Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

7. 1930. május 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1009 - Szabályrendelet a Budapest székesfö'város szolgálatában levő munkások s egyéb bérfizetéses alkalmazottak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásáról.

1930. május 28-iki közgyűlés. 1009. szám. 1. ha az elhunyt férjjel ennek tényleges szolgálata idejében, vagy azt megelőzően 2. legalább hat hónappal a férj halála előtt lépett törvényes házasságra s 3. ha a férj a házasságkötés idején még nem volt 60 éves és 4. ha a férjjel ennek halála idején együttélt. Nyugdíjra jogosultnak kell tekinteni azt az alkalmazottat is, akinek a nyugdíjra . való igénye csak feltételesen és ideiglenesen szűnt meg. [11. §. (2)] l-hez. Ha a házasságot a férj nyugdíjazása után kötötték, özvegyi járadékot csak akkor lehet igényelni: a) ha a házasság következtében a tényleges szolgálat alatt vagy előtt született gyermeket törvényesítettek, vagy b) ha a férjet, aki a házasság kötésekor még nem volt 60 éves, sem nyugdíjazásakor még nem töltötte be azt a szolgálati időt, amely beszámítható javadalmazásával egyenlő összegű ellátásra nyújt igényt, a házasságkötés után annál a munkaadó hivatalnál stb.-nél, amelynek szolgálatából nyugállományba került, újból alkalmazzák s ebben az új alkalmazásban ellátásra ismét jogosulttá válik. Az újabb alkalmazásban eltöltött szolgálati idő azonban egy évnél rövidebb nem lehet. 2-höz. Ha az özvegy férjével a férj halálát megelőző hat hónapon belül kötött házasságot, özvegyi járadékra igényt tarthat: a) ha igazolja, hogy férje a házasságkötésük idején nem szenvedett abban a betegségben, amely a halálát okozta, vagy b) ha a házasságkötés törvényesítés végett történt, vagy c) ha a házasságból utószülött származott. 3-hoz. Ha a férj a házasságkötés idején életének 60. évét már betöltötte, az özvegy csak akkor kaphat özvegyi járadékot: a) ha a férj a házasságkötés után még három éven át szolgált, vagy b) ha a házasságból gyermek származott, vagy c) ha a házasság által gyermeket törvényesítettek. 4-hez. Aki férjével ennek elhalálozása idejében nem élt együtt, özvegyi járadékra igényt tarthat, ha erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik és ha hiteltérdemlően igazolja, hogy a különélés nem az ő hibájából következett be. (2) Ha az alkalmazott a munkaadó hivatal stb. érdekeinek védelmében, fenyegető veszedelem vagy kár elhárítása céljából tanúsított magatartása következtében meghal, özvegyének, ha a házasság a halált okozó tevékenység idejében már fennállott, özvegyi járadékra van igénye, még akkor is, ha az elhunyt alkalmazott ellátására egyébként jogosult nem volt, vagy ha a házasságkötéstől a haláleset bekövetkezéséig hat hónap még nem telt el, vagy ha az alkalmazott a házasságkötés idején a 60. életévet már betöltötte. (3) Az a nő, akinek az alkalmazottal kötött házasságát bírói ítélet jogerősen felbontotta, az alkalmazott halálával a következő feltételek együttes meglétében ellátásra igényt tarthat, a) ha a házasság fennállása esetén özvegyi járadékra jogosult volna, b) ha a házasságot a bírói ítélet egyedül a férj hibájából bontotta fel, c) ha a házasságot felbontó bírói ítélet a férjet tartásdíj fizetésére kötelezte, d) ha nem ment újból férjhez. 13. §. Az özvegy (elvált nő) ellátása az alkalmazott (nyugdíjas) halálát követő három hónapban. (1) A tényleges szolgálatban levő alkalmazottnak, vagy a nyugdíjasnak a halála után az elhalálozást követő három hónapon át az özvegy részére ki kell fizetni mindazt a fizetést (munkabért, nyugdíjat) és egyéb állandó jellegű rendszeres járandóságot, amelyre az alkalmazottnak (nyugdíjasnak) ezalatt az idő alatt igénye lett volna, ha életben marad. Ezalatt a három hónap alatt az özvegy egyéb ellátásban nem részesülhet. A fizetést az 5. §. (2) bekezdésének megfelelően kell számítani. — Az így kifizetett összegeket még abban az esetben sem kell visszatéríteni, ha későbbi megállapítás szerint az özvegy ellátásra jogosult nem volna. (2) Ha a tényleges szolgálatban levő alkalmazott, vagy a nyugdíjas halála után a 12. §. (3) bekezdése értelmében ellátásra jogosult elvált nőt hagyott hátra, a jelen §. (1) bekezdésében megállapított járandóságokat az elhalálozást követő három hónapon át a tartásdíj erejéig az elvált nőnek kell kifizetni. Az elvált nőt ezalatt a három hónap alatt nem lehet egyéb ellátásban részesíteni. (3) Ha a tényleges szolgálatban levő alkalmazott vagy nyugdíjas halála után a 12. §. (3) bekezdése értelmében ellátásra jogosult több elvált nőt hagyott hátra, a jelen §. (1) bekezdésében megállapított járandóságokat az elhalálozást követő három hónapon át az egyes tartásdíjak erejéig az elvált nők részére kell kifizetni. Ha a tartásdíjak összege a járandóságokat (nyugdíjat) meghaladja, az elvált nők részére a járandóságokat (nyugdíjat) a tartásdíjak arányában elosztva kell kifizetni. (4) Ha az ellátásra jogosult elvált nőn (nőkön) kívül özvegyi járadékra jogosult özvegy is van, az elvált nőt — vagy az elvált nőket együttesen — csak az (1) bekez-