, a székesfővárosi alkalmaztatás alatt szerzett járuléktartaléknak, valamint az (1) bekezdésben említett járuléktartaléknak együttes összegét (4%-os kamat alapján kiszámított díjtartalékát) a biztosítóintézet (1928: XL. törvénycikk 101. és 145. §-ai) megkeresésére — az öregségi és rokkantsági járadék megállapítása szempontjából szükséges adatok közlése mellett — ahhoz a megkereső biztosítóintézethez kell átutalni, amelynek kötelékébe tartozik a2 a munkaadó, akinél az illető biztosításra kötelezett munkaviszonyba lépett, vagy amelynél az illető a székesfőváros szolgálatából történt kilépésétől számított hat hónapon belül bejelentette, hogy öregségi és rokkantsági biztosítását önkéntes továbbfizetés folytatásával, vagy várományát elismerési díjnak a fizetésével fenntartani kívánja.