Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1931

12.3 1931. május 15. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 114 - Szabályrendelet a Budapest székesfőváros egyes önálló vagyonkezelésű intézményeinél alkalmazott tisztviselők, havidijasok és altisztek öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásról

1931. május 15-iki közgyűlés. 114. szám. 123 10. a 9. pontban meghatározott bűncselekményeket kétségtelenül megállapíthatóan elkövette, s ellene szökés miatt, vagy más okból a bűnvádi eljárást megindítani, vagy lefolytatni nem lehet. (2) Az (1) bekezdésben a 2., 3., 4., 5. és 6. pontok alatt megjelölt esetekben a nyugdíjat csak időlegesen kell megszüntetni s újból folyósítani kell, ha megszűnik az az ok, amely miatt a nyugdíjat meg kellett szüntetni. Ilyen esetekben az ok megszűnését követő hó 1. napjától kell a nyugdíjat újból folyósítani. A közben eltelt időre a nyugdíjat utólag sem lehet kiutalni. A nyugdíjnak újból való folyósításánál nem számít, hogy a 2. pontban megjelölt alkalmazás állandó ellátással, vagy anélkül szűnt meg. (3) Az (1) bekezdésben a 3.—10. pontok alatt megjelölt esetekben a nyugdíjasnak és hozzátartozóinak további ellátását »a székesfőváros hivatalainál, az általa fenntartott vagy kezelt intézeteknél, intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél szolgálatban levő tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére az 1928: XL. t.-c.-nek megfelelően való ellátásáról* szóló szabályrendelet értelmében és az ebben meghatározott ellátás mértéke szerint kell megállapítani. (4) A nyugdíjat nem lehet megváltani. III. FEJEZET. A végkielégítés. 12. §. A végkielégítésre való igény. Az ellátásra jogosult alkalmazottnak, akinek a szabályrendelet 6. és 7. §-ai értelmében beszámítható szolgálati ideje a 10 évet nem el éri, a 9. §. (1) bekezdésének 2. a), b) és c) pontjai alatt megjelölt esetekben, vagy ha a szolgálat kötelékéből szabályszerűen önként kilép, végkielégítésre van igénye. 13. §. A végkielégítés összege. (1) Ha az 1928: XL. t.-c. értelmében különben biztosításra kötelezett alkalmazott mielőtt nyugdíjra igényt tarthatna, a szolgálat kötelékéből szabályszerűen önként kilép, vagy őt a szolgálatból elbocsátják [9. §. (1) 2. a), b), c)], az átutalási járuléktartalékot át kell utalni. (2) Az átutalási járuléktartalék az a 4%-os kamatláb mellett biztosítástechnikailag megállapított járuléktartalék, amely akkor keletkezett volna, ha az intézmény a különben biztosításra kötelezett alkalmazott javára tényleges javadalmazásának 5-2%-át havonkint rendszeresen lerótta volna. Hozzá kell ehhez számítani — ugyancsak 4%-os kamatláb mellett — az előző alkalmaztatás után a szolgálatbalépéskor esetleg átutalt járuléktartalékot is [53. §. (3)]. (3) Az átutalási járulékot annak az elismert vállalati nyugdíjpénztárnak a javára kell átutalni, amelynek az alkalmazott újabb alkalmaztatásával tagjává válik Ha azonban az alkalmazott a szolgálatból való kilépéstől számított két héten belül elismert vállalati nyugdíjpénztárnak tagjává nem lesz, az átutalási járuléktartalékot a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási járuléktartalékalapjába kell átutalni. (4) Ha az átutalási járuléktartalék összege kisebb, mint az alkalmazott által sajátjából fizetett járulékok és egyéb befizetések (hozzászámítva a belépéskor esetleg befizetett átutalási járuléktartalékot is) 4%-kal kamatoztatott összege, a különbözetet az átutalási járuléktartalék átutalását követő 30 napon belül a volt alkalmazott részére k'i kell fizetni. (5) Ha a biztosításra nem kötelezett alkalmazott, mielőtt nyugdíjra igényt tarthatna önhibáján kívül elbocsáttatik, vagy szabályszerűen önként kilép, az általa befizetett összegeket a mindenkori befizetés névértékében 4%-os kamatozás mellett az elbocsátást vagy kilépést követő 30 napon belül az alkalmazott részére vissza kell téríteni.