Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1929

17. 1929. december 5. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1250 - 1251 - 1252

rendkívüli közgyűlés. 1252. szám, illetve akadályoztatása esetén a polgármesternek koncedálja azt a diszkrecionális jogot, hogy a közgyűlést összehívhassa annyiszor, amennyiszer a körülmények igénylik és amennyiszer ezt ö szükségesnek látja. A tételes törvény tehát csakis a főpolgármester számára biztosítja ezt a diszkrecionális jogot. A közgyűlés ügyrendje szerint viszont rendkívüli közgyűlés összehívható annyiszor, ahányszor azt maga a közgyűlés megrendeli, vagy ha 40 tag kéri, vagy a főpolgármester kívánja, vagy a tanács elhatározza. Ebből megállapítja, hogy az ügyrend beleiktat a közgyűlést összehívó tényezők közé olyanokat is, akik a tételes törvényben nincsenek, vagyis túlmegy etekintetben azon a kereten, amelyet a törvény megállapít, mert míg a törvény csak egy tényező részére koncedálja a rendkívüli közgyűlés összehívásának diszkrecionális jogát, addig az ügyrend, ezt a jogot négy tényező részére biztosítja. Véleménye szerint az' ügyrend a törvényes felhatalmazás keretén túlmenően rendelkezik. Azonban ez nem változtat azon az alaptételen, hogy a közgyűlés összehívása a főpolgármester, illetve a helyette eljáró polgármester diszkrecionális joga, amennyiben az ügyrend nem úgy rendelkezik, hogy a közgyűlés összehívandó, hanem hogy összehívható. Megállapítja azonban azt is, hogy az érvényben lévő ügyrend az előadottak szerint az 1872. évi XXXVI.'törvénycikkel ellentétben áll. Kijelenti, hogy az ő felfogása szerint törvénysértés az által, hogy a rendkívüli közgyűlés össze nem hívatott, nem történt, mert azzal, hogy a főpolgármester ezen diszkrecionális joggal nem élt, nem sértett törvényes szabályt és ez az eljárása nem ütközött törvénybe. Ezen jogi felfogása ellenére is kijelenti, hogy pártjával egyetemben nem áll útjába annak, hogy ez a kérdés az egyedül illetékes közigazgatási bíróság által döntessék el végérvényesen és hogy e célból a panasz a Közigazgatási Bírósághoz felterjesztessék. Hangsúlyozza azonban, hogy mint jogász foglalt állást ebben a kérdésben és nem is azonosítja magát a panasztevővel, mert nem hajlandó magára venni az elutasításból eredő konzekvenciákat és azt a presztízssérelmet, amely ép az alkotmánybiztosíték jogával kapcsolatos elutasítás fényéből okvetlenül be fog' következni. Ennek következtében kéri, hogy a felterjesztéshez csatolandó jegyzőkönyvbe a saját jogi indokolására vonatkozó rész is bennfoglaltassák. Beszédét azzal a felszólítással végzi, hogy ennél a. jogi kérdésnél ne álljanak egymással szemben a pártok. A következő felszólaló dr. Gaár Vilmos bizottsági tag kijelenti, hogy osztja dr. Wolff Károly bizottsági tag azon nézetét, hogy ezt a kérdést higgadt nyugodtsággal, tárgyilagos mérlegeléssel és az igazság keresésével kell megvitatni. Hivatkozik a törvénynek és az Ügyrendnek a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó rendelkezéseire, amelyekből véleménye szerint megállapítható, hogy a közgyűlés összehívása a főpolgármester diszkrecionális joga, amelyet nem lehet úgy értelmezni, hogy jogsértést követ el az arra jogosított akkor, ha nem él azzal a joggal. Meggyőződése szerint itt jogsértés nincs, mert nincs olyan törvényes szabály és olyat nem tudtak a panaszban sem felsorolni, amelyet a főpolgármester a maga intézkedésében megszegett volna. Ami pedig a felirati jog sérelmét illeti, nincs sehol a törvényhatósági törvényben megírva, hogy ilyet csak a rendkívüli közgyűlésen lehet előterjeszteni; bármelyik bizottsági tag a rendes közgyűlésen indítványt terjeszthet elő, hogy intézzen a közgyűlés feliratot a kormányhoz akármilyen közérdekű ügyben, tehát a törvényhatósági törvényjavaslat tárgyában is. E címen tehát