Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1929

17. 1929. december 5. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1250 - 1251 - 1252

ti mu^ II 1929. december 5-iki rendkívüli közgyűlés. 1252. szám. 375 vette és a kihirdetett közgyűlés összehívását megtagadta, hatósági jogot törvényellenesen gyakorolt. Budapest főpolgármesterének intézkedési joga abban a pillanatban megszűnt, amikor a helyettesítésében törvényesen eljáró polgármester intézkedett. Budapest főpolgármestere tehát nemcsak hatósági jogot gyakorolt törvényellenesen, hanem megsértette Budapest polgármesterének törvényes hatáskörét. Budapest főpolgármestere azzal az intézkedésével, hogy az Ügyrendben meghatározott feltételek teljesítése ellenére megtagadta a rendkívüli közgyűlés összehívását, hatósági jogot törvényellenesen gyakorolt. De a legnagyobb, a legsúlyosabb, a legégetőbb sérelem Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságát érte. A főváros törvényhatósági bizottsága példásan töltötte be hivatását. A legkomolyabb világnézleti különbségek is háttérbe szorultak, amikor a nemzet egyetemes érdekéről, vagy a főváros közérdekéről volt szó. A tanácskozás színvonala megfelelt annak a nagy szellemi, erkölcsi, gazdasági erőforrásnak, melyet a főváros képviselete magában foglalt. Az életnek közvetlen kapcsolata az intézménnyel olyannyira eleven, hogy a bürokrácia fattyúhajtásai itt soha megértésre nem találtak. A legutolsó költségvetési vitát csaknem kizáróan gazdasági kérdések uralták, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a választottak a választók véleményének és érzületének letéteményesei. Sokszor keletkezett egyhangú határozat, mikor gazdasági, vagy szakkérdés volt napirenden és a tiszta lelkek mindig egymásra találtak, mikor a közéleti erkölcs oltárán kellett áldozni. A sok visszataszító jelenség közt felemelő látvány volt a főváros képviselőtestületében az emberi önérzetnek, a hozzáférhetetlen tisztességnek, a nagy szellemi és szakértéknek egy-egy brilliáns megnyilatkozása. Ezt a törvényhatóságot nem kell, nem lehet és nem szabad némaságra kárhoztatni semmikor, soha és akkor sem, mikor léte és jövője van kockán. A bíróság bölcsessége orvosolja a sajgó sebet és adja vissza Budapest szavát. Tisztelettel Budapest Székesfőváros Törvényhatósági Bizottságának közgyűlése. Ezzel dr. Bródy Ernő bizottsági tag felszólalását befejezi és kéri indítványának elfogadását. A feliratkozás sorrendjében dr. Wolff Károly bizottsági tag emelkedik szólásra és beszédét azzal kezdi, hogy a jelen felszólalása keretéből teljesen kizárja a hangulatot, a hangulatkeltés akarását, mert az egész ügyet egyedül és kizáróan jogkérdésnek tekinti. Behatóan foglalkozik ' a rendkívüli közgyűlés összehívására vonatkozó törvényes rendelkezésekkel, valamint a székesfőváros ^törvényhatósági bizottsági közgyűlése ügyrendjének intézkedéseivel. Nézete szerint ennek a kérdésnek az elbírálásánál először azt kell vizsgálni, hogy történt-e jogsértés vagy sem, azután tisztázni kell a rendkívüli közgyűlés összehívásának jogi alapját. A kérdés vizsgálatánál három jogforrásra hivatkozik, 1. az alkotmánybiztosítékról szóló 1907. évi LX. törvénycikkre, 2. a fővárosi törvényre, vagyis az 1872. évi XXXVI. törvénycikkre és 3. a közgyűlés ügyrendjére. Kijelenti, hogy a főpolgármesternek Peyer Károly törvényhatósági bizottsági taghoz intézett levelét jogforrásnak nem ismeri el és nem azonosítja magát a levélen alapuló indokolással. Az alkotmánybiztosítékról szóló törvény csak a közgyűlés összehívására és a panasz megtételére tartalmaz rendelkezést. Azonban ha azt akarja eldönteni, hogy jogsértés történt-e, az 1872. évi XXXVI. t.-c. 57. §-át kell tekintetbe venni. Ezen §. második bekezdése a rendkívüli közgyűlésről intézkedik olyképen, hogy csakis a főpolgármesternek,