Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1931
12.3 1931. május 15. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 114 - Szabályrendelet a Budapest székesfőváros egyes önálló vagyonkezelésű intézményeinél alkalmazott tisztviselők, havidijasok és altisztek öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásról
1931. m áju s 15-iki közgyűlés. 114. szám. 131 (3) Ha az (1) bekezdésben felsorolt okok valamelyike bekövetkezett, a nevelési járadékot nem lehet kiutalványozni és ha azt már folyósították volna, meg kell szüntetni. (4) Ha az az ellátás, amely miatt a nevelési járadékot meg kellett szüntetni, véget ér, vagy az ellátás értéke kisebb lesz, mint havi 80 pengő, a nevelési járadékot az ellátás megszűnését követő hó 1. napjától kezdődően újra folyósítani kell, föltéve, hogy a nevelési járadékra való igényjogosultságnak a föltételei megvannak. 34. §. Az árvák végkielégítése. (1) Ennek a szabályrendeletnek a hatálya alá tartozó, de nyugdíjra még nem jogosult (12. §.) alkalmazottaknak azok a hátramaradottai, akik nyugdíjjogosultság esetén nevelési járadékra igényt tarthatnának, végkielégítésben részesülnek. (2) Ez a végkielégítés ugyanakkora, mint a 20. §. alapján megállapítható özvegyi végkielégítés s abban az árvák egyenlő arányban részesülnek. (3) A végkielégítés a 23. §-ban megjelölt hátramaradottakat akkor is megilleti, ha a másik szülő után ennek a szabályrendeletnek az alapján már nevelési járadékban részesülnek. 35. §. Ellátás az alkalmazott eltűnése esetén. (1) Ha az alkalmazott, akinek ellátásra igénye van, eltűnik és meg nem található, azoknak, akik utána nevelési járadékra jogosultak (23. §.), elsősorban az alkalmazottat esetleg megillető járandóságok terhére ideiglenesen, azt az ellátást kell kiutalni, amely őket a szabályrendelet értelmében mint nevelési járadék megillette volna, ha az alkalmazott az eltűnéssel megegyező időben halt volna el, föltéve, hogy az ellátást kizáró okoknak (4. §. és 24. §.) egyike sem áll fenn. (2) Az eltűnés okából folyósított ideiglenes ellátás megszűnik, ha az eltűnt megkerül, vagy halála bebizonyul, vagy ha bírói eljárással jogerősen holtnak nyilvánítják. (3) Az (1) bekezdés értelmében adott ellátást visszakövetelni nem lehet. VI. FEJEZET. A temetési segély. 36. §. A temetési segélyre való igény. A temetési segély jár: 1. a szabályrendelet hatálya alá tartozó alkalmazott, vagy nyugdíjas elhunytakor; 2. az özvegy és az árva halála esetén, ha özvegyi, illetve nevelési járadékban részesültek. 37. §. A temetési segély összege. (1) A temetési segély, ha az alkalmazott tényleges szolgálata idején halt el, legutolsó beszámítható javadalmazásának egy hónapra eső összegével, az elhunyt nyugdíjas után a legutolsó nyugdíjnak egy hónapra eső összegével egyenlő. (2) Az özvegy halála esetén a temetési segély az özvegyi járadéknak egy hónapra eső összegével egyenlő. (3) Az árva elhalálozása esetén a temetési segély az árva havi nevelési járadékának kétszeres összegével egyenlő. 38. §. A temetési segély kifizetése. (1) A temetési segélyt annak a természeti személynek kell kifizetni, aki igazolja, hogy a temetési költségeket viselte. (2) A temetési segély csak akkor jár a 37. §-ban megállapított összegben, ha a temetési költségeket az elhunyt özvegye (férj, feleség), vagy árvája, árva halála esetén annak szülője viselte, egyébként a temetési segélyt a 37. §-ban megszabott összegen belül csak a tényleg felmerült temetési költségek erejéig szabad kifizetni.
