Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

2.1 1930. február 7. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 258

1930. február 7-iki rendkívüli közgyűlés 258. szám. 67 Tóth Vilmos, 1871. évi március tavaszán szaktanácskozmányt hívott össze Buda és Pest közéletének férfiaiból és az ankét eredményeként jött létre az a törvény, amely még ma is érvényben van. Irányadó vezérelvként valósul meg Csengery Antal felszólalása, melyben kifejtette, hogy Budának, Pestnek és Óbudának fővárosként való egyesítése nem csupán városi, hanem országos érdek, azért, mert nincsenek igazi városaink és szükség van egy nagy fővárosra, mely a magyar államot megfelelően képviseli. A nagy fővárosok küzöl Paris a Szajna, London a Themse két partján fekszik, ugyanígy fog elterülni Magyarország jövendő fővárosa a Duna két partján. A jelenleg tárgyalás alatt levő fővárosi törvényjavaslat előkészítésénél sajnosán nélkülözzük azt a körültekintést, amelyet ez a tárgy megérdemelt volna. Fájdalmasan érint bennünket az a tény, hogy a kormány nem adott módot és alkalmat arra, hogy a főváros törvényhatósági bizottsága kellő időben tehette volna meg észrevételeit a jövő sorsára oly döntő befolyású törvényjavaslat rendelkezéseivel kapcsolatban. Rajtunk kívül álló körülmény idézte elő azt a helyzetet, hogy a fővárosi törvényjavaslatnak a képviselőházban folyó tárgyalása alatt járulunk a mélyen tisztelt képviselőházhoz bírálatunkkal, kifogásainkkal és javaslatainkkal, melyeknek végső konklúziója nem lehet más, mint az a kérelem, hogy: a képviselőház vegye le a napirendről a fővárosi törvényjavaslatot és utasítsa a kormányt, hogy az alább kifejtettek értelmében dolgozzon ki új törvényjavaslatot. Nem lehet hivatásunk és feladatunk, hogy a képviselőház tárgyalásaival párhuzamosan mi új törvényjavaslatot terjesszünk elő, mely szakaszokba szedve tárja fel az anyagot. Mi ebben a feliratunkban csak körvonalazzuk az irányeszméket és alapelveket, amelyeket megvalósítandóknak tartunk. 1. Mindenekelőtt az önkormányzat elvét és szabadságát óhajtjuk kialakult tisztaságában fenntartani. Az önkormányzat elemi tétele és lényege, hogy jogait és kötelességeit választott tisztviselői által gyakorolja. A kormányhatalomnak felügyeleti és ellenőrző hatásköre csak ott és annyiban van, ahol és amennyiben azt a törvények és törvényerejű rendeletek végrehajtásának, a köz- és gazdasági igazgatásnak országos érdeke követeli. Ezen a határon ' kívül esik az omnipotenciális hatáskör, mellyel a törvényjavaslat a főpolgármestert felruházza. Szerintünk a főpolgármesteri állásra egyáltalában nincs szükség, miután a kormány helyben lévén, szakközegei útján minden közvetítés nélkül el tudja látni azt az ellenőrző és felügyeleti hatáskört, mely az önkormányzat elvének tiszteletbentartása mellett a kormányra hárul. A közgyűlés elnöki tisztét betöltheti az autonómia választott első tisztviselője, vagy a bizottsági tagok sorából választott elnök, ki leginkább képesített és hivatott ennek az állásnak a betöltésére. Mindezek a gondolatok már az 1872-i törvény tárgyalásánál felmerültek és azóta az egész világon megtették hódító kőrútjukat. A javaslat ellenben még a jelenlegi törvénnyel szemben is súlyos visszaesést mutat, mert egészen példátlan és páratlan főpolgármesteri beavatkozást rendszeresít az autonómiának úgy szellemi, mint gazdasági ügyvitelében és végrehajtásában. A javaslat ezen a ponton sokkal hátrányosabb helyzetbe hozza a fővárost, mint a vármegyei és a városi törvényhatóságokat, melyekben a végrehajtó hatalom közegének, a főispánnak sokkal kisebb hatáskörét iktatták törvénybe. A főpolgármester kinevezési joga illuzóriussá teszi az önkormányzat működését, amelytől elveszi a jogot, de meghagyja a felelősséget. A javaslatnak az az intézkedése, mely szerint az oktató- és nevelőszemélyzet létszámába a polgármester csak azt nevezheti ki, akinek alkalmaztatásához a főpolgármester előzetesen hozzájárult — drasztikus nyerseséggel tükrözi vissza azt az állapotot, amelyben minden jog a kormányzati hatalmat illeti meg, ellenben minden kötelesség a főváros lakosságát terheli. Ezt a kiegyenlíthetetlen ellentétet ki kell küszöbölni és ezen a téren olyan javaslatot kell szerkeszteni, mely a jogok és kötelességek összhangján alapulva az önkormányzati elvet, szabadságot és felelősséget összeegyezteti. Ebből az elvből természetszerűleg következik, hogy nem lehet másnak a számlájára, jogot szerezni és így a tanügyi választások jelenlegi rendszerét is fenn kell tartani. A főtisztviselők életfogytig való választása inkább a kinevezési rendszer keretébe illeszkedik és jellemző adaléka ennek a minden elvet össze-vissza hányó, ötletszerű, kapkodó kodifikatorius munkának. Javaslataink: a) amennyiben a törvényhatósági bizottság a főpolgármesteri állást szükségesnek tartja, a főpolgármester legfeljebb olyan hatáskört tölthet be, mint amelyet a jelenleg érvényes 1872: XXXVI. törvénycikk a főpolgármester részére biztosít. A törvényjavaslatból kihagyandók a fentiekben körvonalazott hatáskörön túlmenő jogosítványok. b) A főváros oktató- és nevelőszemélyzetét a jelenleg érvényes 1872 : XXXVI. törvénycikkben megállapított módon a feliratunk szerint reformáló törvényhatósági tanács választja. A törvényjavaslatban ezirányban foglalt rendelkezés törlendő.