Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930

7. 1930. május 28. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 1009 - Szabályrendelet a Budapest székesfö'város szolgálatában levő munkások s egyéb bérfizetéses alkalmazottak öregség és rokkantság, valamint hozzátartozóiknak özvegység és árvaság esetére való ellátásáról.

406 1930. május 28-iki közgyűlés. 1009. szám. (4) A még meg nem erősített és az elrendelt tényleges katonai szolgálat miatt elbocsátott alkalmazott által az elrendelt tényleges katonai szolgálatban eltöltött idő — az előző bekezdésben [(3)] megállapított korlátozással — megszakításnak nem tekinthető, ha az alkalmazott tényleges katonai szolgálatának befejezése után azonnal szolgálatra jelentkezik és a jelentkezéstől számított három hónapon belül alkalmazást kap. (5) Ha a nyugdíjas annál a munkaadó hivatalnál stb.-nél, amelynél nyugdíjaztatása előtt közvetlenül szolgálatot teljesített, újból alkalmazást nyer s ebben az újabb alkalmazásban megerősítik, a nyugdíjazással befejezett szolgálati időt az újabb ellátás megállapításánál be kell tudni és az újabb szolgálati időhöz annyi évet, hónapot és napot kell hozzászámítani, amennyit a korábbi ellátás megállapításánál betudott szolgálati idő tényleg kiad. — A korábbi szolgálati időnek az újabb szolgálati időhöz való hozzáadása után kiadódó időtartamot a 6. §-ban előírt módon kell teljes évekre átszánítani. 8. §. Állandó lakhely. A nyugdíjban, özvegyi és nevelési járadékban csak az részesülhet, akinek állandó lakhelye a magyar állam fenhatósága alá tartozó területen van. Ezen a területen kívül való állandó tartózkodás esetén az ellátás folyósításához a székesfőváros tanácsának külön engedélye szükséges. Ezt az engedélyt azonban a tanács bármikor visszavonhatja. II. FEJEZET. A nyugdíj. 9. §. A nyugdíjigény. (1) Nyugdíjra igénye van annak a nyugdíjra jogosult (3. §.) alkalmazottnak: 1. akinek a szabályrendelet 6. és 7. §-ai értelmében beszámítható szolgálati ideje 40 év ; a 40 éves szolgálati időnek teljesen kitöltöttnek kell lennie, a 6 hónapot meghaladó töredékévet itt nem szabad egész évnek számítani, 2. akinek a szabályrendelet 6. és 7. §-ai értelmében legalább 10 éves szolgálata van, a) ha a 65. életévet betöltötte, vagy b)- ha elaggás, betegség, testi vagy szellemi fogyatkozás miatt szolgálatának ellátására tartósan képtelenné válik, vagy c) ha a szolgálat teljesítése alól — kivéve a 4. §-ban felsorolt eseteket — véglegesen felmentik. (2) Azt, hogy az alkalmazott szolgálatának végzésére elaggás, betegség, testi vagy szellemi fogyatkozás miatt tartósan képtelen, a székesfőváros tiszti főorvosa, vagy ennek mindenkori helyettese állapítja meg végérvényesen. (3) Szolgálatának ellátására tartósan képtelenné vált s emiatt saját kérelmére nyugállományba helyezett alkalmazottat, ha életének 60. évét még nem töltötte be, a székesfőváros tanácsa a tiszti főorvossal (helyettesével) bármikor felülvizsgáltathatja s ha a vizsgálat eredményeként szolgálatképesnek találja, nyugdíjának megszüntetésével korábbi munkahelyén szolgálattételre kötelezheti. (4) Azt az ellátásra jogosult alkalmazottat, aki nyilván, vagy bizonyíthatóan hivatalos eljárás, vagy munkaközben, önhibáján kívül szenvedett baleset következtében szolgálatra képtelenné válik és beszámítható (6. és 7. §§.) szolgálati ideje az 5 évet meg nem haladta, olyan összegű nyugdíjban kell részesíteni, mint azt, akinek már 10 beszámítható szolgálati éve van. — Ha a beszámítható szolgálati idő az 5 évet meghaladta, a nyugdíj megállapításánál alapul veendő (6. és 7. §§.) szolgálati időhöz —- tekintet nélkül a szolgálati évek számára — hat évet kell számítani. (5) Ha az alkalmazott az üzem érdekeinek védelmében, az üzemet fenyegető veszedelem vagy kár elhárítása céljából tanúsított magatartása miatt a szolgálatra teljes mértékben képtelen lesz, —, tekintet nélkül arra, hogy ellátásra jogosult volt-e, vagy sem, — a legutoljára élvezett fizetésével [5. §. (1) 2. pont] egyenlő összegű nyugdíjban kell részesíteni. (6) Az alkalmazott nőnek saját szolgálata után nyugdíjra akkor is igénye van, ha férjnél van, vagy ha férje után özvegyi ellátásban részesül, saját jogán szerzett nyugdíját akkor is megtartja, ha férjhez megy, feltéve, hogy a nyugdíjra való jogosultság kellékei megvannak.