Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

8. 1930. junius 4. rendkivüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1011 - 1012 - 1013

. június 4-iki rendkívüli közgyűlés. 1013. szám. 435 Peyer Károly bizottsági tag a következőkben szól az előterjesztett határozati javaslathoz: Tisztelt Közgyűlés! Szomorú évfordulója a mai nap a magyar népnek. Tíz évvel ezelőtt a magyar kormány akkori képviselői aláírtak egy úgynevezett szerződést, amely Magyarország népeit szétszakította és Magyarország területéből kétharmadrészt elvett. Ennek a szerződésnek, amely annak idején létrejött, az alapját nem a népek Önrendelkezési joga képezte, hanem ez a szerződés tisztán hatalmi szempontok szerint jött létre. Népeket, városokban és falvakban lakó embereket megkérdezés nélkül csatoltak hol ide, hol oda, aszerint, amint ez a tárgyalások alkalmával célszerűnek vagy jónak bizonyult, anélkül, hogy bárki kíváncsi lett volna ezen nép, ezen lakosság véleményére. Létrejött ez a békeszerződés egy rettenetes vérengző háború után, amely rettenetes és vérengző háborúban a népek milliói véreztek el, amely háborúban milliónyi vagyon ment tönkre és amely háborúnak az eredményeképen Európa térképén nagy változások történtek. Ha valami, úgy főleg ez a körülmény kell, hogy a magyar nemzetet arra késztesse, hogy legélesebben állást foglaljon minden olyan kísérlettel szemben, amely háborúra vezet, mert mi magunk látjuk azt, hogy ennek a háborúnak mi lett a következménye. Az a versengés, amely az egyes nagy nemzetek között volt, nem a nemzetek tagjai, nem a népek között folyt le, hanem a kapitalizmus között, részben a nyersanyagterületekért, részben a gyarmatokért, részben pedig a tengeri hatalomért. Ez a verseny idézte elő a háborút és ezen háborúban vett részt annak idején az osztrák-magyar monarchia és résztvett abban akarata ellenére a magyar nép is. Mindenütt a népek megkérdezése nélkül, minden államban az államfők, a titkos diplomácia és a militarista uszítók és a háttérben meglapuló hadseregszállítók voltak ennek a háborúnak az előidézői. Az, ami itt keletkezett a háború után, az a pusztulás emberéletben és vagyonban, kell hogy arra késztessen minden művelt embert, aki az emberi életet valamire becsüli, hogy odakiáltsa mindenkinek akármelyik oldalon, akármilyen szempontból kíván háborúra uszítani, hogy: Soha többet háborút! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nekünk kétszeresen van okunk ezt mondani, mert a háború nem hozott nekünk győzelmet. Nem hozott pedig győzelmet azért, mert azok, akik a békeidőben nekünk szövetségeseink voltak, azok, akiknek a támogatására számítottunk harc esetén, azok, akik egyensúlyát képezték annak a hatalmi csoportnak, amely szembenáll egymással, az olasz és a román, a háború alatt cserbenhagytak bennünket, hátbatámadtak, ezek idézték elő Magyarország feldarabolását. Meg kell állapítanunk ezt a tényt, mert ez történelmi kérdés, aki ez elől ki akar térni, azért, mert utólag egyesek a velünk elkövetett cselekményüket enyhíteni próbálják, az magát a tényt nem változtatja meg. A feldarabolás azért volt lehetséges, mert azok, akik élvezték a békeidőben a monarchia jótéteményeit, akik élvezték mint szövetségesek a magyar, az osztrák és a német birodalomban rejlő erőt, azok akkor, amikor ezen szövetségi hűségüknek megfelelően a kötelességet kellett, hogy teljesítsék, a fegyvert ellenünk fordították. Tisztelt Közgyűlés! Ezek a szerződések, amelyek létrejöttek, nem jelentenek békét, békét csak az jelenthet, afiol mind a két fél hozzájárul. Békét csak az jelenthet, ha nem szakítanak szét minden tervszerűség nélkül nemzeteket, gazdasági egységeket, hanem észszerűséggel és főleg a népek önrendelkezési jogának alapján állapítják meg az országhatárokat. Ezeket a békeszerződéseket tisztán militarisztikus, esetleg ittott gazdasági érdekek figyelembevételével állapították meg. A határok megállapításánál nem az volt a szempont, hogy.melyik ország lesz életképes és melyik nem, hanem miképen lehet a határokat jobban megvédeni, miképen lehet olyan gazdasági erőket, nyersanyagokat termelő területeket biztosítani az egyik államnak, hogy ezáltal a másiknak kárt okozzunk. Ez az állapot semmiesetre sem jelenthet békét. Nem jelenthet békét azért sem, mert sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a világháborút követő békét aláíró tizedik esztendőben a militarizmus ma erősebb, mint a háború elején volt. A népek még ma is sokkal többet költenek fegyverkezésre, mint amennyit költöttek a háború előtti időben. Amíg az egyik oldalon lefegyverezés van, a másik oldalon militarizmus, amely nem a népek önrendelkezései jogának alapján, hanem militarizmusban rejlő erőre kívánja alapozni a jövő békét. Ezen körülmények között örömmel kell üdvözölni, örömmel kell látni azt a törekvést, ha nem is járt egyelőre teljes eredménnyel, amelyet az angol kormány kezdeményezett, amidőn a fegyverkezés legnagyobb őrültségénél, a tengerihajók építésénél kíván valamelyes gátat emelni. Igen tisztelt Közgyűlés! A szociáldemokrata párt a népek önrendelkezési jogának az alapján áll. Miután a szociáldemokrata párt elvileg ezt az álláspontot foglalja el, a trianoni békeszerződést sem ma, sem előzőleg soha el nem fogadta. Nemcsak Magyarországon, hanem minden fórumnál, akár a belföldön, akár a külföldön, mindenkor tiltakozott ezen békediktátum ellen. Számtalan kongresszusi határozat van az elozo evekről es legutóbb is 1929. július 23-án az országos pártválasztmány ülésén világosan leszegezte a maga álláspontját úgy a békeszerződések, mint a kisebbségi jogok kérdésében és egyéb, a béke-