Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

7. 1930. május 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1009 - Szabályrendelet a Budapest székesfö'város szolgálatában levő munkások s egyéb bérfizetéses alkalmazottak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásáról.

1930. május 28-iki közgyűlés. 1009. szám. 407 10. §. A nyugdíj összege. (1) A nyugdíj évi összege 10 éves szolgálati idő után (6. és 7. §§.) a legutolsó fizetés (5. §.) évi összegének 40%-a, amely a 11. szolgálati évvel kezdődően és a 40. szolgálati évvel befejeződően évenkint 2%-kal emelkedik ; a 40 éves szolgálati idő után az évi nyugdíj az alkalmazott legutolsó fizetésének egészévi összegével egyenlő. (2) A 7. §. (5) bekezdésében megjelölt esetben azzal a szolgálattal kapcsolatos fizetés az irányadó, amelyik szolgálattal kapcsolatban élvezett és beszámítható fizetés alapján — a szolgálati időnek a 7. §. (5) bekezdése szerint való számításával — magasabb összegű nyugdíj állapítható meg. U. §• A nyugdíj beszüntetése. (1) A nyugdíjat be kell szüntetni, ha a nyugdíjas: 1. meghal; 2. a székesfővárosnál, annak intézményénél, intézeténél, vállalatánál, üzeménél — ideértve a részvénytársasági szervezetben fenntartott vállalatokat és üzemeket is — újból alkalmazást nyer; nem kell beszüntetni a nyugellátást, ha a nyugdíjas csak ideiglenes minőségben kap oly alkalmazást, amely után ellátásra (nyugdíjra, végkielégítésre) igényt nem tarthat; 3. elveszti magyar állampolgárságát; 4. szabályszerű engedély nélkül állandóan külföldön tartózkodik (8. §.); 5. akit azért nyugdíjaztak, mert szolgálatának ellátására tartósan képtelenné vált, az elrendelt orvosi felülvizsgálaton [9. §. (3)] igazolás nélkül meg nem jelenik, vagy a felülvizsgálatot bármiféle okból szándékosan meghiúsítja; 6. közmegbontránkozást okozó erkölcstelen életet folytat; 7. még szolgálatának tartama alatt olyan cselekményt vagy mulasztást követett el, amely miatt a nyugdíjra való jogosultságot elvesztette volna (4. §.), ha a cselekmény vagy a mulasztás elkövetése még szolgálatának ideje alatt derül ki; a nyugellátást azonban nem lehet beszüntetni akkor, ha a cselekmény vagy mulasztás elkövetése óta már három évnél hosszabb idő telt el; 8. nyugállományba való helyezése után olyan körülmény derül ki, amely már a nyugdíjazás időpontjában megvolt és amelynek ismeretében a nyugellátás nem lett volna megállapítható ; úgyszintén 9. ha a nyugdíjast bűntett vagy nyereségvágyból, vagy az állami, vagy a társadalmi rend ellen elkövetett vétség miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik ; továbbá, ha 10. a 9. pontban meghatározott bűncselekményeket kétségtelenül megállapíthatóan elkövette s ellene szökés miatt, vagy más okból a bűnvádi eljárást megindítani vagy lefolytatni nem lehet. (2) Az (1) bekezdésben a 2., 3., 4., 5. és 6. pontok alatt megjelölt esetekben a nyugdíjat csak időlegesen kell beszüntetni s újból folyósítani kell, ha megszűnik az az ok, amely miatt a nyugdíjat be kellett szüntetni. Ilyen esetekben az ok megszűnését követő hó 1. napjától kell a nyugdíjat újból folyósítani. A közben eltelt időre a nyugdíjat utólag sem lehet kiutalni. A nyugdíjnak újból való folyósításánál nem számít, hogy a 2. pontban megjelölt alkalmazás állandó ellátással vagy anélkül szűnt meg. (3) Az (1) bekezdésben a 3—10. pontok alatt megjelölt esetekben a nyugdíjasnak és hozzátartozóinak további ellátását »a székesfőváros hivatalainál, az általa fenntartott vagy kezelt intézeteknél, intézményeknél, vállalatoknál, üzemeknél szolgálatban levő tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére az 1928: XL. t.-c.-nek megfelelően való ellátásárók szóló szabályrendelet értelmében és az ebben meghatározott ellátás mértéke szerint kell megállapítani. (4) A nyugdíjat nem lehet megváltani. III. FEJEZET. Az özvegyi járadék. 12. §. Az özvegyi járadékra való igény. (1) Özvegyi járadékra igénye van annak a nőnek, akinek férje, amikor meghalt, nyugdíjra jogosult volt, vagy nyugdíjat élvezett,