Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1930
3.2 1930. február 21. rendes folytatólagos közgyűlés jegyzőkönyve - 433 - 434
1 930. február 21-iki közgyűlés. 432—434. szám. 175 2. Az ajánlat szerint évenként 2,100.000 aranypengőértékű nemes valutában külföldön teljesítendő fizetések ellenértékeként pontosan milyen összeg és milyen valutában kerülne vissza az országba s így mekkora az az összeg, amely reális valutapolitika szempontjából produktív beruházásnak lenne minősíthető? 3. Minthogy a Budapesti Közúti Vasút R.-T. engedélyokiratának 11. §-a szerint az 1895. év előtt kibocsátott kilencmillió forint kötvénykölcsönből csu án 2,288.700 forint volt beruházásokra fordítandó és a társaság akkori mérlegei szerint a különbözetből túlnyomórészben HÉV-részvén^eket vásároltak, — minthogy továbbá ez a részvényvásárlás csak a későbbi évek folyamán keverődött össze a részvénykibocsátási felpénzekből eszközölt vásárlásokkal és tűnt el észrevétlenül a mérlegkimutatásokból, — minthogy végül a Közúti Vasút megváltásából folyólag a kötvénykölcsönből vásárolt HÉV-részvényekre a székesfővárosnak további ellenértékadása nélküli igénye áll fönn, ezért a Közúti Vasút mérlegeinek és üzleti jelentéseinek évről-évre nyomon követendő adataiból pontosan megállapítandó, hogy számszerűleg hány HÉV-részvényt vásárolt a Közúti Vasút a kötvénykölcsönből á hányat a részvénykibocsátási felpénzekből, avagy más tartalékolt összegekből? 4. Minthogy az ajánlathoz csatolt tájékoztató ismertetés adatai szerint a HÉV-nek az- újabb beruházásokból olyan nagyösszegű függő tartozásai kelett keztek, amelyek értékét az ajánlattevő a megváltási járadék kiszámításánál már számbavette, de a HÉV vagyonállagának ezzel kapcsolatos változását ki nem mutatta, ezért megállapítandó, hogy melyek a HÉV 1929. évi mérlegének pontos adatai? 5. Minthogy az 1908 : XXXIII. t.-c. rendelkezése szerint az állam 1938-tól kezdődőleg bármikor koronaértékben meghatározott járadékösszeg ellenében válthatja meg a HÉV beruházásait és minthogy az 1928: XII. t.-c. 6. §-a szerint az állammal szemben átértékelésnek helye nincs, ezért a HÉV beruházásai 1938-tól kezdődőleg az állam tetszésétől függőleg bármikor mintegy 265 pengős évjáradékért lesznek megválthatók. Milyen kezdeményező lépések történtek ennek a kérdésnek csakis törvényhozási úton eszközölhető tisztázására? 6. Minthogy a HÉV beruházásai nem korlátlan, hanem az állam háramlási és megváltási jogával korlátolt tulajdonai a társaságnak, ami lényegében csupán meghatározott időre szóló használati jogot jelent, ezért figyelemmel a már lefolyt és még hátralevő használati időre, továbbá az előző pont szerint koronaértékben bekövetkezhető megváltásra, aranylagosan számítandó ki, hogy egy részvénynek mi a kereskedelmi forgalom által elismerhető reális értéke és jelesül ez az érték mennyivel marad alatta az ajánlatban kért vételárnak? 7. Minthogy a HÉV átvétele esetén az átalakításhoz nagyobb beruházások lesznek szükségesek, amely összegek kamatai a jövedelmet fogják terhelni, — minthogy 1938-ban a társaság adómentessége megszűnik s e réven az ajánlatban számított jövedelmek több, mint fele el fog esni, — minthogy végül az egységesítés folytán szükségszerűleg keresztülviendő tarifaleszállítás ugyancsak a kimutatott jövedelmeket fogja csökkenteni, részletesen kimutatandó, hogy az ajánlat kecsegtető számadataival szemben milyen képet nyújt a rentabilitás tárgyilagos kiszámítása?« Az interpellációra a polgármester nyomban felel és kijelenti, hogy az ügyet alaposan kifogja vizsgáltatni és az eredményről annak idején a közgyűlésnek jelentést fog tenni. !433. Latinak Jenő bizottsági tag a következő interpellációt terjeszti elő: »Van-e tudomása az igen t. polgármester úrnak arról, hogy a m. kir. belügyminisztérium 171.810/1924— IV. számú leirata és a székesfővárosi üzemek megvizsgálására alakított bizottság 1925. évi július hó 14-iki jelentése alapján megszüntetni javasolt fővárosi üzemek túlnyomó nagy részben nemcsak, hogy nem szűntek meg, hanem egy részük még fejlesztetett is? Ezáltal a gazdasági alapot és irányt sértő káros taktikázás és halogatás folyik, amely súlyos munkaelvonást és versenyt támaszt főleg a kis- és középiparnak. Hajlandó-e intézkedni aziránt, hogy a nem általános közérdekű városi üzemek kivételével — amilyenek a közegészségügyi, csatornázási, közlekedési, gáz-, villany-, vágóhídi, vízüzemek — az összes egyéb és ma még városi kezelésben levő ipari üzemek haladéktalanul és ténylegesen megszüntettessenek és ezáltal a polgári irányzat megerősíttessék?* Az interpelláció közöltetik a polgármesterrel. !434. Latinak Jenő bizottsági tag a következő második interpellációt terjeszti elő: »Van-e tudomása az igen t. polgármester úrnak arról, hogy az iparosság túlnyomó nagyrészben, különösen a kis-, de a középiparosság is olyan minden képzeletet felülmúló, kétségbeejtő, koldus szegénységben tengődik, mint eddig soha, olyannyira, hogy az iparosok legjobbjainak is szoros értelembe vett napi kenyérgondjai vannak?
